Fehér, fekete | Hillary Jordan: Mudbound – Sárfészek

Posted on 2018. május 9. szerda Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

Mindig nagy szimpátiával olvastam a feketék és fehérek együttélését ábrázoló történeteket, kezdve a Tamás bátya kunyhójától, bár nyilvánvalóan erősen felkavartak. Nehezen fogadom el, számomra máig érthetetlen, hogy pusztán a bőrszín alapján emberek lényegesen kevesebb jogot élvezzenek. Hogy mert valakinek sötétebb vagy csak más a bőre színe, ne léphessen be ugyanazon ajtón, mint világosabb színű szomszédai. Hogy a faji megkülönböztetést évszázadokon át tudomásul – sőt természetesnek – vették, veszik. Így aztán nagyon is lekötött Hillary Jordan műve.

A Mudbound a fiatal amerikai írónő első regénye, bár kissé faramuci módon a hivatalos honlapról nem derült ki a szerző életkora (egyébként *1963). Némi bogarászással megtalálható, hogy a Sárfészek 2008-ben jelent meg, de már 2006-ban díjat nyert a kiadatlan regények kategóriájában. A leglényegesebb azonban, hogy Jordan remek könyvet írt. Egyszerre családregény, korrajz, társadalomkritika és feszültséggel teli történet.

Az ábrázolt világ mélyen amerikai, noha nem a csillogó felszínt mutatja, inkább a küzdelmes hétköznapokat. Ha nem lenne konkrét az idősávja, akár időtlennek is nevezhetném. De tudjuk, hogy közvetlenül a második világháború után játszódik, és fontos szerepet kap benne két hadviselt katona – az egyik fehér, a másik fekete bőrű. Legalább ennyire fontos a helyszín, a Mississippi deltavidéke, a kézi munkával művelt gyapotültetvények. Kemény vidék ez, kemény törvényekkel. (Lehetnénk akár az Észak Dél elleni történetek földesúr-rabszolgák világában is, de itt és ekkor már kissé más a helyzet.) Errefelé egyformán kell küzdeni a megélhetésért fehérnek, feketének, legfeljebb az egyik kicsit kiszolgáltatottabb az élet eseményeinek. Ám hiába az egyformán nehéz körülmények, az egyiknek nem nagyon jut kiút. Alá-fölérendeltségük a közös sors ellenére a zsigerekben él. Holott alapvetően szükségük van egymásra. Felismerik-e ezt? Megérzik-e, hogy az élet kegyetlenségeivel szemben együtt talán könnyebb volna harcolni, vagy folytatják a megszokott viszonyrendszerű hagyományokat? Meddig él(het) még a megkülönböztetés csupán a bőrszín alapján?

Hillary Jordan a jelenidejű kezdet után visszaugrik a múltba, ahonnan elindulnak az események, s attól kezdve az időt lineárisan használja, noha a monológokat folytonosan meg-megszakítják a múltat idéző reflexiók, vagyis a tudatosan alkalmazott flashback technika. A rendkívül érzelemgazdag, figyelmünket és együttérzésünket szinte mindvégig magához láncoló regény főbb szereplői mind szerethető, megérthető, küzdő emberek, míg a háttérben felsejlik egy-két, a gyökerekig fajgyűlölő figura, illetve a fehér család már idős zsarnoka, akinek halálakor lépünk be az eseményfolyamba. A történetet, amelynek sodró lendületétől nehéz szabadulni, két család tagjainak elbeszéléséből ismerjük meg, azaz különféle nézőpontokból. A regény szerkezetét ezek az egymást követő, egymásra minduntalan reflektáló történetrészek adják, a fejezetek címei mutatják, éppen ki a mesélő.

Az egymás mellett élő két család – a fehér és a fekete – három-három tagja szólal meg. Vágyaik, veszteségeik, álmaik és lehetőségeik hálójában ugyanazt próbálják meg, mint mindenki más: élni és szeretni, meglelni valamiféle boldogságot és békét. Ki így, ki úgy. De nem feledkezhetünk meg a történet koráról, ami a második nagy világégést követő időszak.

A tapasztalások és az emlékek éppúgy befolyásolják a harcoktól közvetlenül meg nem gyötört, keményen dolgozó otthoniak jelenét, mint a pusztító élményeket átélő visszatérőkét. A fekete fiú, Ronsel, az európai háborús pokolban találkozik az elfogadással, mondhatnánk, megtanulja felemelni a fejét. De hozhat-e jót ez az élmény a Mississippi-deltában? A felülről gyilkoló vadászpilóta, Jamie viszont jószerivel csak rémálmokkal gyarapodik. Megbirkózik-e velük? És nyugalmat talál-e Laura, a városi élet után az elhanyagolt farmon élni kényszerülő nő? Megvalósíthatja-e álmait Henry, a férje, aki világéletében gyapotföldek után vágyott? S hova vezet vajon a néger házaspár útja, Florence, az ösztönös tudású, erős bábaasszony, és férje, a prédikálni képes Harp sorsa? A színes, kavargó érzelmek között megjelenik a történetben szerelem, szeretet, összetartozás, áldozatkészség éppúgy, mint a kiégettség, zsarnokság, különféle eredetű gyűlölet, erőszak, önpusztítás is. Élet és halál, a maga teljességében.

Hillary Jordan remekül kezeli a szerkezetet, jól adagolja a feszültséget, képes igazi meglepetéseket szőni története amúgy áttetszőnek tűnő szálai közé. Figyelemreméltó az atmoszférateremtő és a jellemábrázoló ereje, bármelyik szereplőjét nézzük is, mind rendkívül plasztikus. Még a mellékszálakban feltűnő alakokat is képes egy-egy vonással, de kifejezően megjeleníteni. Leírásai pontosak, néhol megkapóan vizuálisak. Talán nem véletlen, hogy ezek a képek és az intenzív szenvedélyek filmre kívánkoztak. (A Netflix már vetíti a több Oscar-díjra jelölt alkotást.) Ám én amondó vagyok, olvassák el inkább.

Nagy kár azonban, hogy az amúgy gördülékeny, ugyanakkor feszes fordításban – Babits Péter munkája – benne maradtak kis szösz-hibák, és csúfítják az összképet. Rögtön a második mondatban például: „Ha kicsit is sekélyebb, a tetem még előjött a következő nagy áradással.” (itt bizony hiányzik egy volna… előjött volna!) Aztán: „Nem egyedül voltam Eboline tetején.” Eboline egy női szereplő, s az író valójában arról írt, hogy E. tetőjén vagy az ő házának tetején voltak többen. Az ugye mégiscsak más.

Hillary Jordan

Hillary Jordan: Mudbound – Sárfészek
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2018
320 oldal, teljes bolti ár 3699 Ft,
kedvezményes webshop ár 2959 Ft
ISBN 978 963 293 7625

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1946-ot írunk. A nagyvárosból jött Laura McAllan a Mississippi deltavidékén fekvő farmon, egy számára idegen és rémisztő helyen kényszerül felnevelni gyermekeit. A megélhetésért folytatott küzdelem közepette két fiatal férfi tér haza a háborúból, hogy felvegye régi élete fonalát. Laura sógora, Jamie McAllan minden, ami a testvére nem: elbűvölő, jóképű és elveszett, a múlt emlékei közt bolyong. Ronsel Jackson, a McAllan farmon élő fekete bérlők legidősebb fia, kitüntetett háborús hős, ám hiába védte halált megvető bátorsággal a hazáját, a faji szegregáció korában nem veszik emberszámba. Az egykori fegyvertársak valószínűtlen barátsága óhatatlanul is végzetes változásokat hoz: olyan eseményeket idéz elő, amelyek úgy sodornak el emberi életeket, mint a hömpölygő folyó a hidakat a Deltavidéken.
Az elfojtott düh, a felszín alatt gomolygó előítéletek sokasága egyetlen éjszakán robban ki, amely után már senki nem lehet ugyanaz, mint addig…
Az érintett családok férfi- és nőtagjai mind a saját szemszögükből idézik fel a történteket, hogy miközben a dráma főszereplőivé lépnek elő, betekintést engedjenek mindennapi életükbe és indítékaikba.