Murakami light | Murakami Haruki: Sötétedés után

Posted on 2017. június 29. csütörtök Szerző:

0


Virginiawoolf |

Ahogy Sherlock Holmes minden egyes esetmegoldása briliáns eszmefuttatás eredménye, úgy Murakami Haruki újabb és újabb kötetei – legalábbis a japán sztáríró hűséges rajongói szerint – egy csodálatos, ugyanakkor kiismerhetetlen elme megvillanásai. De mi a helyzet a kényeskedő Murakami-sznobokkal?

Vajon ők is minden – könnyen kiszaladt – Haruki-írásmű után Nobel-díjért kiáltanak? Nos, a nálunk tavaly napvilágot látott, alig kétszáz oldalas regény még a legfanatikusabb Murakami-szurkolók könyvespolcán is legfeljebb a „futottak még” kategóriába sorolódik. Mindazonáltal, a Sötétedés után egy olyan, rövid snittekre bontott filmes regénykoktél, melytől garantáltan nem szabadul könnyen az olvasó.

A Sötétedés után egyéjszakás könyv, de elsősorban nem a rövidsége okán. Aki elkezdi olvasni, és beleszagol Murakami nagyvárosi levegőjébe, azt érezheti, mintha egy rendhagyó tokiói álomutazáson venne részt. A kitétel csupán annyi, hogy éjjeli kalandban van/lehet része. Éppen emiatt, bármennyire gondosan és kellő odafigyeléssel rágja is át magát valaki a regényen, valószínűleg nem a mondatokra, hanem a képkivágásokra fog élénken emlékezni. A forgatókönyvek skicceire hajazó szöveg ugyanis a vizuális fantáziánkat veszi igénybe, miközben elénk tárja az etűdökből építkező élettörténeteket.

A néhány szereplős regény nyitóképe – az éj leszáll Tokióra – után, egy első (de igazából, sokadik) ránézésre is elég közhelyszagú szituációt villant fel a szerző. A nagyvárosi éjszakában a magát csúnyának és jelentéktelennek tartó lány és az empatikus, ugyanakkor sajátos gondolkodású zenész fiú „véletlen találkozása” csak túlzással nevezhető unikális kezdésnek. Naná, hogy beszédbe elegyednek, és még szép, hogy néhány mondat után már körvonalazódik is mindkettejük Achilles-sarka.

A következő oldalon – hirtelen plánváltással – alvás közben látunk egy topmodell szépséget (az előző snittből megismert szemüveges lány nővérét). Az olvasónak a valóságshow-k nyomasztóan kreált világa villan be, de nem sokáig kérődzhet a közelmúlt vagy/és ma is létező tévés szemetén, mert egy szexhotel illúzióktól mentes miliőjébe kukkanthat be. Oda-vissza bejárjuk a szereplőkkel ezt a hosszú-rövid éjszakát, amit a csúnya lány (Mari) virrasztással, a japán Barbie (Eri) pedig mélyalvással tölt. A nővérek – egy másik Murakami-történetben talán – akár komplementer párjai lehetnének egymásnak, de ebben a regényben, igazából ez is csak jól/féloldalasan megkomponált álomkép. A „valódi” hús-vér figurák – a szexhotel tenyeres-talpas menedzsere (nem mellékesen középkorú nő), a kínai prostituált, a stricik vagy a ki-tudja-mire-képes programozó – statiszták a regényben, ők a misztikus éjszaka hangulatfelelősei. Mert ugyebár éjjel senki és semmi nem az, aminek nappal látnánk. Vagy mégis?

Murakami Haruki ebben a kurtára fazonírozott regényben nem ad válaszokat, csak pillanatképekben vonultat fel sorsokat, hasonlóan Robert Altman zseniális – Rövidre vágva – mozaik-filmjéhez. (Az amerikai rendező az 1993-as, Arany Oroszlánnal elismert alkotásban a Los Angeles-i mikroközösségekben vergődő szereplőket mutatja meg szuperközeliben.) Ahogy Altman csupán néhány jelenet segítségével bravúrosan ábrázol ellentmondásos emberi kapcsolatokat, félresiklott életeket, úgy más művészi eszközökkel, de Murakami is képes premier plánban láttatni a tokiói éjszaka néhány szerethető és viszolyogtató figuráját. Párhuzam abban az értelemben is vonható Altman filmklasszikusának záró képsora és Haruki regényének vége között, hogy egyik alkotás esetében sem tudjuk meg, hogyan alakul a szereplők további sorsa. De talán ez nem is fontos, mert a művészi akaratot vagy a szándékos szándéktalanságot úgyis csak találgatni tudnánk…

A kifinomult ízléssel megvert sznobok egészen biztosan nem rajonganak feltartott kézzel ezért a regényért, de a filmbubusok talán elhiszik, hogy Murakami-mozifilmet olvasni: elsőrangú élmény.

A kötet kiváló magyarítója ezúttal is Nagy Anita, aki minden bizonnyal nemcsak Murakami Haruki-drukker, de vélhetően nagy filmrajongó is…

Murakami Haruki

Murakami Haruki: Sötétedés után
Geopen Kiadó, Budapest, 2016
184 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes webshop ár 2792 Ft,
ISBN 978 615 533 1763

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Leszáll az éj Tokióra. A sötétedés beálltával pedig új törvények uralkodnak. Új dimenziók tárulnak föl: a tükrök még azután is megőrzik a beléjük tekintők arcát és alakját, miután azok már régen továbbálltak; a televízió képernyője egymásra nyíló világok határmezsgyéje lesz, olykor az átjárás is lehetséges. De jaj annak, akit az idegen világ foglyul ejt!

Ahogy történik a regénybeli testvérpárral, Erivel és Marival. A szépséges nővér képtelen felébredni Csipkerózsika-álmából, míg húga bűntudattól gyötörten retteg az elalvástól. Az éjszaka árnyai pedig egyre csak sokasodnak körülöttük, és a neonreklámok villódzásától, a cigarettafüsttől és kávéillattól terhes levegő torokszorító érzetétől kísérve, úgy tűnik, mintha soha nem jönne virradat. Egy be nem álló szájú dzsessz-zenész, egy szexhotel vezetője, egy kínai prostituált vagy egy éjszaka túlórázó rendszergazda lép elő a sötétből – részvételükkel a félig szendergő metropolisz szórakozónegyede misztikus bűnesetek terepévé válik. A regény legtitokzatosabb szereplője azonban maga az elbeszélő.