Czipó Petra: Kiáltok, miért nem hallod?! (részlet)

Posted on 2019. április 30. kedd Szerző:

0


Devil May Cry

Egyre több időt kellett Melodyval töltenünk, hogy a megjelenésünk tökéletes legyen a visszatéréshez. Érdekes volt, mert eddig nem sok döntésünk volt, de most ő kérdezgetett minket, mi az elképzelésünk, mit lehet, mit nem lehet, még a hajszínünket is megkérdezte, hogy mit szeretnénk. Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy kérem vissza a fekete hajam. Erre csak rám mosolygott, és azt mondta: „kár, pedig jól áll a szőke” , majd hozzátette: „de a fekete lehet, hogy még jobb lesz”. Szerettem volna megcsókolni. Azt a huncut, csak nekem küldött mosolyt. Érezni akartam őt újra.

Ji-hu ébresztett fel az ábrándozásomból, aki viszont ezüstös hajat kért. Nem lepett meg, mert Devil May Cry című játék-fan volt, és mivel már több éve nem játszhatott, elvonási tünetei lettek – mondta egyszer. Akaratlanul is észre kellett vennem, hogy Hyun Jun mindent ráhagy Melodyra, nincsenek kérései, csak helyeslően bólogat, és túl sokat udvarol. Már zavaró volt a sok bók „remekül áll ez a szoknya rajtad”, „a szemed színe csodálatos, úgy elvesznék benne”. Melt, úgy tűnt, nem zavarja, de mi tudtuk a szabályokat, és azt is, hogy ha Hyun Jun túllépi a határt, komoly bajok lehetnek. Jó, tudom, én azt a határt már rég túlléptem, de reméltem, hogy senki nem fogja megtudni.

Már egy hete dolgoztunk Melodyval. A ruhatervek már nemcsak a papíron gyönyörködtettek, hanem elkezdték megvarrni a kosztümöket. Örültem, mert az én ruhám végre visszafogottra sikerült. Elegem volt a csilli-villi ékszerekből és a rágógumi színű hajakból. Fekete lett a hajam. Már szinte nem is emlékeztem rá, hogy nézek ki fekete hajjal. Egyszerű fekete farmert viseltem, nem volt szatén, nem voltak gyöngyök és a legjobb: nem volt harisnya. A felsőm fehér volt, és a V kivágása elég mélyre sikeredett, de kaptam egy fekete alapon fehér pöttyös sálat, így a „dekoltázsom” nem volt zavaró. És még jött rám egy fehér alapon fekete virágmintás hátú zakó. Nagyon elégedett voltam a lány munkájával.

A ruhaigazítás komoly gondokat okozott. Mikor hozzám ért, hogy bevegyen az ingen, izgalomba jöttem, és rettegtem, hogy valaki észreveszi a nadrágom domborulatát. valahogy máshogy beszélt velem, mint a többiekkel, lágyabb hangon és kedvesebben. Úgy tűnt, hogy nem vagyok neki közömbös, de még a saját érzéseimben sem voltam biztos.

Aznap éjszaka nem bírtam aludni, Melody járt a fejemben, és az egész hülye szitu. Nem akartam tönkre tenne a karrierem, és Yun-Seo után nehezen bíztam meg az emberekben, sőt a fiúkon és a személyzeten kívül nagyon nem is beszéltem másokkal. Jó volt nekem ez így, de Melody miatt az életem hatalmas fordulatot vett. Csak feküdtem az ágyban, mikor hirtelen meghallottam az ajtó halk nyikorgását és egy vékonyka fénycsík jelent meg a falon.

– Tim, alszol? – szólalt meg egy hang, Hyun Jun volt az.
– Nem. Baj van?
– Ki tudsz jönni a kis tóhoz?
Magamra húztam a farmert. Mire kiértem a kertbe, Hyun Jun már ott ült a kistó melletti padon. Leültem, és percekig ültünk szótlanul. Fáradt voltam, nem volt kedvem beszélgetni, gondoltam, mivel ő hívott ide, majd mondja, hogy mit akar.
– Én teljesen beleszerettem Melbe – szólalt meg fojtott hangon.
– Haver, ez mindenki számára egyértelmű.
Nem tudom pontosan felidézni, hogy mit mondott. De a lényege az, hogy még sose érzett így senki iránt és tudja, hogy hülyeség, hisz alig ismeri, de teljesen elvarázsolta ez a lány. Azt mondta, hogy akár a karrierjét is eldobná érte. Magányos és egyre többet fáj a szíve, de ha Melody ott van mellette, akkor boldog. Azt is mondta, hogy el akarja hívni randira, először csak titokban, és ha esetleg alakul valami, akkor felvállalja a kapcsolatot. Nem mondhattam el neki, hogy én mit érzek, nem mondhattam el neki, hogy a bárban mi történt. Hyun Jun jó barát volt, nem akartam neki fájdalmat okozni. Ekkor döntöttem el, hogy minden érzést le kell küzdenem Mel iránt. Átöleltem Jun vállát, és azt mondtam neki, hogy hallgasson a szívére, és, hogy nála jobbat egy lány se akarhat. Így is gondoltam. Ismertem Junt, és tudtam mennyire jó szívű srác.

Czipó Petra

Szóval, újabb álarcot vettem fel. Ha muszáj volt egy helyiségben lennünk próbáltam hűvösen viselkedni Mellel, persze, ez nem mindig sikerült. A comeback miatt nagy nyomás nehezedett ránk, én a próbák és az edzés után sokszor a stúdióban maradtam és csiszolgattam az intro számot. A dalszöveget én írtam, az alapzenét Min-jae-vel kevertük. Ültem a gépek előtt és bámultam a monitort. Egy frissen főtt csésze kávé gőzölgött mellettem. Egy fekete baseball sapkát csaptam a fejemre, olyan mélyen, hogy alig láttam ki alóla. Majdnem elaludtam, mikor bejött valakit. A sapkát levettem, hogy lássak, megborzoltam a homlokomra tapadt izzadt tincseimet, és a belépő személy irányába pislogtam. Mel volt az.

Czipó Petra: Kiáltok, miért nem hallod?!
Atlantic Press Kiadó, Budapest, 2019