Család, magány, barátok | Jean Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja

Somogyi András |

Jean Michel Guenassia két történet szálait gombolyítja ebben a címvisszhangokat (Holt költők…) keltő regényben, amelyeket csak a kamaszkorú mesélő, Michel Marini személye kapcsol össze. Az egyik történet egy család széthullása, a másik egy furcsa – Európán belüli migránsokból álló – klub életének megidézése.

Párizsban vagyunk, a hatvanas évek elején: folyik az algériai függetlenségi háború, De Gaulle elnöknek döntenie kellett Franciaország utolsó gyarmata sorsáról. A Marini családot alapvetően az agresszív anya repeszti szét, aki felsőbbrendűnek tekinti az anyai Delauney ágat a Mariniakénál. Kisebbik fia, Michel önkéntes némasággal tüntet a zsarnokság ellen, az idősebb (Franck) pedig katonának áll, és Algériába vezénylik. Az apa leginkább az üzlettel törődik, a legkisebb gyerek, Juliette ingadozik anyja és apja között. Michel a történet kezdetén 12-13 éves, és 18 éves koráig, az érettségiig követjük életét.

Az iskolában nem nagyon vitézkedő Michel egy bisztróban találja meg helyét, ahol a címben is említett klub tagjai töltik az időt. Az idősebb fiú konfliktusba keveredik egy tisztjével, dezertál, az apja menti meg, és segít neki rejtőzködni. A család élete válságba kerül, a szülők elválnak. Michel legjobb barátja is Algériában katonáskodik, majd egy értelmetlen összecsapásban életét veszti.

Michel közvetlenül az érettségi előtt megismerkedik egy lánnyal, szerelem is kibontakozik közöttük – de ez sem jár happy enddel. Viszont barátságot köt a Javíthatatlan Optimisták Klubjának a bisztróban tanyázó tagjaival. Ezek valamennyien kelet-európai politikai menekültek, akik – lelkük mélyén – kommunisták maradtak, még ha a kommunista állam börtöne, a kényszermunkatábor vagy (többnyire) a kivégzés elől menekültek is el. Értelmiségiek, véglegesen elszakadtak a családjuktól, a hivatásuktól. Élnek, ahogy tudnak, alkalmi vagy nem túl megbecsült munkákból, kisebb-nagyobb csalásokból. Családjukkal nem léphetnek kapcsolatba, mert szovjet-orosz titkosrendőrségnek hosszú volt a karja és éles a hallása. Az otthon maradt feleség a megtorlástól – némi szerencsével – csak úgy menekülhetett meg, ha azonnal feljelentette eltávozott férjét és elvált. Magyar is van (természetesen) a klub tagjai között, egy népszerű színész meleg szerelme. Vagyis mindenkinek van valami eltitkolni való folt az életrajzában…

• Olvass bele!

A szövevényes és plasztikus figurákban bővelkedő történetnek éppen csak néhány szálát vázoltam fel, de három alakról kell mindenképpen írnom. Az egyik Leonyid, a Szovjetunió gazdagon dekorált repülőezredese, a Szovjetunió kétszeres hőse, majd az Aeroflot főpilótája. A többiektől eltérően azért kért politikai menedékjogot, mert beleszeretett egy francia nőbe. A románc szerencsétlen véget ért, Leonyid iszákos és durva lett. Meglepő módon a végleges szakításhoz az vezetett, hogy Leonyid lelkesen helyeselte a kémkedéssel vádolt amerikai Rosenberg házaspár kivégzését, Milène pedig az ártatlanságukról volt meggyőződva.

A klub alapítója, Igor Leningrádban (a korábbi és mai Szentpéterváron) volt orvos, akit a Sztálin parancsára 1952-ben indított, a zsidó orvosok elleni (koncepciós) perben – a paranoiás Szálin összeesküvést vizionált – sok társával együtt kivégeztek volna, ha időben el nem menekül, hátrahagyva gyermekeit és terhes feleségét. Orvosi diplomáját Franciaországban nem ismerik el, taxizásból él.

A harmadik orosz: a beteges, csontsovány Szása, a fotólaboráns. Michel barátságot kötött vele is, pedig a klubból kitiltották, mert Igor és társai gyűlölték. Szása végül öngyilkos lett, és néhány értéktárgyát meg kézzel írt emlékeit Michelre hagyta. Hogy mi volt az oka Igor engesztelhetetlen gyűlöletének, csak a könyv legvégén tudhatjuk meg – de ezt (sok más részlethez hasonlóan) már nem árulom el.

Guenassia fantasztikus jellem- és cselekményábrázolási készségét csak magasztalni tudom. Olyan érzékletes képet fest alakjairól, magatartásukról, hogy az olvasó határozottan vizuális élményben részesül, mintha Michel barátja lenne, vagy éppen klubtag, közöttük élne és fogyasztaná az olcsó habzóbort.

A két fordító, Szántó Judit és Lukács Laura rendkívül sikeresen birkózott meg a terjedelmes regény fordításával. Legnagyobb erényüknek éppen azt tartom, hogy az olvasó nem érzi, hogy nem magyarul született szöveget olvas. Külön örömömre szolgált, hogy a klubtagok sokszor emlegetett kelet-európai akcentusának megjelenítését a fordítók nem erőltették.

Rendkívül érdekes a Javíthatatlan Optimisták Klubja, még ha nem is könnyű olvasmány. Sokrétű és katartikus élményekkel lepett meg.

Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja
Park Kiadó, Budapest, 2017
716 oldal, teljes bolti ár 4950 Ft,
kedvezményes webshop ár 3960 Ft,
ISBN 978 963 355 2384

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az 1960-as évek Párizsa, a háttérben az algériai háború. A kiskamasz Michel Marini, olasz bevándorló család fia, a könyvek szerelmese. Egy nap a bisztróban, ahova rendszeresen csocsózni jár, egy hátsó kis teremben különös társaságra bukkan: közép-kelet-európai menekültek egy csoportjára, akik beszélgetni-vitatkozni járnak oda, s hogy tartsák egymásban a lelket. Ez a Javíthatatlan Optimisták Klubja. A világ dolgaira most eszmélő Michel mohón issza magába a különféle hatásokat. Guenassia sodró lendületű regénye szerelemről, barátságról, ideálokról, csalódásokról szól – a felnőtté válás gyötrelmeiről és szépségeiről.

Jean-Michel Guenassia (1950) algériai származású francia író, forgatókönyvíró. 2009-ben megjelent, Javíthatatlan Optimisták Klubja című regényét, melyen több mint hat évig dolgozott, a francia kritikusok egyértelműen magasztalták, és egy 1500 gimnazistából álló zsűri Diák Goncourt-díjjal tüntette ki.