Sheila Heti: Változások könyve (részlet)

Posted on 2019. július 4. csütörtök Szerző:

0


megjegyzés

A három pénzérme feldobásának módszere a Yi-kingből, egy több mint háromezer éves jövendölési útmutatóból ered. Használták királyok, ha háborúba mentek, és használták átlagemberek, ha megoldást kerestek életük nehézségeire. Három pénzérme hatszor egymás utáni feldobása által feltárul a hatvannégy állapot egyike, aminek jelentését egy szöveg segít értelmezni. Konfuciusz, a Yi-king egyik legfontosabb kommentátora kijelentette, ha volna felesleges ötven éve, azt a könyv tanulmányozásának szentelné. A Yi-king eredeti szövege költői, sűrű, jelképekkel átszőtt, bonyolult rendszert alkot, mélyen filozofikus és kozmikus érvényű, közismerten misztikus könyv.

A következő oldalakon sokszor megjelenik a három pénzérme – a módszert a Yi-king ihlette, még sincs semmi köze a Yi-kinghez, hiszen itt valami egészen másról van szó.

még egy megjegyzés

Ebben a könyvben a pénzfeldobások eredménye minden esetben valódi pénzérmék feldobásán alapul.

Változások könyve

Gyakran nagy távolságból észleltem a világot, máskor pedig nem észleltem egyáltalán. Minden pillanatban madarak szálltak el felettem, és én nem láttam, felhők és méhek, susogó szellő, napfény a bőrömön. Kizárólag az elmém szürkés, érzéketlen világában léteztem, ahol mindent igyekeztem logikusan végiggondolni, és semmiféle eredményre nem jutottam. Azt kívántam, bárcsak lenne időm arra, hogy összerakjak magamban egy világképet, de sosem volt elég időm, ráadásul úgy tetszett, azoknak, akiknek van világképük, már kiskorukban is megvolt, nem negyvenévesen fogtak neki az összerakásának. Tudtam, hogy az irodalom az egyetlen olyan dolog, amibe negyvenévesen is bele lehet kezdeni. Ha az ember negyvenéves, épp csak betöltötte, akár fiatalnak is nevezhető. Minden más tekintetben öreg voltam, minden hajó messze járt már a parttól, miközben én még mindig a part felé igyekeztem, és még a hajómat sem találtam meg. A lány, aki látogatóban volt nálunk – tizenkét éves volt –, oly módon láttatta velem a saját korlátaimat, mint addig senki: a gyengeségemet, az engedelmességemet, a pitiáner lázadásaimat – de legfőképp a tudatlanságomat és a szentimentalizmusomat. Amikor reggel beléptem a nappaliba, egy fél hot dogot pillantottam meg az asztalon. Elsőre azt mondtam rá: banán. Akkor jöttem rá, hogy túl öreg vagyok ehhez a világhoz, és ez már mindig így lesz. Az elmém szürkés, sáros tájait átformálni valami szilárd és konkrét dologgá, ami teljesen független tőlem, ami valójában nem is én vagyok: ez volt az egyetlen reményem. Nem tudtam, mi lesz ez a forma, hogy milyen alakot ölt majd. Csak annyit tudtam, hogy egy erős, életrevaló szörnyeteget kell teremtenem, mivel én magam nagyon gyenge vagyok. Olyan fenevadat kell alkotnom, amely többet tud nálam, van világnézete, és nem téveszt el ilyen egyszerű szavakat.

Három pénzérme feldobása. Két vagy három fej azt jelenti: igen. Két vagy három írás: nem.
Jó ötlet ez a könyv?
igen
Most van itt az ideje, hogy belefogjak?
igen
Itt, Torontóban?
igen
Akkor nincs semmi, ami miatt aggódnom kell?
igen
Igen, nincs semmi, ami miatt aggódnom kell?
nem
Aggódnom kellene?
igen
Mi miatt kellene aggódnom? A lelkem miatt?
igen
Az olvasás segíteni fog a lelkemen?
igen
Az elcsendesülés segíteni fog a lelkemen?
igen
Ez a könyv segíteni fog a lelkemen?
igen
Akkor mindent jól csinálok?
nem
A kapcsolatomat kezelem rosszul?
nem
Rosszul teszem, hogy nem figyelek oda mások szenvedésére?
nem
Rosszul teszem, hogy nem figyelek oda a politikára?
nem
Rosszul teszem, hogy nem vagyok hálás a jelenlegi életemért?
igen
És mindazért, amit kihozhatok belőle, mert van rá időm és anyagi lehetőségem?
nem
A saját egyéni létemért?
igen
Már késő, hogy a saját egyéni létezésem miatt aggódjak?
igen
Most van itt az ideje, hogy az idő lelkéről kezdjek gondolkodni?
igen
Mindenem megvan, ami ahhoz kell, hogy belefogjak?
igen
Kezdjem az elején, és jussak el egészen a végéig?
nem
Tegyem azt, amihez kedvem van, aztán utólag férceljem össze az egészet?
nem
Kezdjem az elején, úgy, hogy nem tudom, mi következik?
igen
Ez a párbeszéd a kezdet?
igen
És mi a helyzet azokkal a színes ragasztószalagokkal ott, amiket Erica vett nekem? Használjam fel azokat valami módon?
nem
Hagyjam ott és nézegessem őket?
nem
Visszaadjam őket neki?
nem
Tegyem el őket szem elől?
igen
A konyhaszekrénybe?
igen.

Nagyon nehéz lesz nem saját magamról gondolkodni, hanem inkább az idő lelkéről. Meglehetősen kevés gyakorlatom van az idő lelkéről való gondolkodásban, az önmagamról való gondolkodásban pedig már komoly rutinnal rendelkezem. De minden kezdet nehéz. Az idő lelke kifejezés azóta kísér, amióta Ericával több hónappal ezelőtt New Yorkba utaztunk szilveszterezni. Már az út előtt nem sokkal is ott volt a fejemben. Emlékszem, a metró peronján részletesen elmagyaráztam Ericának. Teresa és Walter lakásában szálltunk meg. Ők elutaztak a rokonokhoz karácsonyra. Aznap éjjel részegen belehánytam a vécéjükbe. De ez még sokkal korábban történt aznap. December harmincegyedike volt?
nem
Fura, de nem emlékszem, hogy fáztam volna, és arra sem emlékszem, hogy kabát volt rajtam. Január elseje volt?
nem
December harmincadika?
nem
Az egész egy másik utazás idején történt?
igen
Nem hinném. Épp Ericának magyaráztam az idő lelkéről, miszerint vagy az van, hogy egyénileg nincs is lelkünk, hanem valamiféle kollektív lelket tapasztalunk meg, ami vagy az időhöz tartozik, vagy maga az idő; vagy pedig az életünk – mi magunk – vagyunk az idő lelke. Nem volt egészen tiszta számomra, melyik az igaz. A gondolat akkor még gyerekcipőben járt, ahogy ma is. Erica nagyon izgatott lett tőle, én pedig roppant vigasztalónak találtam a gondolatot, hogy a lelkem nem a saját tulajdonom – hogy az életem vagy az idő lelkének a megnyilvánulása, vagy pedig maga az idő. Nem tudom, jól gondolom-e. Jól?
nem
Nem, nem. Azt remélem, jobban érteni fogom azt, amit a metró peronján mondtam, és amitől az én drága Erica barátnőm olyan izgalomba jött. Ez lesz ennek az írásnak a célja, egyfajta tervezet és napirend – megérteni, mit jelent az idő lelke, vagy legalábbis találni rá egy használható magyarázatot magamnak. Ez jó kiindulópont ehhez a könyvhöz?
nem
Túlságosan leszűkíti a kérdést?
igen
Azért az idő lelkéről szó eshet benne?
nem
Szabad csalnom?
igen
Akkor részben mindenképpen erről fog szólni ez a könyv. Talán nem úgy kellett volna fogalmaznom, hogy találni rá egy használható magyarázatot magamnak, hanem hogy találni rá egy használható magyarázatot mindenki számára. Így jobb?
nem
Inkább valósítsam meg, semmint hogy magyarázzam?
igen
Fáj a fejem. Olyan fáradt vagyok. Nem kellett volna ledőlnöm szunyókálni. De ha nem aludtam volna egyet, akkor most még a jelenleginél is rosszabb hangulatban volnék, nem?
nem