Megfordult a színpad | Dióhéjban a POSZT-ról

Hárságyi Margit |

Pécsett élő kollégánknak nemcsak lehetősége nyílt eljutnia a POSzT számos rendezvényére, hanem interjút is készített Lévai Balázzsal, a korábbi évek találkozóinak moderátorával. A teljes interjú a Pécskertváros.hu oldalon olvasható.

(…)Elkezdődött hát, és naponta már „csak” válogatnunk kellett, hova is menjünk, annyi értékes program volt. Én a szakmai beszélgetésekkel kezdtem, ahol a POSZT versenyprogramjai kerültek terítékre. Mennyi új színt, árnyalatot kap itt egy-egy előadás!

Aki eljár, az kap egy új szemüveget, egy látásmódot, hogyan, mit gondolt az adott színház, s ebből mit sikerült megvalósítania. Bár nem minden nap voltam jelen, gyakran részt vettem a délelőtti fórumokon. Jócskán eltért a társulatok érdeklődése is, mennyire voltak kíváncsiak, mennyi idejük volt meghallgatni az opponenseket is. A szombathelyi Weöres Sándor Színház szinte teljes létszámmal eljött az utolsó napon, és olyan jókat derültek, olyan kicsattanó örömmel konstatálták a tényt, hogy tetszett A falu rossza előadásuk a közönségnek és a szakmának egyaránt, így tett a fesztiválnyertes Örkény Színház is.

Sajnos a másik véglet Wéber Kata: Látszatélet című előadása volt, melyre nem jött el sem Mundruczó Kornél rendező, sem a darab szerzője, így egyoldalúvá vált a „párbeszéd”, egy olyan előadásról, mely még soha nem volt Pécsett az országos találkozón. Formanyelvében, képi látásában rendkívüli, remek, mély nyomokat hagyó este volt az Expo Centerben, egy helyszínen, ahol eddig még soha nem láttunk POSzT darabot.

Mekkora lehetőség lenne ez a jelenleg üresen kongó hatalmas épületegyüttes az ehhez hasonló rendkívüli tereket, színpadi megoldásokat kívánó előadások megjelenítésére: hiszen egy egész berendezett szoba fordul meg lassan szemünk előtt, s zuhannak a tárgyak, melyek így vesztik értelmüket, és válnak a látszatélet okafogyott kellékeivé. Mundruczóék jó szemmel meglátták itt a lehetőséget.

Tavaly roppantul hiányoltuk Lévai Balázst, de mint megtudtam, nem volt sandaság a távolmaradásában, egyszerűen nem ért rá, pedig felkérték. Hét éve vezette ő a beszélgetéseket, amikor véget értek a nagy sorozatai – először a Bestseller, majd a Dob és basszus – a közszolgálati televízióban. Értékes, nagyszerű műsorok voltak. Az idei POSzT vége felé nyilván kialakult képe volt az aktuális 10 napról, és a korábbi évekről is.

Milyennek látta az idei POSzT-ot?
Az egész országra jellemző a régen minden jobb volt hangulat, ami sokszor nem teljesen indokolt. Régen fiatalabbak voltunk, még a vidámpark is működött, és nem volt a cirkuszművészetben a kínzó bohóchiány – viccel Balázs. – Rengeteg a vita, de most már mindenki elfogadta a meghívást, a résztvevők aktívak a szakmai beszélgetéseken, s örömömre sok neves művészt nemcsak azon az egy napon láttam, elkezdtek visszaszivárogni. A szervezők okosan kérték fel a színészeket még egy felolvasószínházra, még egy közönségtalálkozóra, kihasználva a lehetőséget, hogy itt vannak.

Néhány kritikus és szakmabeli még bojkottálja a POSzT-ot, kevés ilyen szakma van, amiben az abból élők bojkottálják a legnagyobb rendezvényüket. Ez már csak ilyen ország. Idén szemmel láthatóan minden igénynek megpróbáltak megfelelni a szervezők. Ha ezzel valaki elégedetlen, szálljon be a szakszervezeti, szervezeti aktivitásba és változtasson rajta. Ez teljesen járható út, de nyilván sokkal egyszerűbb kívülről kritizálni. Nagyszerű off programok is voltak (pl. Az őrült naplója Keresztes Tamással). Pintér Béla Titkaink című előadása is megérkezett, ami nagy szégyene volt akkoriban a találkozónak, hogy nem szerepelt a versenyprogramban, pedig az elmúlt öt év talán legfontosabb előadása. Tisztulnak a viszonyok, javul a minőség, de a megosztottság a régi.

A teljes interjú a Pécskertváros.hu oldalon olvasható

Fotók: Gerner András (GA), POSzT/Hegyi Júlia Lily (P/HJL)