Maros András: Befutunk (részlet)

Posted on 2018. augusztus 1. szerda Szerző:

0


– Anya, mondtam valamit.
– Tessék?
– Mondd el apának, hova megyünk!
– A földszintre. Gyerekszépségversenyre. Beneveztük a Hédit.

Pál nem gondolta volna, hogy előkerül a sporttáska aljáról az összehajtott, csíkos inge. Alsóneműn, zoknin, egy-két pólón és fürdőnadrágon kívül csak egy fekete farmernadrágot és egy okkersárga kardigánt hozott magával a wellness-hétvégére, mondván, minden más fölösleges, csak a helyet foglalja. De most előhúzta az inget, elő kellett húznia, Ica kérésére. Kucsmáné rendelte el, hogy egyáltalán magával hozza – gálafelszerelés volt az ingből és mellényből álló szett gúnyneve. Bézs alapon lila, függőleges csíkok. A konferenciákon és az utánuk következő fogdásokon készült fényképek mind ebben az ingben örökítették meg Pált. Ica túrta jó pár éve.

Így lépett be Kucsma Pál az étterembe, gálafelszerelésben, felesége és lánya közé ékelődve. Hűvös érdeklődéssel tekintett körbe.

Ica gazdag ruhatárral érkezett, bajban is volt, mit válasszon, melyik öltözék passzol leginkább az alkalomhoz. Noha ő sürgette a többieket, végül mégis őrá kellett várni, csak a harmadik felpróbált variációval volt megelégedve: térdig érő, vörös szoknya, világoskék blúz, selyemharisnya. Hédire minta nélküli, halványsárga egyberuhát adott.

Ica és Hédi terepszemléje óta nagyobb lett a nyüzsgés, az emelvény előtti téren és a széksorok mellett a versenyzők produkcióikat, mosolyaikat gyakorolták. Aki meg nem a műsorszámát próbálta, a nézőtér első soraiból nézte a többieket.

Lexus anyuka az előtte ülő kislánya nyakát masszírozta, Lexus apuka a kislány bátyjával passzolgatta a focilabdát. Amint Kucsmáék elhaladtak mellettük, Lexus apuka ismét jól megnézte őket, ezúttal sem maradt el a félhangos megjegyzés:

– Most komolyan, miért nincs itt egy előselejtező?

Egy anyuka amerikai zászlót terített a vonulást bikiniben gyakorló, didergő lánya hátára. A kislány arca orrtól lefelé egyenetlenül elkent szájfénytől csillogott. Egy kövér hastáncos kislány (ujján gyűrű, rajta golflabda nagyságú kő) vadul tekergette a csípőjét, közben az anyjára öltögette a nyelvét, mindketten pityeregtek. Egy légfrissítő illatú nagymama erőből hátrafeszítette unokája vállát (akinek ez már fájt), és szemléltette, hogyan kell mosolyogni: széthúzott szájjal vicsorított, megmutatva mindenkinek összerúzsozott protézisét. Egy hófehér angyalka az anyja retiküljéből kicsempészett mobiltelefonon az Angry Birds Go! nevű játékot játszotta, ördögi ügyességgel, cinikus apja egy másik mobillal vette, a videofelvételt tréfásnak szánt mondatokkal kommentálta. Egy ötéves, szmokingos kisfiú táncos számot gyakorolt sétapálcával, talán sztepp, talán nem, merev eleganciával csinálta, a szülei vigyázzállásban nézték. A tánc közben a fiú többször jelezte, hogy semmit nem lát napszemüvegben, le szeretné venni, szülei szinkronban csóválták a fejüket.

Pál egy apukára lett gyelmes, egy pecsétes, szürke pólót viselő, hallgatagnak tűnő férfira, aki félrehúzódott, és a falnak támaszkodva egy rúd párizsit tartott a hóna alatt, lassan kanalazva ette ki a húst a hengerből.

A sminkes asztal mellett egy anya megkaparászta lánya arcát.
– Egy ezresbe több is beleférhetne – méltatlankodott.
Ica megbökte Pált, odasüssön, egy hanyagul öltözött, zömök apukára mutatott, aki electric boogie mozdulatokkal bűvölte tornadresszes lányát, hihetetlenül magas színvonalon táncolt a férfi, „üveglapok közötti járásával” a világ bármelyik színpadán megállta volna a helyét;  a kislány csüggedten próbálkozott a papa kopírozásával, nem is sikerült neki.

Az emelvénnyel srégen szemben kis asztal állt, mögötte négy szék a négytagú zsűrinek. Itt sündörgött a zsűri ötven körüli elnöknője párducmintás felsőben, mely épp hogy elfedte hurkás hasát, tömbszerű derekát; vastag combján bőrnadrág feszült; időről időre hangosan felnevetett, hátracsapta a fejét, platinaszőke haja hátraomlott.

– Atya fasza! – mondta Ica. – Ez benne van a zsűriben?!

Pál bulvárműveltsége jócskán elmaradt az Icáétól, de ezt a nőt még ő is felismerte: ez a nő Florina.

Egy apuka a zsűriasztalra helyezte Florina estélyi ruhás poszterének egy példányát, autogramot akart rá, Florina örömmel eleget tett a kérésnek. Ettől egy másik apuka is felbátorodott, neki is kell, ha ilyen könnyen adja, poszter nincs nála, otthon maradt, előkapta hát a határidőnaplóját, abba is megfelel (de csakis miután feleségétől megkapta a jóváhagyó pillantást, rendben, szabad). Talán újabb jelentkezők is felsorakoztak volna, ha határozott léptekkel meg nem érkezik Enikő. Most őt követte minden szempár. Fellépett az emelvényre, belekrákogott a mikrofonba. Összenézett a terem végében, a fénykeverőpult mögött ücsörgő fiúval, egymásra bólintottak, jött a színpadfény, a hangkeverő fiú is jelzett, készen áll, felsípolt a mikrofon. A versenyzők és családtagjaik sietve leültek a nézőtéren, a zsűritagok is elfoglalták helyüket az asztal mögött.

– Hahó, egy-kettő-három… ez most jó lesz – intett a rasztafrizurás fiatalembernek Enikő. – Khm… Mindenkit sok szeretettel köszöntök a Befutó Kifutó Gyermekszépségverseny Zala megyei válogatóversenyén. Mielőtt belevágnánk, gyorsan jöjjön a szokásos kör: köszönet állandó szponzorainknak, nélkülük, tudjuk, ma sem lehetnénk itt, köszönet a szálloda vezetőségének, amiért a rendelkezésünkre bocsátották az éttermet. – Enikő az étterem ajtajában álló Sarkadi Ignácra nézett, a férfi lehunyt szemmel fejet hajtott. – Ma is, mint mindig, koktélruhával kezdünk, először jön a mini korosztály, aztán a little és a tini, aztán egy gyors ebéd, amit, legyetek szívesek, a szálloda presszójában fogyasszatok el. – Enikő megint Sarkadi Ignácra pillantott, a férfi ismét fejet hajtott, most nyitott szemmel. – Ebéd után kávé-cigi-pisi-kaki… – Hatásszünet, nevetés, ahogy kell. – Köszi, köszi. Majd következik Florina ingyen koncertje, előre is köszönjük, nagyon megtisztelő…

Enikő kinézett a zsűri elnökére, és megindította a tapsot, előtapsolt, a nézők tették a dolgukat, csatlakoztak, de Florina felállt és hadonászott, leintette a publikumot, elmutogatta (és -tátogta), hogy nem lesz koncert, csak két számot ad elő, ennyi.

– Jó, jó, rendben – folytatta Enikő –, két dal is dal, szívből fogunk örülni azoknak is, mert a készülő albumról lesznek, ha jól tudom, márpedig jól tudom. Florina után fürdőrucis bemutató, rögtön utána utcai rucis, majd a sláger műsorszámmal zárunk, mindannyiunk kedvencével, a  talent show-val… Lássuk, kik ülnek a zsűriasztalnál! Először is itt van velünk Keserű Klári a GigaSmiley modellügynökségtől.

A zsűriasztal mögött lomhán felállt és meghajolt egy öregasszonyosan öltözött, kortalan nő, ívelt szemöldöke örökös csodálkozást rajzolt szürke arcára. Taps.

– A Mesterek Mestere Barkácsáruház képviseletében itt van ma velünk Kardosa Márton!

A megszólított férfi felemelkedett a székéből, a Mesterek Mestere áruház barna, emblémás munkaköpenyét viselte, kezével „peace”-jelet mutatott a nézőknek. Taps.
– És hát, természetesen, állandó és elhagyhatatlan zsűrielnökünk, a kiváló előadóművész, producer és fotómodell… Florina. Éljen, éljen!
Nagy taps. Ica arca kipirult, szeme lázasan csillogott. Florina felállt, szerényen biccentett; ettől, a visszafogottság megrendítően magas szintjének e jelétől a taps fokozódott, mert az emberek nagyra értékelik, ha egy Florina kaliberű előadóművésznek nem száll fejébe a dicsőség, szerény tud maradni, képes egy ilyen visszafogott bólintásra, képes megőrizni a… mijét, mijét… mijét is? Emberközeliségét.

– Aki nem rendezi a nevezési díjat – folytatta Enikő –, azt nem pontozzuk le. Nagyon sajnáljuk. És ne feledjétek: little-ben és miniben mostantól tilos testolajat vagy önbarnítókrémet használni. Ne próbálkozzatok, mert kiszúrjuk.

A zsűritagok szakértő képet vágtak és bólogattak, a Mesterek Mestere küldöttje játékosan megfenyegette a nézőtéren ülő versenyzőket. Egy gyakorlatilag feketére kent, olajtól csillogó kislány félszegen nézett az anyjára, „Most mi lesz?”, a mama visszajelzett, nyugi, jó ez így, nem fogják észrevenni.

Maros András

– Kötelező infó az újak kedvéért: minden korosztályban az első kettő jut be a területi döntőbe, ami esetünkben Nyugat-Magyarországot jelenti, és majd az ottani nyertes kvalifikálja magát az országos döntőbe. Aki pedig ott győz, annak irány az Európa Szépe, Isztambulban. Na de nem szaporítom tovább a szót, meeeeeeeeeert showtime!

Utolsó szavai alatt feltekerték a zenét, de Enikő túlkiabálta. Letépte a mikrofont az állványról, és mint egy rockegyüttes frontembere, tánclépésben jött le az emelvényről. A nézők, versenyzők a zene ritmusára tapsoltak. Az alapvilágítást teljesen lehúzták, a pódiumfényt felerősítették. Kergetőztek a színes fénynyalábok.

– Kérem a versenyzőket, jöjjenek, gyertek a függöny mögé. Gyerünk! Come on! Koktélruha!

– Atya fasza, Isztambul?! – csapta arcon magát Ica. A szeme elkerekedett. – Pont Isztambul? Ezt nem hiszem el!

Maros András: Befutunk
Scolar Kiadó, Budapest, 2017