Főleg azt láthatta, amit megmutattak | Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Posted on 2017. június 16. péntek Szerző:

0


Bodó Viktória Booklány |

Márquez mester Magyarországon – robbant (volna) hatalmasat a hír, ha akkoriban ő egyrészt már világhírű lett volna, Nobel-díjas és minden, másfelől, ha akkoriban lett volna már fészbúk. De nem volt. Így aztán az (akkor még) újságíró, ahogy jött, úgy el is ment: nyom nélkül. Ám itt hagyta nekünk és a világnak azt a sajátos korrajzot, ami hűen ábrázolja 1957 Magyarországát, Kelet-Németországát, Lengyel­országát, Csehországát. És egy kicsit a Szovjetuniót is.

Az újságíró kíváncsi jószág, és általában egy kicsit nem normális. Nyughatatlan, kíváncsi, ráadásul „napi huszonnégy óra újságírástól úgy elmegy az ember józan esze, hogy szó szerint érti a metaforákat”. Aki nem ilyen, az nem is újságíró, csak annak látszó tárgy. García Márquez ilyen volt, végtelenül kíváncsi, most éppen a vasfüggöny mögötti, ismeretlen világra. Ahová csak szűrten jutott be a külvilág fénye, és ahonnan nem szűrődött ki a sötét elnyomás sötétsége mögül semmi.

Az író, akiben már akkor felsejlett a későbbi Nobel-díjjal is elismert talentum, olyan élvezetesen, színesen számol be erről a szürke világról is, mintha kaleidoszkópba néznénk. Más kérdés, hogy nem fest túl hízelgő képet a forradalom utáni Magyarország erkölcsi állapotáról. Tapasztalata szerint leginkább a magyarok között virágzik az opportunizmus, a szervilizmus, a talpnyalás, a behódolás, valamint a szó és gerinc nélküli egy irányba bégetés. Tömegesen hajlottak a hátak, adták el – széles tömegek – pillanatnyi előnyökért önmagukat, a szomszédjukat, a családjukat. Egy forradalom után, amikor 1956-ban képesek voltuk szembeszállni a roppant Vörös Hadsereg által megtámogatott Szovjetunióval, ezt a pálfordulást nem lehet mivel magyarázni. Nem elég indok rá a csalódottság, a kiábrándulás és a megalázottság, ami a véres novemberi eseményeket követően óhatatlanul kialakult az emberekben.

A magyarok behódoltak, mint a történelem folyamán mindig, a vélt vagy valós erőfölénynek. Ami a legnagyobb baj, hogy lélekben is meghajlottak ezek az emberek, nem csak kényszerből, nem csak külsőleg. Nem lehetünk büszkék erre a nyomorúságra.

Több mint fél évszázad távolából, és az Európai Unióból szemlélve érdekes látni a kommunista országok bürokráciájának mindennapos megnyilvánulásait: az önmagukért létező szabályok hosszú sorát, az órákig tartó várakozásokat a határokon, és azt a Patyomkin-falut, amivé Moszkva pingálta magát, hogy jobb színben tűnjön fel a Nyugat szemében, Sztálin halála után. Sikerült volna, ha nem érkeznek ízig-vérig újságírók is a VIT-re (apropó: Helsinki, az nyugat?), akik inkább kihagyják a két hétig tartó esztrádműsort, és elindulnak szétnézni a valódi világban. Akiket jobban érdekel az emberek élete, a valódi gondolatok, mint az ingyenbulizás egy korabeli, ritkán elérhető világvárosban.

Így is lehet beszámolót írni. És csak így lehet újságírónak lenni. Megragadva a soha vissza nem térő alkalmat, beszámolni a másik világról, arról, hogy hol hiánycikk leginkább a nejlonharisnya, hogy mit tartanak Kádár elvtársról a korabeli funkcionáriusok. Arról, hogy mennyire céltalanná válik az ember, ha deklasszálják, elveszik mindenét, ideértve a jövőjét is. Meg persze arról, hogy mire büszkék a csehek még a sötét ötvenes években is, és Lengyelország sajátos, kommunista-keresztény összefonódásairól, ami szinte mindenen átsegítette őket: szó szerint és átvitt értelemben is.

Van valami ebben az ízig-vérig realista beszámolóban, ami hihetetlenné teszi. Mintha a valóság és a képzelet határán egyensúlyozna benne minden: Gomulka és Nagy Imre, a bárok és a VIT közönsége, a felszedett villamossínek és még újjá nem épített hidak, Kelet- és Nyugat-Berlin közös, mégis szétválasztott metróvonala… Ködös mesevilágnak tűnik García Márquez tolla nyomán a véres történelmi valóság is. Már ekkor benne szunnyadt a nagy író. Sőt: ekkor már éppen ébredezett.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

GGM visszanéz a kelet-európai utazóra: fiatal önmagára

Gabriel García Márquez:
Utazás Kelet-Európában

Fordította: Székács Vera és Scholz László
Magvető Kiadó, Budapest, 2017
224 oldal, teljes bolti ár 3290 Ft,
kedvezményes webshop ár 2303 Ft,
ISBN 978 963 143 5139

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A kötet García Márqueznek a keleti blokk államaiban 1957-ben tett látogatásáról írt útinaplóit, riportjait tartalmazza. A fiatal újságíró a moszkvai Világifjúsági Találkozó résztvevőjeként Budapesten, Kelet-Berlinben, Csehszlovákiában és Lengyelországban is járt.

A riportok egyúttal sajátos korrajzok – a szerzőt itt is az élet izgatja: a mindennapok pulzálása, a szokások, a gesztusok, az emberi arcok. A tudósítások a fiatal baloldali értelmiségi eszmélésének dokumentumai is: ezekben az országokban, ezekben az években egészen mást jelentett kommunistának lenni, ahogyan ezt a kolumbiai vendég is megtapasztalhatta.

A könyvet Székács Vera és Scholz László fordította.