»De hiszen ez az én életem!« | Játékok és szerelmek – Kováts Kriszta & Nyáry Krisztián estje / Madách Stúdió

Bedő J. István |

A játék: készülődés az életre, az összeütközések, a harc, a felülkerekedés próbálgatása. A szerelem: készülődés az életre, az összecsiszolódás, a győztes pozíció próbálgatása. Nagyon hason­lítanak. Talán ezért is találkoztak magától értetődően Kováts Kriszta és Nyáry Krisztián Játékok és szerelmek című közös estjén, ezúttal koncertszínházi formában. Erről beszél­get­tünk a Magvető Caféban.

Mennyi ideje létezik a koncertszínház mint fogalom?
Kováts Kriszta Nem tudom, nem is én találtam ki. Talán a Budapest Bárnál láttam először, és nagyon tetszett, kicsit irigyeltem is, miért nem én találtam ki. Szeretek alcímeket adni az előadásaimnak. A 2. váratlan találkozás című Marivaux-darab, amit rendeztem, azt kapta: Zenés sóhajtozás. Ebben az információs zajban, ami körülvesz bennünket kell valami, amire odakapják az emberek a fejüket, mert aztán úgyis rohannak tovább. Ez meg még ráadásul igaz is. Koncert, színházi elemekkel keverve. Hiszen Krisztián történeteit is megelevenítjük, ahogy mi elképzeljük, ezeket az irodalmi alakokat. Kalapokkal, labdákkal, kockákkal. Ezek az apróságok színházasítják az előadást.

A közönség hogyan fogadja a koncertszínházat?
KK Szeretik, a korábbiakat is, meg ezeket is. Én magam is nagyon szeretem a Müpában azokat az előadásokat, ahol nem mutatnak meg mindent, a néző fantáziájára bízzák, hogy kiegészítse magának a látványt. Én például ilyenkor sokkal aktívabb néző vagyok, mint egy naturális előadáson.

Vagyis a néző is részese a műnek, ahogy az olvasó a könyvnek. Beszéljünk a prózai művekről. Az előadásban elhangzó pályarajzfélék, sztorik (lásd a Játékok és szerelmek kötetben) kifejezetten erre az előadásra készültek, vagy már megjelentek hosszabb változatban a korábbi Nyáry Krisztián-kötetekben?
Nyáry Krisztián Nekem az volt a feladatom, hogy történeteket írjak azokra a hívószavakra, amelyek egyben az egyes dalok címei, de nem kell a dalszöveget elmesélnem prózában. A történetek nagy részét erre az alkalomra írtam, persze volt olyan, hogy a témát valamilyen módon már máshol használtam, és voltak, amiket csak ekkor vettem kézbe. Például mi jut eszembe arról, hogy dominó. Ezen úgy négyéves korom óta nem gondolkodtam. És ráadásul ezek a 19. század második, 20. század első felében játszódó történetek, de voltak itt kifejezetten modern történetek is. Például a dal témája a bűvös kocka – de én nem akartam a Rubik-kockáról írni, és kellett találni egy másik kockát – meg is lett.

Ez a kocka egy szerelmeslevél rejtekhelye – az agg Kossuth fellobbanásának tanúja egy ifjú leány iránt. Ennek a forrása például a hamarosan megjelenő új Nyáry-kötet egyik fejezete?
NyK Minden ugyanabból a forrásból van, a forrás az én szerzői önkényem, mert ezeket a történeteket szeretem. Mi Krisztával már régebb óta gondolkozunk ilyesmiken. Volt egy korábbi estünk, a Magyar flódni. És amikor ennek a játékokról szóló lemeznek az anyaga összeállt, akkor felkért, hogy az előzőhöz hasonlóan szerkesszünk bele prózákat. Krisztának egy még korábbi összeállításában Nádasdy Ádám tette hozzá a szövegeket, vagyis ez azt jelentette, hogy átvettem tőle a stafétabotot – ami nagyon megtisztelő. Apránként megírogattam a szövegeket – így született meg a könyv, benne Fábri Péter dalszövegei meg az én meséim, Kriszta énekel és a zenészei kísérik. Aztán lett belőle ez az előadás.

Jó a színpadon ülni és mesélni? A fény rávetül a felolvasóra, akinek még sietnie is kell a szöveggel, hogy ébren tartsa a néző figyelmét.
NyK Ami ott elhangzik, az a könyvhöz képest rövidebb változat. A felolvasás mindig nehezebb dolog a színpadon. Végül is én ott vendég vagyok, nézem azt is, ami történik. És teszem azt, amit máskor is szoktam, mesélek.
KK Azért hozzáteszem, a Magyar flódniban kicsit kirángattam őt ebből a csak felolvasó szerepből, jelzésszerűen a partnerem is volt, táncra kért a cilinderes úr. Mert én tudom róla, hogy Szentesre járt, és meg van fertőzve a színházzal, még ha most nem is gyakorolja… Itt viszont most bevontam az előadásba Zavaros Annát és Zelei Pétert. Az ő jelenlétük, stilizált játékuk megtámasztja a prózai szövegeket meg az én dalaimat is. Ezek igazából csak apró jelzések, például megjelenik Bartók szerelmének, Geyer Stefinek a kalapja. Vagy Matzner Lola, Márai felesége, akinek a leveleiből én mondok néhány túlvilági mondatot – és közben látjuk, amint megszemélyesítik, vagy inkább felidézik Márait Sándort és a feleségét. Nagy szerencse, hogy megtaláltam őket… Még nem kész színészek, de annak készülnek. Olyan sugárzásuk van, hogy továbbviszik a néző gondolatait…

NyK Ebben az előadásban nem is tudtam volna erősebben részt venni. Tudott dolog, hogy a könyvkiadásban dolgozom, és nemcsak a saját könyvem dolgai foglaltak le, hanem ilyenkor egymás után jönnek a könyvbemutatók, és főleg közeleg a karácsony, a csúcsidőszak…

Hadd kérdezzem meg: a most megjelenő Fölébredett a föld című kötet anyag – a forradalom és a szabadságharc magánlevelekben  – ez az évek során, mellékesen gyűlt össze, és most újragondolva, megszerkesztve vált könyvvé, vagy sok-sok székbe ragadt könyvtárazás eredménye?
NyK Jó sok könyvtárazással járt… A könyvpiac, a kiadás szezonális munka, majdnem mezőgazdasági az életritmusa, és a karácsony az aratás ideje. A legtöbb kiadó a téli időszakban termeli a nyereséget. Mármost a kutató szakasz, amikor több energiát lehet erre fordítani, az a december-januárban kezdődik. Ezzel akkor végzek, amikor a könyvtárak bezárnak, nyár elején. És onnantól kezdve már csak meg kell írni, el kell mesélni. Mondjuk nyár végétől jöhetnek a technikai lépések, szerkesztés, képanyag, egyebek.

Térjünk vissza Kossuth kései szerelmére és a bűvös kockára. Ez is az új kötet kapcsán került elő?
NyK Nem. Ezt az egész Kossuth-féle levélcsomagot jó régen olvastam, és tudtam, hogy egyszer majd megírom. És amikor rájöttem hogy a kocka formájú dobozkába rejtett levélkét lehetne a dalhoz kapcsolni, nagyon megörültem neki, hogy nem valami modern sztori kerül ide.

Volt egy népdal is a műsorban, az Engem hívnak Fábián Pestának, mégpedig igen különös összefüggésben. Elhangzik egy dal a Lottóról, viszont a történet az újoncozásról szól, meg arról, hogy a kötelező katonai szolgálatot egy sorsolás révén meg lehet váltani, más megy katonának a szolgálatra kötelezett helyett. Aztán esetleg meg is hal helyette.
KK Nagyon kedveltem ezt a lottós történetet, de meg kellett oldanom, hogy látványos legyen. Éppen valami piros fellépő cipőt kerestem, de közben be volt állva az agyam erre a témára. És akkor egy mindenféle látványos kacatot kínáló boltban megláttam ezeket a csillivilli, színes, világító labdákat, amiben halacskák úszkálnak. Ezek lettek a lottósorsolás golyói.

NyK Ezt a szomorú történetet Fábián Pestáról lehetett ismerni, Arany János megírta – de a mesében elég sok lyuk volt, amit ki kellett foltozgatni. Ha van egy betyár, aki dalol a börtönben, és a jegyző meglátogatta, az bizonyára érdekelhette Petőfit. Aztán hogy Arany magával vitte-é Sándor barátját – hát, kizárni nem lehet, hiszen Petőfi akkor tényleg ott járt.

És a plakáton is megmutatott rulett?
NyK A rulett kapcsán pedig arra gondoltam, a lehetne írni húszas évek szerencsejátékos világáról. Arról sok helyen lehet olvasni, hogy milyen népszerű volt a Bucsinszky kávéház, de arról már nem, hogy hatamas vagyonát a tulajdonos a titkos szerencsejátékosokon kereste. Lehetett olvasni a Bucsinszky kártyaszobáiról, meg a hátsószobás vagy privát lakásokban működő kaszinóról, a háború utáni perek bírósági tudósításaiban viszont arról, hogy milyen szálak fűzték őt a politikai alvilághoz. A nyilas pártot illegális szerencsejátékokból és – valószínűleg – prostitúcióból származó pénzekkel alapozták, támogatták meg. Hogy ez filmre kívánkozik, az biztos, de az összekapcsolódásokat majd egy történész fogja földeríteni. Képzeljük el, hogy például József Attila elöl egy másfajta kommunista pártról fantáziál, hátul meg a rulettasztalnál a bank nyer, majd a pénz csurog a nyilasokhoz. De a háború után nem foglalkoztak azzal, ki volt, mi volt Bucsinszky. Hát: egy manifeszt bűnöző.

És ez nem is férne bele az előadásba.
KK Ezek a történetek borzasztóan érdekesek, de olyan szerteágazók, hogy nem is lehetett teljes hosszúságban beletenni. Az összeállítás során húztunk, vágtunk. Aztán volt olyan pillanat, amikor kértem Krisztiánt, hogy rövidítsünk még egy kicsit, akkor sötéten rám nézett, mint egy durcás kisgyerek, és csak annyit mondott: Nem!
De azért van erre is megoldás, mert a szünetben árulják a Játékok és szerelmek kötetet, meg Krisztián korábbi könyveit is – szóval a teljes történet abban elolvasható.

A zenéről szeretnék kérdezni. Ez a muzsika helyenként dzsesszes, máskor kellemesen egyszerűbb, de olyan, ami játékosságában, fordulataiban akkor is eltávolodik a négysoros szerkezetű, könnyen fogyasztható daloktól.
KK A zenék legtöbbjét Schneider Zoltán szerezte, kevesebbet Csuhaj Barna Tibor, ő dzsesszista. Zoli zenéi könnyebben ragadnak meg a füledben, Tibié lassabban, de aztán nem mennek ki onnan. A szövegek és a zene viszonya összetettebb. Volt, hogy a zenészek kész szöveget kaptak, de olyan is, hogy kiválasztották mondjuk a Rulettet, és Zoli zenéjére készült a szöveg. Az az egészséges, ha mind a ketten tudnak igazodni a másikhoz.

A néző biztosan tudja mit kap, vagy bizonytalankodik a címet olvasva?
KK Ezek a dalok nem játékszabályokat mondanak fel, hogy mik a sakk lépései, vagy hogyan kell játszani a scrabble-t. A címe is azért Játékok és szerelmek, mert itt férfi-női játszmák, de még inkább életjátszmák hangzanak el. A hallgató meg észreveszi, hogy eddig nem is gondolt így a játékokra. Egy néző írta a műsor oldalára, hogy a maga életére ismert a dalunkban. Hát nem nagyszerű?

Előadások a Madách Stúdióban:
november 23. (cs), 19.30,
december 5. (k),
december 19. (k)

Részletek és jegyvásárlás