Amerikai történetek szülőkről, tanulásról, életpályákról | M. Obama: Így lettem; T. Westover: A tanult lány

Paddington |

Számos országban az eladási listák élén áll már hónapok óta két memoár. Ami közös bennük, hogy mindkettő olyan ’lányokról’ szól, akik ma egészen máshol tartanak az életükben, mint amire gyerekkorukban akár egy pillanatig is gondolni mertek volna. Mindkét történetben jelentős szerepe van a családi háttérnek, a tanulni, fejlődni akarásnak, ahogy nyilvánvalóan a szerencsének is. Michelle Obama: Így lettem című vissza­emlé­kezését és Tara Westover: A tanult lány című kötetét egymás után olvastam (ez utóbbiról itt írtunk – A szerk.). Úgy gondoltam, érdemes együtt értékelni őket. Van ugyanis még egy közös vonása a két írásnak: legalább annyira olvastatják magukat, mint a legjobb krimik vagy romantikus regények. És mindkettőt ajánlom a szülőség témája iránt érdeklődő olvasóknak.

Michelle Obama visszaemlékezése hihetetlenül őszinte könyvnek érződik. A három részre tagolt kötet első részében megismerkedhetünk a fiatal Michelle Robinson útjával, egy szerető és gondos, ugyanakkor a gyerekeiben nagymértékben megbízó és életüket nem közvetlenül irányító családból a felnőttségig. A második rész Michelle és Barack Obama megismerkedésétől a Fehér Házig követi az eseményeket, a harmadik részben pedig a két elnöki ciklus egyes pillanatai villannak fel.

Azoknak nem érdemes kézbe vennie ezt a könyvet, akik bulvárhírekre számítanak. Michelle Obama és a szerkesztésben részt vevő segítői megtalálták azt az érzékeny egyensúlyt, ami emberivé teszi a történetet, amitől érezni lehet, hogy ezek saját sztorik, de egészen biztosan nem elégítik ki az intimpistáskodást váró olvasót. Remek stílusérzékkel választotta ki az egyetlen olyan közszereplőt, akiről egy kicsit többet oszt meg velünk. Az egykori First Lady bevallja, különleges kapcsolat fűzte az angol királynőhöz, akit itt szokatlanul emberi oldaláról ismerhetünk meg. Donald Trump elnökké vál(aszt)ását és az ahhoz kapcsolódó sokkot pedig nagyon elegánsan, de nem túl nagy mélységben érinti.

Az Egyesült Államok első fekete First Ladyje Chicago egyik erősen gettósodó részéből, egy alsó középosztálybeli család második gyermekeként indult. Összetartó nagycsalád vette körül, családtagjai között példákat látott a fekete öntudat és az akaraterő győzelmére, ahogy a lecsúszás veszélyességére is. A szűkös körülmények között élő családot összetartó anya egészen a fehér házi időszak végéig segítette lányát, mindig úgy, ahogy épp szükséges volt. Olyan szülői mintát kapott tőle a kis Miche, amit, úgy tűnik, követendőnek talált, és magával vitt anyaként az elnöki időszakba is. Így nemcsak ő vált önálló, döntésképes és magabiztos nővé, de igyekezett megadni az önállósodás kereteit a kiskamasz kortól nyolc éven keresztül elnök-gyerekekként nevelkedő lányai számára is – időnként erősen feszegetve a biztonsági előírásokat.

Olyan asszonyt ismerhetünk meg a kötetből, aki rengeteget dolgozott azért, hogy sikeres legyen. Hamar rájött viszont arra, hogy számára a sikert nem a jól menő ügyvédi irodában kiszámlázott sok-sok óra vagy a magas jövedelem jelenti. Nem rejti véka alá a politikával, főleg az amerikai pártpolitikával szembeni ellenérzését sem. Sőt: úgy állt férje mellett a kampányok során, hogy egyáltalán nem örült politikai ambícióinak. Féltette szeretett férjét és féltette a családját is. Ugyanakkor a Fehér Házig vezető úton ráeszmélt arra, ez a pozíció lehetővé teszi, hogy igazán sikeresnek érezhesse magát, tehessen a feketék, a lányok és általában a gyerekek érdekében. Ezért is keresett olyan, oktatással és egészséggel kapcsolatos ügyeket, amelyek lehetővé tették, hogy jót tegyen, de elkerülje a Hillary Clintont korábban ért vádakat. Nagyon ritkán politizált aktívan. Sikerességét a könyv tanúsága szerint szülői sikereiben is mérte, anyai dilemmái rendszeresen megjelennek az emlékek között.

• Olvass bele! 

Barack és Michelle Obama egy olyan korban lett a washingtoni Fehér Ház lakója, amikor a világ fejlettebb felében a demokrácia komoly válságba került. A parlamenti rendszerek egy részében teret kezdtek nyerni új pártok, gyakran szélsőségesek is, az Egyesült Államokban pedig a választók egyértelműen a nem szokványos jelöltek felé kezdtek fordulni. Izgalmas olvasmány végigkövetni nemcsak Michelle Obama, hanem a volt elnök útját is. Egy olyan emberét, aki megfelelt ennek az elvárásnak: az amerikai self-made-man megtestesítőjeként okosságot, emberséget, nyitottságot vitt nyolc évre a Fehér Házba.

Egyetlen dolgot egyáltalán nem sikerült megértenem. Mi tette lehetővé, hogy őket egy olyan figura követhesse, aki szintén self-made-manként a gyökeres ellentéte ennek? Abban viszont biztos vagyok, hogy nem szeretnék First Lady lenni. Szerencsére ez a veszély egyáltalán nem fenyeget.

Michelle Obama: Így lettem (Becoming)
HVG Könyvek, Budapest, 2018
Fordította: Weisz Böbe, dr. Andó Éva
440 oldal, teljes bolti ár 4900 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3920 Ft
ISBN 978 963 304 5725

* * * * * *

És most lássuk a másik művet. A tanult lánnyal kap­cso­latosan sokkal ambivalensebb érzéseim voltak. Míg Mi­chelle Obama könyve őszinte, A tanult lány inkább dühös. Nem hagyott nyugodni olvasás közben a gondolat, hogy ez a düh néha egyáltalán nem segíti a vissza­emlékezés őszin­teségét.

Tara Westover családját fundamentalista mormonként határozzák meg a különböző könyvajánlók, ám ez kissé félrevezető. Ugyan a család mormonnak vallja magát, ám – eltérően a fundamentalista és egyben poligám családoktól – monogám életet élnek. A velük történteket a minden bizonnyal mániás-depressziós, illetve üldözési mániás apa határozta meg. Ő az USÁ-ban egyáltalán nem ismeretlen világvége-várók közé tartozik, és egyben minden állami szolgáltatásban az agymosás szándékát látja. A visszaemlékezésből kiderül (bár az olvasó úgy érzi, csak véletlenül), hogy miközben az apa mindenféle orvosi beavatkozást kerek-perec elutasít, a családban van televízió, telefon, számítógép, sőt a zsebekben mobilok is lapulnak. Az elzártság relatív.

Az első értékelés, amit olvastam a kötetről, folyamatosan regényként hivatkozik rá, talán nem is alaptalanul, mert egy olyan lány életéről olvasunk, akit a család – testvéreivel egyetemben – elzárt a tanulás lehetőségétől. Ám a kötet végre megtudjuk, a hét gyerek közül hárman a doktori cím megszerzéséig jutottak, míg a legproblémásabb és legagresszívabbnak bemutatott testvér kivételével a többiek sikeres szakmunkások lettek. Ráadás csupán, hogy a doktori címet szerző testvérek közül is úgy dönt az egyik, nem iskoláztatja, hanem otthon tanítja a gyerekeit. (Igaz, nem derül ki, hogy visszatért a család hagyományához vagy ennek más az oka.)

A könyv ellentmondásos, és a vele kapcsolatos érzéseim is azok. Érdemes ugyanis szembesülni azzal, hogy akár a közvetlen szomszédságunkban is lehetnek olyan családok, ahol a családtagok abúzus áldozatai, mert egy mentálisan beteg apa, anya vagy akár gyerek rettegésben tartja a családhoz lojális családtagokat. Ezért tehát fontos olvasmány, másfelől viszont nagyon veszélyes muníciónak IS tartom a manapság közellenségnek kikiáltott egyes csoportokkal szembeni ellenérzések növelésére.

Fontos kimondani, hogy önmagában az otthonszülés, az otthonoktatás, az oltástudatosság, de a kisegyházhoz tartozás sem jelent veszélyt egyetlen gyerekre sem. Ugyanakkor testközelből láttam, hogy a kifelé teljesen ’szabályosnak’ tűnő, úgynevezett ’rendes keresztény’ családokban csaknem ugyanannyira lehetnek veszélyben gyerekek, éppúgy lehetnek állandó bántalmazás áldozatai, mint Tara Westover. Még akkor is, ha járnak iskolába, és megkapták a piacon kapható összes oltást.

Remélem, mások is ennek tudatában olvassák majd a Tanult lány sikeres történetét.

Tara Westover: A tanult lány (Educated)
Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2018
432 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár 3192 Ft
ISBN 978 615 578 3395