A fejlődés következő lépcsőfoka? | Jeff VanderMeer: Borne

Tóth Gergely |

A klasszikus science fiction történetekben a jövőt legtöbbször elektronikus gépek népesítik be az emberek mellett (esetleg helyett), de az utóbbi évtizedekben már megjelentek a biológiai fejlesztésű gépek, mesterséges állatok is, reflektálva a biotechnológia fejlődésére.

Jeff VanderMeer regénye is egy „biotech” (biotechnológiai eszközökkel és lényekkel benépesített) jövőben játszódik, olyan világban, amit emberbe épülő, gyógyító férgek, gyógyszercsigák és óriási repülő medvék népesítenek be.

A főhős, Rachel egy (valószínűleg amerikai) romvárosban él társával, Wickkel, és abból próbál megélni, amit a romok közt talál. Rachel ebbe a városba egy nem részletezett, de az egész világra kiterjedő háború során került, amelynek végére csak egyetlen sokemeletes épület maradt viszonylag sértetlen, a mindenki által Vállalatnak hívott biotech cégé. Ezt a panelház méretű, repülni is képes óriásmedve, Mord védte meg a támadásoktól egészen addig, amíg teljesen el nem vesztették az irányítást felette, és fenyegetéssé vált nemcsak a város lakóira, hanem a Vállalat dolgozóira is.

Mordon kívül a város számos lakója a Vállalatnak köszönheti életét, vagy onnan jött, mint Wick, vagy az onnan származó, ehető lényeket eszi. A város lakói között Mord maga az egyetlen törvény: egyesek istenként tisztelik, mások pusztán rettegnek tőle. Az emberek kisebb-nagyobb csoportokban próbálják túlélni az uralmát. A legnagyobb csoportot a Mágus nevű nő vezeti, akinek sok szolgálója van, és biotecheket gyárt, akárcsak Wick, de a hatalmas medve ellen ő is tehetetlen.

Rachel az alvó Mord bundájába akadva találja meg az első pillantásra leginkább egzotikus tengeri állatra emlékeztető lényt, Borne-t, amiről (vagy akiről) hamar kiderül, hogy intelligens, és alakot is tud változtatni. Rachel hamar megkedveli, gyerekeként nevelgeti, figyelmen kívül hagyva Wick minden elővigyázatos figyelmeztetését. Borne pedig próbál megfelelni örökbefogadójának, de hamar kiderül, hogy nem tud beilleszkedni az emberek világába. Ugyanis nem ember, hanem önálló új faj, ráadásul ragadozó, amelyik elnyeli az áldozatait, éhsége pedig napról napra nagyobb.

• Olvass bele!

VanderMeer okosan játszik azzal, hogy az egész történetet Rachel elmondásából ismerjük meg. Csak azt látjuk és tudjuk, amit ő, sőt többször tudatosan eltitkol dolgokat. Így tehát az olvasó követi a szereplők sorsát, de a környező világ által felvetett számtalan kérdést is. Például hogy vajon tényleg odalett-e a teljes világ a háborúban, vagy vannak szerencsésebb területek is. Végül pedig: mi volt a Vállalat célja? És kétségeink is támadhatnak, vajon mennyire igaz az, amit Rachel elmond a történtekről.

VanderMeer karakterei elevenek, mintha utcaszomszédaink lennének. Mind Rachel, mind Wick motivációi, cselekedetei jogosak és logikusak. Egyikük védeni akarja a „gyermekét”, a másik attól retteg, hogy éppen Borne lenne a biotech fegyver, Borne pedig a saját identitását keresi. Bár igyekszik megfelelni mostohaanyjának, hamar kiderül számára, hogy az emberek sorsa nem való neki. Rachel nevelésének köszönhetően törekszik a jóra, az élet és az emberek tiszteletére, ám hamar kiütközik valódi – a mi szempontunkból erőszakos – természete.

A biotechnológiai sci-fik nem tartoznak a kedvenceim közé, mert kényelmetlenül érzem magam az emberekbe beépülő más élőlények gondolatától. Ezért aztán a VanderMeer-féle jövőkép egy fokkal még kevésbé szép – bár sajnos bántóan realisztikus –, mint a többi posztapokaliptikus világ. Sokban hasonlít azokra a regényekre, ahol egy elektronikus mesterséges intelligencia jelenti az evolúció következő lépcsőjét, és az emberen túllépve ő akarja benépesíteni a világot. Borne ezekhez hasonló mesterséges intelligencia, aki túlnövi saját küldetését, és ezzel is jelzi, hogy ha ő személyében nem is, de az őt követők már képesek ember nélküli intelligens élet létrehozására. Az is meglehet, hogy hamarosan nem gépek, hanem ilyen, ember által alkotott lények fogják uralni a bolygót. A regény története azonban kárpótolt a világ okozta kényelmetlenségért, mert – mint minden jó sci-fi – létező és fontos kérdéseket boncolgat, csak különös nézpontból előadva.

Farkas Veronika jó fordítása segített, hogy végig benne tudjak maradni a regény világában, és semmi oda nem illő vagy világidegen szó nem rángatott ki onnan.

Jeff VanderMeer: Borne
Agave Könyvek, Budapest, 2017
320 oldal, teljes bolti ár 3580 Ft,
kedvezményes webshop ár 2685 Ft
ISBN 978 963 419 2541

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Rachel guberálásból él a jövő egy porig rombolt, névtelen városában. Az egyik nap egy furcsa teremtményt talál Mord, a gigantikus, zsarnoki medve bundáján, aki egykoron a Vállalat nevű biotech cég folyosóin nevelkedett, majd a rajta végzett kísérletek után megnőtt, a kínzások eredményeként pedig megőrült és elszabadult. Azóta rettegésben tartja a várost, de ugyanakkor élelemmel is ellátja a bujkáló lakókat.

Rachel Borne-nak nevezi el a teremtményt, aki először semmire se hasonlít – egy kis zöld dudor csupán, ami akár a Vállalattól is eredhet. A Vállalatról pedig azt pletykálják, hogy habár jelentős károkat szenvedett el, de mindmáig létrehoz furcsa lényeket, és olyan távoli helyekre küldi őket, ahova még nem ért el a pusztulás.

Rachel és Borne között különösen szoros kapcsolat alakul ki, de ebben a világban minden kötelék csapda, és bármilyen gyengeség könnyen megölheti az embert. A lány hazaviszi a teremtményt földalatti menedékébe, és a drogokkal kereskedő szeretőjét, Wicket is sikerül meggyőznie, hogy fogadják be a titokzatos jövevényt. De ebben a furcsa háromszögben mindenkinek titkai vannak, és amit Rachel a Vállalat épületének elfeledett mélységében talál, az mindent és mindenkit örökre megváltoztat.