Nagy Ádám (szerk.): Nevelj jedit! (részlet)

Pedagógiai program –
a tehetséggondozás és az iskola

A mutáns gyerekek vélhetőleg kedvelik az iskolát, hiszen míg a külvilágban átlagosan kell viselkedniük, az intézmény falai között szabadon használhatják és bontakoztathatják ki a képességeiket. Motiváltságukat az is példázza, hogy maguk a tanulók is erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy további mutánsok csatlakozhassanak az iskolához: Alex Summers (Plazma), az egykori diák már öccsét, Scott Summerst (későbbi nevén Küklopszot) viszi el Xavier professzor iskolájába, amikor először tapasztalja meg a benne szunnyadó, korábban lappangó erőt.

A 19. század végi, 20. század eleji reformpedagógiai mozgalmak is a képességek szabad kibontásának szándékával alakultak. Korábban a Herbart nevével fémjelzett irányzat az emberiség közös kultúrkincsének továbbörökítését tűzte ki célul. A mára sokat kárhoztatott elképzelés a maga idejében igazán progresszív kezdeményezés volt, ma pedig az abban kultúrkincsként hivatkozott tudás iskolai megjelenését nevezzük tananyagnak. Ezzel a célkijelöléssel persze a ma uralkodó pedagógiai felfogás mércéjével mérve kevesebb szabadságot adott a növendéknek, és afféle tudással megtöltendő edénynek, passzív befogadónak tekintette a diákokat. Ezt ellenpontozandó, a reformpedagógiai kezdeményezések a gyerek fejlődését helyezték a középpontba: az iskolára egyfajta üvegházként tekintettek, amely a tanuló legteljesebb kibontakozását hivatott elősegíteni. Persze Xavier iskolája nem csak ezért tekinthető inkább reformpedagógiai elkötelezettségűnek: a tananyagközpontú hagyományos iskolai megközelítés helyett a tehetséges diákok támogatása mint elsődleges pedagógiai elv óhatatlanul ebbe az irányba hat.⁵⁷

A valaha kizárólag oktatásra létrejött iskola idővel újabb és újabb kihívásokkal, illetve ezekre épülő, új szerepkövetelményekkel találja szembe magát: utólag – akarva-akaratlanul – kap gyermekellátó és -megőrző, esélyegyenlőséget biztosító és mobilizáló, munkaerő-piaci igényeket feldolgozó, tehetséggondozó stb. funkciókat. Az átalakulás ellenére azonban mindezek mellé nem társul az új feladatok ellátását biztosítani hivatott intellektuális, szervezési, szakmai, anyagi erőforrás, az iskola évszázados fő jellegzetességei pedig alig változnak. A funkciók halmozódásával az egyes feladatokra egyre kevesebb figyelem jut, mígnem a jelenbe érve odáig jutunk, hogy maga az alapvető feladategyüttes ellátása is megnehezül, sőt ellehetetlenül. Az iskola mint intézmény emellett hajlamos tipizálni, pozitív és negatív skatulyákba rendezni a gyerekeket. Sőt, a jogi környezet is erre ösztönöz: a sajátos nevelési igényű (SNI), a tanulásban akadályozott (BTMN), a hátrányos helyzetű (HH), a halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) és hasonló kategóriák keretéből aligha lehet kilépni.

Ráadásul megannyi gardneri tehetségfajtát az iskola egyszerűen nem is tart számon. Sokszor maga a pszichológia is csak elméletben képes rendszerezni, miközben igazából nincs hozzá a gyakorlatban megbízhatóan működő diagnosztikus szemüvege. Jobbára ilyen „megfoghatatlan” tényezők a szociális kompetenciák körébe tartozó készségek vagy a munkakultúrához sorolható tehetségjelenségek (fontos, hogy tisztázzuk: a „tanulói fegyelem” korántsem nevezhető munkakultúrának, legfeljebb ugyanolyan monotonnak és unalmasnak); de említhetjük az inter- és intraperszonális intelligenciát is (pl.: „az anyai szerepre való tehetségességet”). Mindemellett, noha közhely, hogy a tehetségekkel foglalkozni kell, hajlamosak vagyunk legyinteni: nekik úgyis minden „jobban megy”, hamarabb értik meg a dolgokat, gyorsabban látják át az összefüggéseket, illetve a többieknek nagyobb szükségük van az odafigyelésre.

A szükséges intellektuális-szakmai erőforrások letéteményese az iskolai környezetben legnagyobbrészt a szakavatott pedagógus, akinek különösen fontos a jelenléte a tehetséggondozásban. Speciális tehetséggondozói indíttatás és tudás nélkül ugyanis az iskola – mindennapi „tehetséggondozásának” keretében – elsősorban az iskolai (viselkedésbeli, a szorgalomra fókuszáló) normáknak inkább megfelelő, verbalitásban is konform, érdeklődő tanulókat nyilvánítja tehetségnek vagy tehetségígéretnek (a szociológia fintora, hogy ezek a tanulók leginkább középosztálybeli gyerekek). A tehetséggondozó iskoláknak a megszokottakon túlmutató feladatokkal is számolniuk kell. Egyrészt kellenek a programot vezető, a hagyományos iskolákban is meglévő igazgatók, igazgatóhelyettesek, illetve munkaközösség-vezetők és szaktanárok. Másrészt szükség van a tehetséggondozás koordinátoraira (1.), akik az iskolai és az órán-iskolán kívüli tevékenységeket fogják össze, és irányítják a mentorálást; tehetségtanácsadó szakemberekre (2.), akik konzultációs keretek között segítik a tehetségprogramban részt vevő gyerekeket, továbbá a pedagógusoknak és a szülőknek nyújtanak támogatást; valamint mentorokra (3.), akik közvetlenül és folyamatosan segítik egy-egy tehetséges diák tevékenységét.⁵⁸ Xavier Professzor Tehetséggondozó Iskolájában azonban nincsenek egyértelműen lehatárolt szerepkörök, ehelyett néhány kiemelkedően tehetséges mutáns ragadja magához a tanári feladatokat.

Ráadásul ők is vezérfonal, vagyis pedagógiai program nélkül állnak neki a munkának. Egy iskola pedagógiai programja ideális esetben tartalmazza az intézményben folyó nevelő-oktató munka céljait, a helyi tantervet, a tehetség-képesség kibontakoztatását szolgáló eszközöket, a szociális hátrányok, illetve beilleszkedési, magatartási, tanulási nehézségek enyhítését segítő tevékenységeket, a tanulási nehézségeknek kitett tanulók felzárkóztatását segítő programokat (szakmai képzés esetén a szakmai programot), valamint a gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenység leírását.⁵⁹ A pedagógiai program összerendező ereje nélkül a tanárok azt és oly módon tanítanak, amit és ahogy épp eszükbe jut. Ráadásul a tanári kar ebből eredő esetleges belső konfliktusai az iskolai eredményességet is csökkentik, különösképpen akkor, ha vitáikat a diákok előtt folytatják le. Az X-Men 2 . elején egy tanórát – vélhetőleg gyakorlatot – követhetünk nyomon: a diákok egy harci helyzetet szimulálnak, az óra témája pedig a védekezés és a csapatmunka. A tanárok a diákokkal együtt próbálják teljesíteni a feladatot, az örök kívülálló Logant kivéve, aki a küzdelem kellős közepén gyújt rá épp az utolsó szivarjára, majd, miután megelégelte a tesztet, támadásba lendül, és másodpercek alatt végez az ellenséggel, így vetve véget a szimulációnak. Amikor Ciklon számon kéri a gyakorlat elszabotálásáért („Logan, ez csapatmunka… itt tanítás folyik… a védekezést kellett gyakorolniuk”), Logan mindössze ennyit válaszol: „Tőlem tanulhattak. (…) És a legjobb védekezés a támadás. Vagy talán fordítva?”⁶⁰

A pedagógiai programot az intézmény nevelőtestülete dolgozza ki. Képzeljük csak el a helyzetet: Rozsomák mint gyakorlati oktató papírjaiba és a jogszabályokba mélyedve ül, és pedagógiai programot alkot…

A Xavier-iskola pedagógiai programja (vezetői összefoglaló)⁶¹

1. Általános pedagógiai cél: Egy speciális, mutánsok számára fenntartott tehetséggondozó iskola tanáraiként pedagógiai munkánk alapvető célja, hogy a mutánsok nyitottságára, fogékonyságára, érdeklődésére és aktivitására építsünk. Nevelési célunk átfogja a személyiség kognitív, affektív, pszichomotoros és különleges tartományait; értékrendet, illetve megismerési, cselekvési és döntési képességeket fejleszt. Hangsúlyozza, hogy a mutáns életvitelbe beletartozik az önkorlátozás és az altruizmus.⁶² Feladatunk tudatosítani, hogy a nagy lehetőség egyúttal nagyobb felelősséggel is párosul, valamint be kell mutatnunk, hogy csak a mutánsok és az emberek békés együttélése vezethet olyan eredményhez, amely mindkét fél számára perspektívát jelent.
2. Alapelvek: Minden mutáns egyenlő, képességekre való tekintet nélkül. Valamennyi mutáns otthonra lel az iskolában. Segítjük a mutáns növendék testi, lelki, szellemi és különleges képességeit érintő belső egységének megteremtését. Elfogadó kapcsolatokat építünk ki a nem mutánsokkal, illetve közösségeikkel, a közösen alkotott társadalommal. Projektmódszerre alapozott oktatást végzünk: a tudásanyagot sokszor az iskolán kívül, terepen sajátíttatjuk el.
3. Eljárások, eszközök:Intézményünkben az eszközök és eljárások kiválasztásakor, alkalmazásakor az alábbi elvek érvényesülnek: a pedagógus szabadsága; a tanulócsoport összetételének, adottságainak, fejlettségének és különleges képességeinek figyelembevétele; az adott tantárgy sajátosságainak szem előtt tartása; folyamatos fejlesztés, a társadalom igényeinek és az esetlegesen egymással szemben ellenséges emberi és mutánscsoportok helyzetének figyelembevételével.
4. Egészségfejlesztéssel összefüggő feladatok: A tanulók ismerjék meg az egészségvédelem kiemelt kérdéseit, különös tekintettel mutánsképességük alkalmazásának veszélyeire és korlátaira. Legyenek tisztában az emberi és mutánstulajdonságok kiegyensúlyozottságának előnyeivel, valamint különleges képességük rendszeres használatának egészségmegőrző szerepével. Tudatosan gyakorolják képességüket, és ismerjék az egészségre és különleges képességükre káros szokásokat. Legyenek tudatában a stressz- és feszültségoldó gyakorlatok szerepének a testi-lelki kiegyensúlyozottság elérésében, és legyenek tisztában a mutáns társas kapcsolatok alapvető morális kérdéseivel.
5. Környezeti nevelési program: A környezeti nevelés a társadalom fejlődése és a természet fenntarthatósága céljából elősegíti és erősíti a mutáns tanulók környezettudatos magatartását, életvitelét. Ennek kapcsán megközelítésünk lényege a globális problémaérzékelés és -kezelés, a környezettel és a társadalommal harmóniában élni képes mutáns ethoszának bemutatása, a mutáns- és emberi szempontból jelentős természeti és kulturális értékek megismertetése.
6. Az iskola szereplőinek együttműködésével kapcsolatos feladatok: Az intézmény nevelőtestületének munkáját az igazgató irányítja, aki alkalmanként tájékoztatja a tanárokat az aktuális kérdésekről. Az iskolában szakmai munkaközösségek nem működnek. Kérdéseiket, véleményüket, javaslataikat a nevelők szóban vagy írásban, egyénileg vagy munkaköri vezetőjük, illetve választott képviselőik útján közölhetik az igazgatóval; de az igazgató telepatikus képességei okán az is elegendő, ha egyszerűen csak gondolnak rá. Ugyancsak nem működik az iskolában diákönkormányzat, mivel az igazgató és a hallgatók kapcsolata közvetlen és személyes. Az értékeléseket az igazgató nem naplóban és ellenőrzőkben rögzíti, hanem közvetlenül a fejekbe plántálja. Tanulmányi kirándulást az iskola a világot aktuálisan fenyegető vészhelyzet elhárítására irányuló misszióval egybekötve rendez. Miután ennek időtartama nem tervezhető előre, valamennyi növendék köteles váltóruhát és tisztálkodási szereket csomagolni. Azok a mutáns növendékek, akiknek különleges képességük a szájukhoz kötődik, kötelesek különleges fogkefét használni.
7. A pedagógusok feladatai: A pedagógus feladata, hogy heti teljes munkaidejének harmadában, 12-14 órában tanórai és tanórán kívüli (egyéb) foglalkozásokat tartson. Munkaidejének a neveléssel-oktatással összefüggő idején túli részében a nevelést-oktatást előkészítő, illetve a neveléssel-oktatással összefüggő egyéb feladatokat, így többek között tanulói felügyeletet, romeltakarítást, továbbá eseti helyettesítést és életmentő feladatokat is ellát. A tudomására jutott, a világot veszélyeztető titkokat megtartja az iskola falai között, csak igazgatói utasításra oszthatja meg azokat nem mutánsokkal.
8. Az iskolába jelentkező tanulók felvétele, átvétele: Iskolánknak nincs kötelező beiskolázási körzete, így minden jelentkező, különleges képességgel bíró, tanköteles korú tanulót felvesz. A beiratkozás feltétele a különleges képességnek az igazgató, illetve utóbbi távolléte esetén a felvételi bizottság előtt történő bemutatása, a tanév kezdőnapja előtt betöltött hatodik életév, valamint az óvoda által kiállított iskolaérettségi szakvélemény. A nem első évfolyamba jelentkező tanulónak – az iskola helyi tantervében meghatározott követelmények alapján összeállított – szintfelmérő vizsgát kell tennie azokból a mutánsspecifikus tantárgyakból, amelyeket előző iskolájában – a bizonyítvány bejegyzései alapján – nem, illetve csupán alacsonyabb óraszámban tanult.
9. Házirend: Az iskola járműveit kizárólag a megfelelő iratok bemutatását követően lehet elvinni (autót jogosítvány felmutatásával, repülőt csakis világvége esetén). Amennyiben a szükség nem követel alternatív eljárást, közlekedéshez mindig az ajtót használjuk (tilos a teleportálás, illetve a falon való átmászkálás). Tilos továbbá más diákok vagy tanárok alakját felvenni, akár az órákon, akár azokon kívül.

– – – –

57 Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a diszciplína felosztása tradicionális és reformpedagógiára elsősorban Európára érvényes; az Egyesült Államokban inkább a John Dewey nevéhez köthető pragmatista iskola érvényesült.
58 Balogh, 2004.
59 Kotschy, 2003.
60 X-Men 2.
61 A mintegy százoldalas dokumentumnak természetesen csak a vázát ismertethetjük.
62 Selye az önzetlen önzés kapcsán így fogalmaz: „Az élőlényekre jellemző a természetes önzés. Az önzés az élet elidegeníthetetlen sajátja, egyik megnyilvánulása a gyűjtés és a felhalmozás. (…) Bármit mondanak a bölcsek, amíg csak élet lesz a Földön, addig szükségszerűen az önzés marad a viselkedés egyik legfőbb mozgatója; ha ez megszűnik, akkor maga az élet is semmivé lesz” (Selye, 1976: 107). Az önzés velünk

Nagy Ádám (szerk.): Nevelj jedit! – A képzelet pedagógiája
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2018