Rejtélyek könyve | Roberto Bolaño: 2666

Posted on 2019. január 20. vasárnap Szerző:

0


Pokorny Zsófia |

A chilei származású Bolaño a kortárs dél-amerikai irodalom egyik legfontosabb szereplője. A legjobb spanyol nyelvű regények listáján például közvetlenül ő foglalja el a harmadik és a negyedik helyet is, García Márquez és Vargas Llosa után. A 2003-ban elhunyt író gigantikus művét 2009-ben fordították angolra, magyarul 2016-ban jelent meg.

Nagyratörő prózai munka a 2666, ám nehéz lenne besorolni egyetlen műfajba. Szerkezetileg öt kisregény teszi ki a kötetet. Egyazon borító mögött kínál nyomozást , háborús beszámolót, szerelemi három- sőt sokszög kevéssé romantikus leírásait, s eközben boncolgatja az egyén társadalomban elfoglalt helyének és a globalizáció disszonáns elemeinek kérdéseit is. Ezáltal válik sokrétű, izgalmas és bonyolult művé, és természetesen alaposan igénybe veszi az befogadó olvasót, eltérő értelmezési kereteket kínálva neki.

A gondolkodóba ejtő cím, a 2666-os szám, valószínűleg Bolaño egyik korábbi művéből magyarázható, ahol egy utcát hasonlít egy olyan, 2666-os temetőhöz, „ami azért, hogy elfelejtsen valamit, mindent lezárt”. Az öt kisregényből álló mű is ehhez a példához hasonlóan egyszerre rideg, halálközeli, mégis tele van megfejtésre váró rejtélyekkel és végtelenül emberi történetekkel.

A helyszín a regény során szinte teljesen állandó. A valóságban nem létező Santa Teresa város adja a hátteret a főszereplők életéhez. Itt találkozik a szegénység és a jólét, az alvilági megmozdulások és az entellektüel közeg, a nyilvános és a titkos rétegek egymást kiegészítő ellentmondásai.

Az „ötök” elsője (A kritikusok könyve) a hősüket fanatikusan imádó irodalomprofesszorok elé állít ironikus tükröt. A négy kutató Európát és Dél-Amerikát behálózó útja és lelkes missziója megmutatja az értelmiségi elit egoizmusát, ami alig különbözik a populáris kultúra ikonjainak felszínes imádatról. A Benno von Archimboldi útját követő irodalmárok mindennapi életét nyílt és felszín alatti konfliktusok, szexuális (ki)csapongások kísérik, és ebben nem különböznek a további részekben megjelenő szereplőktől. A kritikusok azonban felmentve érzik magukat, mert az entellektüel nem eshet az alantas gondolatok csapdájába és morális egyensúlya sem borul fel. (Míg ezt a regény további szereplő nem ússzák meg.)

A második kisregény (Amalfitano könyve) főszereplője szintén értelmiségi, a Santa Teresa-i egyetem irodalomprofesszora. Tizenhat éves lányát, Rosát egyedül neveli, és nagyon félti, hiszen a környéken rendszeresen felbukkanak hasonló korú halott lányok. Az olvasó előtt sorról sorra bontakozik ki Amalfitano folyamatos védekező harca és teljes megbolondulása. Ez a rész talán a leglíraibb, ahogy bemutatja a Santa Teresa poklában történt, nehezen magyarázható esetek emberi oldalát, a világi gonoszságtól meghasonlott lelkek mindennapi küzdelmeit. Ez a cselekményszál azért is különös, mert az egyetemén magasra értékelt Amalfitano magánélete totális kudarcok sorozata. Hétköznapi ellentmondásai, saját életének pillanatai leképezik a városban zajló eseményeket.

A harmadik történet (Fate könyve) egy izgalmas nyomozás előkészítéseként értelmezhető. A fekete bőrű újságíró megbízást kap, hogy közvetítsen egy Santa Teresa-i bokszmérkőzésről. Ehelyett a mexikói mocsárban találja magát, a prostitúció, a drogkereskedelem és az erőszak világában. Ez nemcsak a középső sztori, hanem egyben a regény érzelmi tetőfoka, amely felkészíti az olvasót – és saját szereplőit – a következő történetre. A mű mindeközben saját magára is reflektál, hiszen az újságírót mindvégig feszíti a borzalmak leírhatatlanságának kérdése, akárcsak magát Bolañót is.

A Gyilkosságok könyve talán a legnehezebben feldolgozható. Itt tárul az olvasó elé teljes panorámája a pokolnak, amit a regény első három része folyamatosan épített fel. A cím nem szenzációhajhász: sorozatgyilkosságokat ír le a tényfeltáró újságírás tárgyilagos stílusában. A tablószerű felsorolás éppen szenvtelensége miatt húsbavágó, rémisztő és valódi. Az életek (és halálok) elértéktelenedtek, a nevek, életkorok és élettörténetek összekeverhetők egymással. A vég nélküli(nek tűnő) felsorolás a kezdetben nyomozásnak induló történetet egyszerű listázássá torzítja. A listából eltűnik mindenféle emberség, emberi viszony vagy érzelem.

A négy történet azonban csak felvezetés. A kirakós játék ötödik darabjában (Archimboldi könyve) végre megismerjük a titokzatos írózsenit. A regény eddigi érzelmi hullámzása, az egyéni sorsok és a gyilkosságok érzelemmentes felsorolása a talán legaprólékosabban kidolgozott cselekményszálra készít fel. Itt egyszerre keverednek az anekdotikus stíluselemek, a fokozatosan kibontakozó és egymást támogató részletek, az allegorikus álmok, és visszatérnek a száraz, objektívnek tűnő tényleírások is. A rejtélyek sokaságára épülő könyvben kvázi-allegóriaként jelenik meg Benno von Archimboldi alakja, hiszen az őt rajongásával üldöző értelmiségi brancs mindig falakkal találta szemben magát a valóságos (de elleplezett) alak helyett. Ehhez képest az olvasó most ajándékként kapja meg az író életét. Azazhogy abból is csak szeletkéket, amelyek korántsem láttatják annyira nagyvonalúnak és tökéletesnek, mint amilyennek az irodalomárok az első könyvben körbelelkendezték.

A záró fejezet kétarcú. Tekinthető a nyomozás lezárásának, ami azonban nem tölti el a várt elégedettséggel sem az olvasót, sem a szereplőket (ahogy azt egy szokványos krimi után elvárható). Az egyes fejezetben megismert szereplők „nyomozgatása” egyszerre süllyed a banalitás és emelkedik a magasztosság szintjére, hiszen számos érthetetlen dologra nem derül fény. Azonban a karaktereknek valamilyen szinten mégis maguk mögött kell hagyniuk a perifériára sodródott kisvárost, pedig ennek legnehezebb módja néha éppen az, hogy beletörődnek az ottmaradásba.

A 2666 a megfejtendő enigmák, a halál, a belenyugvás és a küzdés könyve is. Bolaño érezhetően ironikusan tekint saját szereplőire, miközben olyan komolyan foglalkozik velük, mintha hús-vér emberek lennének, akiknek kiutat próbál mutatni. A nagyregény struktúráját több, nagyon különböző konfliktus alapozza meg: az egyes intézmények anomáliái, a lehetetlen társadalmi berendezkedés keretei, az egyes karakterek önmarcangjai.

A mű Bolaño halála után jelent meg, ezért nem tudhatjuk pontosan, hogy ő maga mennyire tartotta kidolgozottnak az öt könyvből álló egy-könyvet (vö. egy-gyűrű). Abban azonban biztosak lehetünk, hogy az egymásba fonódó, látszólag elkülönülő öt kisebb regény széles horizontú képet kínál valóságunkról.

Roberto Bolaño

Roberto Bolaño: 2666
Fordította: Kutasy Mercédesz
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018
828 oldal, teljes bolti ár 5999 Ft,
kedvezményes webshop ár a libri.hu-n 4799 Ft,
ISBN 978 963 676 6535

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Roberto Bolaño generációjának legbámulatosabb spanyol nyelvű regényírója, vallotta sokakkal egyetértésben Susan Sontag. A 2666 pedig a chilei szerző vitathatatlan mesterműve, amely a korai halála utáni évben, 2004-ben jelent meg, és máig a 21. századi világirodalom talán legnagyobb hatású regénye.
Az öt könyvből álló mű minden része külön kaland, melyek egy meghatározott hely, a mexikói-amerikai határhoz közel fekvő, kitalált város, Santa Teresa felé vezetnek. Ide tart a négy elvakult irodalmár: egy francia, egy spanyol, egy olasz és egy angol a rejtőzködő német írózseni, Benno von Archimboldi nyomában, miközben kusza szerelmi hálóba bonyolódnak. Itt él a második könyv chilei származású irodalomprofesszora, Amalfitano, akit a felesége egy tébolydába zárt költő miatt hagy el, és akinek egyetlen lánya életkorát tekintve a soron következő gyilkosságok egyik potenciális áldozata.
A harmadik könyvben egy afroamerikai újságíró érkezik Santa Teresába, hogy egy bokszmérkőzésről közvetítsen, ám végül sokkal izgalmasabb téma, a rejtélyes elkövető után ered. A negyedik könyv a bűnesetek könyve. A város szeméttelepein egyre-másra kerülnek elő a női holttestek: sokuk épp csak kamasz, és szinte mindegyiküket kegyetlenül megkínozták. Legvégül a regényfolyam visszakanyarodik a titokzatos német író, Archimboldi élettörténetére, amely hová máshová is vezetne, mint a drog, a korrupció és erőszak eme valószerűtlenül valóságos poklába.