Elképzelt múltak | A másik forradalom – alternatív ötvenhat

Tóth Gergely |

1956 máig kényes téma a közéletben. Sokáig elhallgatták, félremagyarázták, letagadták. Sok más történelmi tragédiához hasonlóan nem lett kellőképpen – vagy inkább egyáltalán – feldolgozva. Aztán a rendszerváltás után az elmaradt évtizedeket azonnal pótolni akarták, de sok kérdés maradt megválaszolatlanul, sok résztvevő szerepe nem teljesen tisztázott.

Vannak, akik azzal kérkednek, hogy ott voltak, de erre nincs bizonyítékuk, mások inkább igyekeznének elfelejteni. A köztudatban lassan október 23-a is megkapta azt a forradalmi romantikát, amit március 15-e már több, mint száz éve megkapott, annak minden előnyével és hátrányával együtt.

Ahogy Rainer M. János az utószavában is írja, „a »Mi lett volna, ha…« kérdést a történészek általában nem szeretik, de nem azért, mert fantáziátlan és sótlan emberek, hanem mert ez tudományosan megalapozva lehetetlen. Ellenben felemészt igen sok energiát, amit azzal is tölthetett volna a kutató, hogy megpróbálja kideríteni, mi az, ami pontosan történt, hogyan és miért.” Persze az írókat ez a korlát nem tartja vissza, egy történésszel ellentétben az író élhet az írói szabadságával, és figyelmen kívül hagyhat bizonyos dolgokat.

A másik forradalom című kötetbe tizenhat kortárs magyar szerző írásai kerültek be – egyetlen dolog köti őket össze: 1956. A (felkérésre készült) hosszabb-rövidebb írások teljesen eltérő szemszögűek, szerkezetűek, és szinte minden oldalról körüljárják a történteket – és a meg nem történteket. A szerzők közül ki bátrabban, ki visszafogottabban nyúlt az októberi és azt követő napokhoz. Magukat a történeteket tekintve vannak egészen abszurdak, de több olyan „lehetett volna” írás után azért örültem, hogy mégsem az író forgatókönyve valósult meg.

Stílusuk is változatos. Egyesek abszurd vagy kevésbé abszurd, de humoros tálalású megoldást adtak a házi feladatra. Márton László Billegő országa számomra Moldovát idézte fel, Bödőcs Tibor pedig Karinthyt (ő ezzel a novellával gyakorlatilag folytatta az „Addig se iszik” című könyvét).

• Olvass bele!

A komolyabb hangvételű novellák hol a fantasztikum (gyakran a horrorisztikus fantasztikum) felől közelítettek, hol csupán személyes élmények, visszaemlékezések hangütésével idézték fel az általuk átélt véres október napjait.

Nemcsak a novellák témája volt sokféle, minőségük is: Némelyiket élvezet volt olvasni (például Horváth Viktor Forradalmi naptárát, vagy a már említett Bödőcs-művet), és akadt, amin elég nehezen rágtam át magam. Néhányukat erőltetettnek vagy kihagyott lehetőségnek éreztem – ilyen volt például a címlapon terpeszkedő Rákosi, vagyis Szécsi Noéminek A túlélő című írása. Nem szívesen élek az egyik legkevésbé megfogható kritikával, ti. a „többet ki lehetett volna hozni belőle” címkével. Mégis néha hiányérzetet keltett a szellemes, és a főszereplő által megérdemelt csattanóra felépített novella – vagyis olykor többet vártam az ötlettől.

Egyik szerző sem lépte át a közvélekedésnek azt a határát, hogy ’56-ban esetleg tényleg lehettek volna jelen reakciós, fasiszta erők, és a szovjetek tényleg felszabadítók. Ezt a véleményt talán olyan sokáig hallgattuk, hogy a mai ember már a feltevéstől is irtózik.

Összességében a tippadói (szerkesztői) szándék megvalósult. (Köszönet a Hévíz folyóiratnak.) Az olvasó akaratlanul is elgondolkodik, mi minden történhetett volna másként, ha bejönnek az amerikaiak, ha kitör a harmadik világháború, ha Rákosi visszatér… A kötet bemutat tizenhat különböző forgatókönyvet, és képet kaphatunk arról, hogy kortárs magyar írók hogyan vélekednek a hat évtized előtti sorsfordulatról. Vegyesen, de többségében ötletesen, és ami a legfontosabb, mindenkinek van saját véleménye. A novellákat a Fortepan képei illusztrálják, mégpedig kellően megmásítva (manipulálva) – ahogy a szerzők is saját előadásukkal másították meg a valóság képeit.

Cserna-Szabó András és Szálinger Balázs (szerk.):
A másik forradalom. Alternatív ötvenhat
Cser Kiadó, Budapest, 2016
248 oldal, teljes bolti ár 2995  Ft,
kedvezményes webshop ár 2396 Ft
ISBN 978 963 278 5004

A szerzők: Babiczky Tibor, Bereményi Géza, Berg Judit, Bödőcs Tibor, Cserna-Szabó András, Dragomán György, Gerlóczy Márton, Háy János, Horváth Viktor, Kemény István, Kiss Tibor Noé, Maros András, Márton László, Rainer M. János, Szécsi Noémi, Totth Benedek, Vámos Miklós

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A történelemben nincs „ha” – szól az unásig ismert közhely. De az irodalomban van! Sőt, az irodalom csupa „ha”: fikció, képzelgés, játék. Az 1956-os forradalom 60. évfordulója előtt a HÉVÍZ művészeti folyóirat szerkesztői arra kértek tizenhat szerzőt, rugaszkodjanak el a makacs tényektől, és írjanak olyan novellát, melyben az ötvenhatos sztori valahogy másként alakul. Írják meg a másik forradalmat. Mi lett volna ha…? Például ha Rákosi női álruhában visszatér Magyarországra, hogy újra átvegye a hatalmat? Ha Arnold Schwarzenegger beront az Andrássy út 60-ba egy gépfegyverrel? Ha az Amerikai Egyesült Államokhoz csatlakozott Magyarországról Márai Sándor ír naplót?

Nem lövünk le több poént a kötet írásaiból, az olvasó talán már érzi a vállalkozás izgalmát. A szokásos és ünnepélyes pátosz helyett íróink birtokba vették saját ötvenhatukat, és fantáziájuk kénye-kedve szerint alakították: hajlítgatták erra-arra, gyúrták, faragták. Van itt minden, amire csak az olvasó vágyhat: érzelem, kaland, humor, abszurditás, időutazás, misztika, történelmi sci-fi, apokalipszis – de ami a legfontosabb: minden írás éppen annyira szól a mai, létező Magyarországról is, mint a másik, az elképzelt forradalomról.

A kötethez Rainer M. János történész írt utószót, az illusztrációkat – a Fortepan képeit felhasználva – Palásti Kovács András grafikus készítette.