Hol álljon meg Brüsszel? | Robert Menasse: A főváros

Paddington |

A napokban, az osztrák EU elnökség első napjaiban az oktatás és a kultúra kapcsolatát boncolgató uniós konferencián voltam Bécsben, ahol sok szó esett a közös európai értékek védelmének fontosságáról. Aztán felállt egy okos és kedves kolléga, és megkérdezte az értékvédelmet oly fontosnak tartó előadókat, hogy mik is ezek az értékek, biztosak vagyunk-e abban, hogy ugyanazt értjük a kifejezés alatt. Robert Menasse, a 2017-es Német Könyvdíj nyertese, A főváros című regényében éppen erre a kérdésre ad választ olvasmányosan, sok-sok szeretettel, aggodalommal és – szerencsére – nem kevés humorral.

Az Európai Unió, az EU-s intézmények, az európai biztos vagy egy európai parlamenti lobbista fogalma a legtöbb EU-s állampolgár (osztrákok, németek vagy magyarok) számára is vagy teljesen ismeretlen, vagy lexikai adat, amit be kellett magolni az érettségire/egyetemi vizsgára. Menasse regénye testközelbe hozza ezeket. Szereplői eurokraták, lobbisták, uniós szakértők, egyszerű európai polgárok, továbbá egy rejtélyes disznó, amit mindenki csak látni vél, ám elfogni nem tud. A címszereplő természetesen maga Brüsszel, az EU adminisztrációjának központja, egy kis tagállam szintén nem nagy fővárosa, ami fogalommá vált, nagyrészt negatív felhangokkal. Ha valamire negatívan utalnak politikusok vagy újságírók, akkor rendszerint „Brüsszel” a hibás (és persze minden jó döntést a tagállami politikusok harcoltak ki).

Menasse fővárosa szerethető, esendő város, kedves kis vendéglőkkel, parkokkal, temetővel, irodaházakkal, és persze az ott élő emberekkel, akiknek csak egy része belga. A szerző a könyv megírásához Brüsszelbe is költözött, így testközelből szerezhetett tapasztalatokat. A város igazán európai, kozmopolita, ugyanakkor bizony koszos és kaotikus is. Az itt élő vagy (hozzám hasonlóan) állandóan visszajáró emberek pedig valószínűleg együttesen jól modellezik azt az Európát, amiért sokan aggódunk, hasonlóan a könyv szerzőjéhez.

Az Európai Unió 60. születésnapját a Római Szerződés aláírásának évfordulóján, 2017. március 25-én ünnepeltük. Ez a történet egy alternatív megemlékezés előkészületeiről is szól. Emlékezteti az olvasót arra, hogy az európai együttműködés, különösen az Unió korántsem csak gazdasági közösség. A jelen politikai folyamatai, az erősödő nacionalista mozgalmak elfelejteni látszanak, hogy ennek köszönhetően a közösség tagjai azóta is békében élnek. A római szerződés létrejöttének üzenete, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg a második világháború, különösen a holokauszt szörnyűségei. Bármilyen döbbenetesen hangzik is, a második világháború idején azt a fajta nemzeti sokszínűséget, amit ma Brüsszelben látunk, szinte biztosan – a regényben megidézett – Auschwitzban lehetett csak megtalálni.

• Olvass bele!

Az Unió jövőjéért nyíltan és közismerten aggódó Menasse felvázol egy lehetséges (illetve a szerinte egyetlen lehetséges) utat az évek óta tartó válság feloldására. Régóta zajlik a „több vagy kevesebb uniót” vita, nevezetesen, hogy a tagállamoknak több vagy kevesebb hatáskört kellene-e átadnia a közös intézményeknek. Az író válasza egyértelmű: miközben elengedhetetlenül szükséges az emberek helyi, regionális, a legkevésbé sem absztrakt identitásának megőrzése, a nacionalizmus erősödése végveszélybe is sodorhatja azt a keretet, ami több mint 70 éve fenntartja a békét ezen a nem túl nagy, ám a kultúra egyik bölcsőjét jelentő kontinensen. Ugyanakkor jól ismeri azt a bürokráciát is, ami miatt oly sokan fordulnak el az EU-tól.

Menasse új műfajt alkotott a Német Könyvdíj zsűrije szerint is. A nagy amerikai regény – a kor társadalmának keresztmetszetét bemutató műfaj – mintájára megírta a nagy európai regényt. Szereplői között előfordul mindenféle: nemzetiségét is vígan feladó karrierista, túlélésre játszó eurokrata, korrupt rendőr, a szakmai meggyőződését semmiképp fel nem adó, valódi civil, nem muzulmán vallási fanatikus és az uniós bürokrácia útvesztőjében rutinosan navigáló lobbista. Valamennyiük története, sorsa csak egy kicsit csavar a sztereotípián, miközben szarkasztikus humorral elgondolkoztat. Igen szórakoztató bekezdéseket olvashatunk például az oktatásért és kultúráért felelős uniós biztos pozíciójáról. (Ezt a tisztet 2019-ig magyar politikus, Navracsics Tibor tölti be.)

Nem hiszem, hogy a regény visszafordíthatna egy EU-ból kiábrándult olvasót a közös Európa gondolatához. Még akár meg is erősítheti meggyőződésében. Ha viszont az olvasó még emlékszik arra, hogy a vámmentes vásárláson kívül miért kívánkozott magyarként az Unióba, miért ünnepelte 2004. május 1-jén a csatlakozást, valószínűleg a szerzővel közösen gondolkodik majd a közeli és távoli jövőről. Meg talán arról is, hogy ő maga mit tehet az európai gondolat megőrzéséért. Mellesleg közben nagyon jól szórakozik, mert a regény remek.

A bevezetőben idézett konferencián megemlítettem a regényt. A magyar kiadás, Győri László kiváló fordításában jelentősen megelőzte a 2019 elejére várható angol nyelvűt. Néhány németül olvasó résztvevő viszont azonnal elment a könyvesboltba, hogy beszerezze. Az írói mondanivaló aktualitását mi sem példázza jobban, mint hogy a bécsi születésű szerző regénye nem volt kapható az EU soros elnökségét épp átvevő, néhány hónapja erősen nacionalista kormányú ország fővárosában (az író szülővárosában), azokban a könyvesboltokban, ahová betértek.

Robert Menasse: A főváros
Geopen Könyvkiadó, Budapest, 2018
400 oldal, teljes bolti ár 4500 Ft,
kedvezményes webshop ár 3600 Ft,
ISBN 978 615 572 4428

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A könyv szereplői Európa különböző országaiból származnak, különböző mentalitású, társadalmi és kulturális hátterű emberek, van köztük hideg, számító karrierista, lelkes idealista, pragmatikus gondolkodású szakember, cinikus gazember, gyilkológép és széplélek, görög, angol, német, vallon és flamand, lengyel és magyar, keresztény és zsidó.

Személyes történetük, előtörténetük, sorsuk alakulása, eltérő mentalitásuk és kultúrájuk megerősíti vagy éppen kioltja szándékaikat. Így működik a világ, és így működik benne Európa, benne az Európai Unió. A rá jellemző szarkazmussal, iróniával, ugyanakkor végtelen komolysággal megírt művében Menasse egy korszak végét írja le, egy olyan Európáét, amelyben annyi jó történt, amely annyi reményt és biztonságot adott, és amelynek szétverése éppen most zajlik. Ha nem vigyázunk.