Sodrásban | Kemény Zsófi: Rabok tovább

Posted on 2017. szeptember 28. csütörtök Szerző:

0


Jeges-Varga Ferenc |

Kemény Zsófi regényének főhőse, a húszéves Bora, mint generációjából oly sokan, vissza­for­dít­ha­tat­lanul átlagosnak érzi magát. Nem is igazán pazarolja gondolatait jövőbeni kilátásaira. Egyetlen dologhoz ért: hogyan kell úgy élni egy rendszerben, amelynek működéséről fogalma sincs. Önmagát keresi Budapest utcáin kóborolva, meg azt, mivel lenne érdemes kitölteni az idejét. A személyi­ség­pszicho­lógia szigorlat utóvizsgája például nem tartozik ide. De a szülők nem zabosak a kudarcért, ellenben örülnek, amikor lányuk bejelenti, hogy végre önállósodna és kirepülne a szülői fészekből.

A lány próbálna nekiiramodni a felnőtt életnek, de Kemény Zsófi nem elégszik meg ennyivel, olyan fordulattal igyekszik történetét érdekesebbé tenni, amiben még döntésképtelennek mutatkozó főhőse is válaszokat kényszerül adni környezete változásaira.

A Rabok tovább regénycímet természetesen a Nemzeti dal ihlette, hiszen a forradalom képe még a mai fiatal generáció gondolkodásában is elválaszthatatlanul összekapcsolódik Petőfiével. Ez olyan hősies és fiatalos dolog. És ki ne szeretne hőssé válni?

Kemény Zsófi a regénnyel talán nem szeretne aktuálpolitikai kérdésekbe bonyolódni, de mindenképpen érzékeltetni akarja, hogy ma „valami bűzlik Magyarországon”. És hogy a valóságtól teljesen elrugaszkodjon, olyan kormánybejelentés váltja ki az eseményeket – fizetős gimnáziumok, fészekadó –, ami ordas nagy marhaságnak tűnik. Legszívesebben röhögnénk a felvetésen, ha nem tapasztaltunk volna meg már eddig is hasonló valószínűtlenségeket.

És bár őrültségnek hangzik, nem tűnik légből kapott elképzelésnek, hogy a kormány újra akarja temettetni Hunyadi Mátyást, azaz Matthias Corvinust. Az ünnepélyes események sodrába Kemény Zsófi szellemes lezserséggel vezeti be hősét. Borától ugyan akkor és ott temethetik el Mátyást, ahol és amikor csak akarják, de szerencsénkre létezik a virtuális közösségi találkozóhely, a Facebook, ami a regény dramaturgiájában a véletlen katalizátor szerepét tölti be. Borát ugyanis egy virtuális forradalmi csoportba invitálják, és pillanatokon belül a spontán szerveződő tüntetés kellős közepén, majd a másnapi újságok címlapján találja magát. Amikor interjút kérnek tőle, abban fogalmazza meg következtetését: Budapesten egy meleg nyári napon ki kell törnie a forradalomnak.

Az események látszólag nélkülöznek mindenféle logikát, sőt időnként a valóságtól is meglehetősen eltávolodnak. Mégis úgy tűnik, Kemény regényében a történéseket a Bora sodródó természetéből fakadó határozatlanság hajtja előre. Éppen ezért érződik a szándék, hogy véletlenül se lehessen bármelyik műfaj zsánerszabályai közé szorítani a lány történetét.

A Rabok tovább lehetne akár fejlődésregény is, hiszen főhősének életére mindenképpen nagy hatást gyakorolnak a forradalom alatt vele történtek. Világlátásában, jellemében mégsem indítanak el komoly változásokat. Romantikus regénynek sem mondanám, habár szerelem sodorja egyre beljebb a forradalmi forgatagba, de a történet végkifejlete egészen más megoldású. A dokumentumregények világától pedig a korábban is már említett irracionális, a valóságot nevetségessé tevő megoldások távolítják el.

De akkor miről – és még inkább kinek – is szól voltaképpen Kemény Zsófi új regénye? A műfaji besorolatlanságot erősíti a regénybeli párbeszédek szertelensége, az élőbeszédhez hasonlító töredékesség. A Rabok tovább szabálytalanságait sorra véve arra a következtetésre kell jutnom, hogy Kemény elsősorban a saját generációjához tartozó fiatalokat akarja megszólítani. Ugyanaz az alapattitűdje, mint előző munkájának (Én még sosem). Kortársainak akarja elbeszélni, miféle gondolatok indulnak el benne, amikor úgy érzi, pofátlanul le akarnak nyomni a torkán olyan dolgokat, amikhez semmi köze. A dühös kiábrándultságot próbálja kibeszélni, akárcsak a regény szereplői, amikor hazájuk aktuális helyzetére gondolnak, és saját ellehetetlenült szabadságukra.

A Rabok tovább: gondolatkísérlet, hogy mi történne, ha a dühös és megalázott tömeg megindulna felgyújtani Budapestet, és megbuktatná a miniszterelnököt. A regényben ugyanakkor nemcsak a forradalom romantikája van jelen, hanem a kiábrándultsága is. Eljátszik azzal is, milyen lehet az, amikor a közös cselekvés adta szabadság kezdeti eufóriája után átrendeződnek a résztvevőkben a prioritások. Amikor elfogynak az ötletek, és a lázadás átcsúszik káoszba. (Amit egyébként számos forradalomként induló változás történetéből ismerhetünk.)

Kemény Zsófi a felnőtté válás traumáját írja meg egy naiv, útkereső lány szemszögéből. És rájövünk, hogy – Cseh Tamás dalát idézve – a világ varázstalanítva lett. Vagy amikor valakiről kiderül, hogy nem egészen olyan, mint amilyennek elsőre megismertük. E felismerés hatására elillan a szabadság illúziója, utána csak a mindennapok szürkesége marad.

De jó lenne ilyenkor valamit megőriznünk magunkban a gyermekből, akiről Karinthy írja: „Kit lelkem mélyében elrejtve hordok / A gyermek mostanában nyugtalan.”

Kemény Zsófi

Kemény Zsófi: Rabok tovább
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2017
280 oldal, teljes bolti ár 3299 Ft,
kedvezményes webshop ár 2804 Ft,
e-könyv változat 2090 Ft
ISBN 978 963 676 5927

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kemény Zsófi sodró lendületű regénye egy szenvedélyes szerelem és egy spontán szerveződő forradalom története. A humorral, metsző iróniával átszőtt könyv hősei és hősködői a jelen Budapestjén próbálják megváltani önmagukat és az országot. Ebben a regényben szinte semmi és senki nem az, mint aminek és akinek elsőre látszik. A Rabok tovább története rávilágít arra, hogy egy politikai mozgalom könnyen vakvágányra tévedhet alkalmas vezetők és koncepció híján.

A regény főszereplője egy öntudatos egyetemista lány, aki véletlenül bekerülvén a Forradalom2017 elnevezésű Facebook-csoportba, megismerkedik az éjszaka császárával, egy híres rapperrel. Szerelem szövődik a kifejezetten erőszakellenes Bora és az agresszív énekes között. Mindeközben forrong a város, felbolydul az ország, és a lány a fiú oldalán szinte akaratlanul sodródik a forradalmi történések kellős közepébe…