Kockavilág kockafia | Keith Stuart: Kockafiú

Posted on 2018. november 27. kedd Szerző:

0


Lengyel Szilvia |

A kocka, divatos angol szóval geek, a Wikipédia meghatározása alapján a társaságtól általában elzárkózó vagy ügyetlen, a tudományok és számítógépek világában viszont otthonosan mozgó (fiatal) embert jelenti. Mára egyre gyakoribb (de szerencsére egyre kevésbé pejoratív) kifejezés, szeretném azt hinni, hogy azért, mert elfogadóbbak vagyunk.

Pedig az alapvető probléma a könyvben is, az átlagostól eltérő megértése. A főszereplő Alex, a felesége Jody és Sam, a fiuk látszólag hétköznapi családot alkotnak. Sam azonban autista, ami szép lassan tönkreteszi a házaspár kapcsolatát. Nem ritka jelenség, hogy egy beteg, vagy valamilyen fogyatékossággal élő gyermek nevelése szétzilálja a korábban jól működő közös életet, ritkább azonban, hogy a benne részt vevők mégis tenni akarnak a dolgok megjavításáért. A könyv erről a küzdelemről szól.

Sam megértése és elfogadása nagy feladat az apuka számára, de a legelső teendő annak felismerése, hogy mi történt és miért. Lassan rájön, hogy az állandó munka csak menekülés volt otthonról, Jody pedig egyedül maradt a megoldandó feladatokkal. Márpedig egy autista különleges bánásmódot, látásmódot követel meg. Míg Alex nem találja meg a kulcsot a fiához, amíg nem akarja megérteni őt, addig a feleségéhez sem találja meg a visszavezető utat.

A könyv nem csak azt az általános oldalt mutatja meg, hogy az autizmust nehezen kezelik a külső szemlélők, meg azt, hogy egy ilyen fiatalnak a mindennapok olyan küzdelmekkel járnak, amit kívülállók nem értenek. A Kockafiúban elsősorban az apa fejlődését követjük, és azt, hogy ez az út mennyire rögös. A baj csőstül jön: Alex a szétköltözéssel egy időben az állását is elveszti, ami teljes depresszióba sodorja.

Nem tagadom, egy darabig idegesített Alex teszetoszasága, önsajnálata, ám egy idő után ez elmúlt, mert jobban beleláttam az ő fejébe is. Később pedig már drukkoltam neki. Lassan kiderül, hogy bátyja korai halálát sem tudta még feldolgozni, és miközben új irányokat és megoldásokat keres, rájön, hogy fiát egy számítógépes játékon keresztül tudja elérni. Ez a Minecraft, ami manapság a fiatalok egyik legnépszerűbb stratégiai játéka. Itt, a játék világában – szemben a gyakran kiszámíthatatlan élettel – minden szabályos, tervezhető, előre látható. Mivel Sam éppen a váratlan eseményeket nem tudja kezelni, és számára a biztonság a legfontosabb, neki a Minecraft tökéletes világ. Ráadásul ennek révén remekül fejlődik a fiú kommunikációja, de még a világra nyitottsága is.

Sam tipikus alak: nem tud beilleszkedni az iskolába, viselkedését nem érti a környezete. És mivel az autisták általában zárkózott emberek, így még ha fel is merülne az igény a zűrösebb esetek feltárására, tőle semmit nem lehet megtudni. Nem is panaszkodik, csak szenved, és ki akar maradni ebből a közösségből. Nem véletlen, hiszen a leggyakoribb konfliktus úgy bomlik ki, hogy bántják, piszkálják, mire ő kiborul, esetleg odacsap. A pedagógus persze csak a végső fázist látja, a kiváltó okokra nem kíváncsi. Sam így céltáblája marad az osztálytársainak.

Nagy Mónika Zsuzsanna kiváló fordítói munkát végzett. A borító (ez elvárható…) tökéletesen passzol a geek tartalomhoz. A Minecraft betűtípusával odatett cím, az egymásnak háttal ülő, a virtuális valóságban mégis egymáshoz kapcsolódó két fekete alak tömören fogalmazza meg azt, amivel a lapokon találkozhatunk. (Érdekes módon a külföldi kiadásoknál nem éltek a grafikusok ezzel az ötlettel.)

Az író érintettsége hitelessé teszi a könyv minden mondatát. Keith Stuart nagyobbik fia, Zac tipikus, középsúlyos autista. A Daily Mail vele készült interjújából kiderül, hogy a fiú nem beszélt, dühkitörései voltak, tárgyakat dobált, a szüleit is bántotta. Értette, amit neki mondtak, de nem kommunikált. Rengeteg problémája volt az iskolában, éjszakánként csak néhány órát aludt. A Minecraft játékon keresztül – amelyben nincs szemkontaktus, nem kell értenie az emberek arckifejezését, a testbeszédet – rengeteget fejlődött, azóóta beszél, és ami a fő: megnyugodott.

Akinek a környezetében nem él autista, talán észre sem veszi, hogy igazi én-regényt olvas – habár sejthető, hogy a könyvet többségükben azok fogják keresni, akik valamilyen módon érintettek. Stuart egyben a játékok világát is belülről ismeri, ahogy a fülszövegben (lásd lejjebb) is olvasható.

A Kockafiút ajánlom mindenkinek, aki szereti a jó regényeket, tanároknak pedig egyenesen kötelezővé tenném. Tapasztalatszerzés végett, és hogy könnyebben tudják a másság elfogadására ösztönözni tanítványaikat. Az autizmus nem betegség, hanem állapot, mégpedig minden egyes elszenvedője más és más. Akik száz éve még a falu bolondjának bélyegét viselték, ma már talán autizmussal diagnosztizálva nőnek fel, nehezebben-könnyebben beleilleszkedve az iskolai közösségbe. És szükségük van a közösség segítségére.

Azok a szülők pedig, akik még nem találkoztak autistával – vagy akár a spektrumzavar kevesebb jellemzőjét magán viselő aspergeressel –, olvassák el azért, hogy a családban taníthassák meg gyermeküket az elfogadásra.

Keith Stuart és fia, Zac (Fotó: Henry Nicholls, DailyMail)

Keith Stuart: Kockafiú  
Fordította: Nagy Mónika Zsuzsanna
Kossuth Kiadó, Budapest, 2018
464 oldal, teljes bolti ár 3800 Ft,
kedvezményes webshop ár a kossuth.hu-n 1900 Ft
ISBN 978 963 098 8377

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Alex, a harmincas éveiben járó apa élete válságos időszakát éli: a felesége kirakja otthonról, elveszti az állását, és rádöbben, hogy nem érti nyolcéves autista fiát, Samet. Amíg a család együtt volt, a gyermek nevelése, annak minden nehézségével együtt a feleségre, Jodyra hárult, mivel a hiteltanácsadó Alex éjjel-nappal a megélhetésükért dolgozott. Most, hogy még ha csak rövid időszakokra is egyedül lehet gyermekével, kiderül, hogy nem nagyon találja hozzá az utat.
Alexnek át kell értékelnie a feleségéhez, a gyermekéhez, a saját családjához, a bátyja elvesztése okozta gyermekkori traumához és a munkához való viszonyát. A jég akkor törik meg, amikor Sam bevonja őt egy számítógépes játék, a Minecraft világába, amelyben a fiú otthonosan mozog.

Keith Stuart a The Guardian számítógépes játékokkal foglalkozó szakújságírója.