Boldog gyermekévek | Claudiu M. Florian: Játszadozások kora

Posted on 2017. november 5. vasárnap Szerző:

0


Lengyel Szilvia |

»Időnként fiatal Anyu olyasmit is mond, hogy „nagy rendező!” Olyankor kérem, hogy mutassa meg a rendezőt. De az nemcsak nem nagy, de egyáltalán nincs is. Azt mondja, pont a rendező nem látszik. És csak nagyon ritkán fordul elő, hogy a rendezőt is lehet látni.
Tehát ezért látjuk olyan ritkán Aput. Mert rendező.«

Románia hetvenes évekbeli történelme, egy család története és azon belül egy kisgyermek óvodás évei jelennek meg ebben a – juszt is kimondom, mert olyan – bájos könyvben. Az elbeszélő az író maga, ő tárja elénk ifjú éveinek gondolatait, kedves és naiv kíváncsiságát, elmélkedéseit. Nem volt sok gondja azzal, hogy felmenői szászok, románok és az említettek Németországba kivándorolt tagjai, sőt. Mindenki mindenkivel úgy beszélt, ahogy a másik megértette. Ez csak hasznára vált, hiszen valószínűleg nem lenne belőle ma Svájcban és Németországban elő kultúrdiplomata.

A regényt körülvevő történelmi kor nyomasztó. Aki teheti, elmenekül a kommunista országból, melynek lakói szinte mind besúgók, megfélemlítettek, rendszerellenesek. Mi is jól ismerjük ezeket a rossz emlékű szavakat, átérezhetők a család problémái. A kisfiú szerencsére nem igazán látja a politika lényegét, pontosabban más lényeget lát ezekben a dolgokban. Például a külföldre szakadt rokonok ajándékait, a faluban ismeretlen gazdagságukat. Az írót szülei helyett nagyszülei nevelték Kőhalmon (Rupea), de „fiatal anyukája” és édesapja rendszeresen látogatták. Nagy szeretetben cseperedett fel, okosodott, a heterogén környezet, a soknyelvűség meghatározza felnőttkorát is. Mintha korai jegyzeteket olvasnánk, olyan hiteles csokorban adja át az író az ártatlan gyermeki gondolatokat. A kicsi állandóan csodálkozik, és jókat lehet nevetni azon, ahogy a felnőttek szavait, mondatait (félre)értelmezi. Ez a kisfiú folyamatosan töpreng a világ dolgain, a magyarázatokon. Lehet hogy mi is ezt tettük sok éve, de többségünk nem emlékszik ilyen pontossággal a múltra. Sajnos.

„Kit vittek el, és hová? Otata is mesélte egyszer, hogy Nagymamát is el akarta vinni valaki tőlünk. Kinek van akkora ereje, hogy csak úgy elvigyen embereket, sokat, és évekig messzire vigye őket? A sárkányoknak? Még egy mesében sem hallottam ilyesmit. A sárkány csak a királylányt viszi el, és a palotába. Amíg Szép-Dalia megtalálja, addig harcol a sárkánnyal, legyőzi, és visszaviszi a királylányt.”

Arról, hogy Erdély milyen volt a hetvenes-nyolcvanas években, a valóságtól alaposan különböző képet kapunk egy gyerek szemével nézve. A politika finomabban jelenik meg a hétköznapokban, a felnőttek beszélgetéseiből ugyanakkor jól látszik mi az igazság, és mi az, amit a kisfiú ebből észrevesz. Szerencsére keveset. Mert nem ez volt Románia legfényesebb korszaka, az bizonyos. Puhuló, de még kemény diktatúra, besúgóvilág, Szabad Európa rádió, aprócska remény a változásra.

Florian regénye Németországban jelent meg először, de a német kiadó sok részletet kihagyni javasolt az eredeti kéziratból. Ezért felmerült a szerzőben, hogy kellene írni egy másik regényt a szülőhazája közönségének is, amelyben más hangsúlyokkal jelenik meg a korabeli Románia, az ország politikája. Három éven át dolgozott a román olvasóknak szánt verzión, és hozzánk is ezt a végső változat jutott el. Az eredeti cím Két és fél gólya, egyszerre utal Florian falusi életére, a generációkra, és arra, hogy mennyire szeretett volna egy kistestvért. A könyvben többször is megjelenik, amint kisgyerekként az út szélére, a gólyák fészke alá áll, és énekel nekik, hogy babahozásra serkentse őket.

A Játszadozások kora 2016-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. E cím egyik leghasznosabb velejárója, hogy támogatják a díjazott regény más nyelvekre fordítását, itthoni megjelenése is ennek köszönhető.

Koszta Gabriella fordítói munkája külön figyelmet érdemel, és nem véletlenül található az ő életrajza is borítón. Sok dolga volt a magyarítással, hiszen másképp beszélnek az olténiai rokonok, másképp a Romániában lakó és ismét másképp a már csak hazajáró, de Németországban élő szászok, de még a Kőhalmon élők is. Ráadásul a németül megírt szöveget a szerző fordította románra, abból készült aztán a magyar változat. A címlapon látható régi, elmosódott kép, ahogy sejtem, a szerző családi albumából való. Ámbár lehet Fortepan is.

Florian tervezi a folytatást. Jó ez nagyon, mert az utolsó lapokhoz érve már bennem volt a kérdés, mikor költözik szüleihez az óvoda után, vajon hova járt végül iskolába, egyáltalán: hogyan alakult élete a felnőtté válásig. Ennek a nagyon barátságos, simogató szavú történetnek a következő részét bármikor szívesen olvasnám el, nem az izgalmak, hanem éppen a lassan csordogáló, szellemes és elgondolkodtató cselekménye miatt.

Claudiu M. Florian

Claudiu M. Florian: Játszadozások kora.
Erdélyi gyermekkorom regénye
Vince Kiadó, Budapest, 2017
316 oldal, teljes bolti ár 3495 Ft,
kedvezményes webshop ár 2620 Ft
ISBN 978 963 303 0769

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1973-ban járunk, valahol Brassó közelében. A család, amelynek tagjai felvonulnak előttünk, német, olténiai, erdélyi és bukaresti örökséget hordoznak magukkal. Ahogy a nagyszülőknek a 20. század hajnalán az Egyesült Államok, úgy leszármazottaiknak most Nyugat-Németország jelenti az ígéret földjét a kommunista Romániában.

Távolba szakad rokonok, szülővárosaik között félúton ragadt szülők, nagynénik, nagybácsik, szomszédok, különböző társadalmi hátterű, korú és foglalkozású emberek forgatagában bontakozik ki a történet egy kisfiú szemszögén keresztül. A felnőttek párbeszédein átviláglik a történelem, amely a családtagok sorsát is folyton alakítja; főhősünk pedig – ha mégoly ösztönös módon is, de – sejti, hogy már az jelentőséggel bír, hogy éppen milyen nyelven folynak ezek a diskurzusok. Közben pedig recseg a háttérben a Szabad Európa, és a mindennapokat egyszerre határozza meg Willy Brandt és Nicolae Ceauşescu hangja…

Claudiu M. Florian 1969-ben Romániában született. Tizenegy éves koráig nagyszüleinél, a Brassó megyei Kőhalomban (Rupea) nevelkedett, erdélyi szász-román vegyes családban. A gyerekkori élmények, a nemzetiségi sokszínűség meghatározta érdeklődését és életútját. Germanisztikát tanult és történelmi tanulmányokat folytatott a bukaresti egyetemen, közben német és angol irodalmat fordított. 2002 óta román kultúrdiplomataként dolgozik Svájcban és Németországban. Regényével 2016-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.