Akciófilm öt évszázada | Nógrádi Gergely, Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Posted on 2017. június 22. csütörtök Szerző:

0


Bedő J. István |

Nógrádi Gergely olyat tett velem, ami az eszmélésemtől eltelt cirka hatvan év alatt senkinek nem sikerült: elolvastam a Szigeti veszedelem című művet. Egyesek előtt szépséghibának tűnhet majd (©Rejtő), hogy a Klassz! sorozat Nógrádi-féle átiratában ismerkedtem meg vele, de ez szóra sem érdemes apróság.

Nógrádi, mint eddig számos átiratában, lehántotta a műről azt, ami az ismerkedés legnagyobb akadálya volt: Zrínyi (VII.) Miklós (a 17. századi dédunoka, költő és hadvezér) dagályos és elviselhetetlen költői erőlködését.

A dédunoka Zrínyi hőseposzt akart írni, dédapja emlékét felmagasztalandó. A történet vezetésével nem is lett volna baj. De természetesen csak annyi szakmai (poétikai) ismerettel lehetett felvértezve, amennyi saját korában ismert volt. Az pedig nem túl sok. Irodalomtörténeti szempontból persze fontos lépcsőfoknak lehet tekinteni, hogy már túllépett Tinódi Lantos Sebestyén „vala-vala-vala-vala” rímfüzérén, de azért ebben a pokolian hosszú eposzban mégiscsak kerékbe törte a beszélt nyelvet. Szerencsére ő maga is önkritikusan fogalmaz művével kapcsolatban: „Vagyon fogyatkozás verseimben, de vagyon mind az holdban, mind az napban, kit mi eclipsisnek hivunk. … Török, horvát, deák szókat kevertem verseimben, mert szebbnek is gondoltam ugy, osztán szegény az magyar nyelv: az ki historiát ir, elhiszi szómat.”

Valljuk be, ez a kezdetleges, darabos verseléstechnika a mai dilettánsok szintjén áll, csak egy-egy sorában csillan meg valami többlet. De a sztori – az nagy. Azt érdemes átmenteni a mának. Mert itt aztán van minden, magyar hazájáért halni kész (horvát) katona, okos hadvezér: (IV.) Zrínyi Miklós horvát bán, nagyratörő oszmán törökök, vén szultán, segítséget nem nyújtó (Ferdinánd) magyar király, szálfa termetű török, tatár és magyar katona – és rengeteg harc. Lándzsával, karddal, szablyával (görbe!), lovon és gyalog, mellvértben és láncingben, lófej és emberfej kettéhasítása, lenyakazás, kar levágása, kibelezés, ágyúzás, robbantás – vagyis teljes eszköztára a krimiknek, akciófilmeknek, melyeket tizenhatos karikával vetítenek, jobbára késő este.

Mármost hogy a társadalmi vonatkozások mellett a magánélet is domborodjon, van benne máshoz kényszerített török leány, aki utóbb szívszerelmét menekíti. Természetesen igazi hepiend nélkül. A zárópoént azért mind ismerjük: Zrínyi beszorul a várba, de maradék csapatával kitör, és hősies utolsó akciójával, még mielőtt meghalna, ismét sok sok igazhitűt küld Allah színe elé. Tesssék kicsit arra is gondolni, hogy akkor már alaposan kinőtt a kéziharcos korból: 58 éves volt!

Azóta elmúlt néhány száz év, a költészet eszközkészlete (ritmus, rím, szókincs) jelentősen meggazdagodott. Legyünk igazságosak: az ősműben voltak szép leírások is, virágok, illatok, gyönyörködések, lelkesedések a természet iránt, de ettől élvezhetőbb nem, csak hosszabb lett… A művet épp a költői fejlődés dózerolta bele a feledés gödrébe. Pontosabban: mindenki tudta, hogy létezik, de kevesek merték kézbe venni – az elszántak, a barokk költészet tanulmányozói, akik viszont nem lehetnek nagyon sokan. Hát ezért kell dicsérni ismét Nógrádi Gergely elszántságát, hogy mai stílusban, filmszerű vágásokkal teremtett új, olvasható művet, az eredeti nyelvezetből éppen csak a szükséges mértékkel átemelve néhány kifejezést. (Az érdeklődők számára most is beleékelve találunk néhány viszonylag könnyebben érhető strófát az eredeti műből.) Megismerjük szinte név szerint a hős szigeti védőket is – ez dramaturgiai szempontból is nagyon fontos tett a költő Zrínyitől. Nem névtelen sokaság vagdalkozik a verssorokban, a hősöknek a krónikás arcot adott azzal, hogy néven szólít élőket és holtakat.

Van a történetben egy remek pillanat. Szulejmán egy esti parancsosztás után elgondolkodik a jövőről: „Vajon miképp emlékszik majd az utókor Nagy Szuljemánra, aki egykoron a fél világot uralta? »Bármily nagy is a neved, végül egy kő lesz a jeled« – suttogta maga elé a jól ismert török szólást, és nagyot sóhajtva visszalépett sátra félhomályába.” Ez a gondolat nem volt benne Zrínyi eposzában, Nógrádi illesztette a történetbe – azonban ez az apróság teljesen maivá tette a török császár önmagával is vívódó alakját.

Kedves szülők! Merjétek a kiskamasz gyerek kezébe adni ezt az ötszáz évvel ezelőtt játszódó történetet. És tegyétek hozzá, hogy ez nem filmfelvétel volt, ami után a színész lemossa magáról a piros festéket. Az ütközetek szereplői, sok százan, mind meghaltak – de előtte még sebesülten is harcoltak keresztény hitükért és a hazájukért.

Szerzők egymás közt: Zrínyi Miklós, Nógrádi Gergely

Nógrádi Gergely, Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
Manó Könyvek, Budapest, 2017
Klassz!-sorozat
224 oldal, teljes bolti ár 1290 Ft,
kedvezményes webshop ár 1032 Ft,
ISBN 978 963 403 3370

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1566 nyarán a valaha élt leghatalmasabb szultán, Szulejmán a csöpp magyarországi vár ellen fordul legyőzhetetlen hadseregével. Százezer vérszomjas török katona ront kétezer-ötszáz szigeti vitézre. A magyarok nem menekülnek el, hetekig harcolnak, életüket adják a nemzetért, a hazáért.
A Szigeti veszedelem Zrínyi Miklós verses eposza, melyben dédapjának, Szigetvár vértanú védőjének állít emléket.
A Manó Könyvek Klassz!-sorozatában Nógrádi Gergely az eredeti cselekményt követve, prózai formában írja újra a klasszikus irodalom gyöngyszemeit, azzal a céllal, hogy a remekművek a mai fiatalok számára is érthető és szerethető olvasmányok legyen. A sorozat köteteinek különlegessége, hogy az eredeti művekből kiemelt szövegrészleteket is tartalmaznak, segítve ezzel azok iskolai feldolgozását.