»Ha lőni kezdenek az iskolában« | Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

Posted on 2018. szeptember 22. szombat Szerző:

0


Bodó Viktória Booklány |

Jodie Picoult-val párhuzamba állítani egy elsőkönyves szerző munkáját hatásos kiadói fogás. Csakhogy éppen ez az, ami óhatatlanul magasra teszi a mércét, és csak olvasás után derülhet ki, megérte-e hinni a borító ajánlásainak vagy sem.

Zach Taylor iskolai napja lehetett volna uncsi, mókás vagy akár teljesen hétköznapi is, ahogy az a kisiskolásoknál általában lenni szokott. Azonban az a bizonyos nap olyanná változott, ami minden szülő rémálma: egy ámokfutó tört be az iskola épületébe, és válogatás nélkül tüzelt gyerekre, felnőttre egyaránt. A kisfiú az osztálytársaival és a tanárnőjével egy szekrényben rettegve vészeli át az őrületet, aminek tizenkilenc áldozata lesz. A tizenkilenc halott közül pedig az egyik Zach bátyja: így válik a kisfiú a szülei egyetlen gyermekévé.

A felfoghatatlant feldolgozni szinte lehetetlen. Az apja próbál egyszerűen létezni, az anyja perelni készül az ámokfutó szüleit: a családot, ahol ő bébiszitterkedett annak idején. Az általa istápolt kisfiú vált tömeggyilkos kamasszá, és egyik fia gyilkosává. Zach pedig egyszerűen a belső világába menekül, mert kívülről nem kapja meg azt a támogatást, amire szüksége lenne. Erről szól tulajdonképpen a regény: arról, hogy ‑ az írónő elképzelése szerint ‑ hogyan dolgozza fel egy hatéves azt, amire a felnőttek is képtelenek: a traumát, melynek túlélője, és a testvére elvesztését.

Rhiannon Navin szép belső utazásként próbálja végigvezetni az olvasót a kisfiú mindennapjain, de ezzel különböző problémák akadnak. Éppen az bicsaklik meg, amivel a könyvet egyedivé kívánta tenni. Ugyanis a regény ‑ E/1-ben megírt gondolat­folyamként ‑ nem állja meg a helyét, sem egy hat-, sem egy tizenhat éves gyerek tekintetében. Egyes szám harmadik személyben kevésbé keltene furcsa, idegen hatást az olvasóban.

Sok tekintetben inkább egy anya elképzeléseinek tűnik a könyv arról, hogyan gondolkozhat és érezhet egy ekkora gyermek. Néhol kifejezetten oktatómunkának érződik, melyben a szerző megkísérli felvonultatni a technikákat, amivel egy gyereket (szaksegítséggel) átvezethetünk egy traumán. Ám egy kisfiúnak nincsenek birtokában azok a módszerek, amelyekkel a pszichológusok dolgoznak, hogy helyreállítsák a belső rendet egy tragédia nyomán keletkezett érzelmi zűrzavarban. A lapokon mégis a főszereplő kissrác az, aki ezeket ösztönösen, készségszinten, akár még a felnőtteknek is elmagyarázva alkalmazza. Ezzel pedig már-már a didaktikus terápiás regények hatását kelti az olvasóban. Érezhetően tanítani akar, bátorságot csöpögtetni a legkisebbek, a védtelenek szívébe. Át akarja vezetni a poklon az áldozatok családjait, hogy megtanítsa nekik, hogyan tudnak ismét funkcionáló, összetartó kisközösségként működni, a veszteségük tudatában is.

A párhuzam Jodie Picoult-val annyiban valóban helytálló, hogy iskolai lövöldözésekről a világhírű szerző is írt már, 19 perc címmel. Ebben a könyvben pedig éppen tizenkilenc áldozat van. A téma aktuális, csakúgy, ahogyan mindig az Picoult-nál is, bár szerencsére az iskolai lövöldözések kézzel fogható közelsége számunkra elképzelhetetlen.

Ezzel együtt a könyv, bár kétségkívül nem tökéletes, olvasmányos. Ehhez sokat hozzáad Tábori Zoltán egészen kiváló fordítói munkája. Ez teszi végső soron könnyen olvasható, szórakoztató nyári olvasmánnyá az Egyetlen gyermeket, ami ‑ témája miatt ‑ sokak lelkét megérintheti.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Rhiannon Navin

Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek 
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2018
352 oldal, teljes bolti ár 3699 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-nál 2629 Ft,
ISBN 978 963 293 2118

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Aki kedveli Jodi Picoult írásait, annak felejthetetlen élményt nyújt ez a káprázatos bemutatkozó regény, amely egy hatéves kisfiú szemszögén keresztül mesél a gyógyulásról, a családról és a gyerekek kivételes bölcsességéről. Arra figyelmeztet bennünket, hogy néha a legkisebb testben lakozik a legnagyobb szív, és a legvékonyabb hang a legerősebb.

Az elsős Zach Taylor osztálytársaival és a tanárnőjével a gardróbszekrénybe préselődve hallgatja az iskola folyosóján eldördülő lövéseket. Az épületbe behatoló fegyveres tizenkilenc áldozatot szed. A szűk kis közösség élete soha többé nem lesz ugyanaz. Miközben anyja pert fontolgat – az ámokfutó szülei ellen, hiszen őket hibáztatja fiuk tette miatt –, Zach visszavonul szupertitkos búvóhelyére, elmerül a könyvek világában, és nekivág lebilincselő utazásának a gyógyulás és a megbocsátás felé. Rá akarja vezetni a környezetében élő felnőtteket a szeretet és együttérzés egyetemes igazságaira, hogy túljuthassanak életük legsötétebb óráin.