A hercegnő szennyest tereget | Carrie Fisher: A hercegnő naplója

Posted on 2017. március 30. csütörtök Szerző:

0


Márki Zsófia |

Már a Zsivány Egyes megjelenése előtt lehetett tudni, hogy a Csillagok háborúja Leia hercegnőjeként megismert, azóta legendás közszereplővé vált Carrie Fisher (Sampon, Blues Brothers, Magas barna férfi felemás cipőben) könyvet ír A hercegnő naplója – Találkozás önmagammal címmel, ami most hozzánk, Magyarországra is eljutott. Rejtélyes tartalmáról azonban tavaly őszig szinte semmit nem árult el az írónő.

A memoár stílusban megírt könyvről már a magyar megjelenés előtt könnyen meg lehetett tudni, hogy nagyrészt Harrison Forddal folytatott viszonyról, és az első Csillagok háborúja film forgatásáról fog szólni, mivel az amerikai megjelenése után több száz nemzetközi hírportál felkapta a már régóta spekuláció tárgyává vált affért a két filmbéli főszereplő között. Azt azonban, hogy ebbe milyen részletekig megy bele Fisher, és ennek milyen következményei voltak, csak az olvasás után tudjuk meg.

A szerző, bár bevallása szerint nehezen tart titkot, ezt a bizonyosat 40 évig őrizte. És nem csak ő, hanem mindenki, aki sejthetett volna róluk bármit, sőt, még maga Ford és Fisher sem beszéltek róla egymás között a későbbiekben. Fisher nemrégiben véletlenül talált rá az 1976-ban írt naplójára, ami a könyv megírását ihlette. A múlt eltemetett, elfeledett emlékeit és érzéseit ébresztették fel ezek a töredékek és versek, amelyeket le is közöl a könyv. Ezekben a részletekben nem csak az a meglepő, hogy milyen szenvedélyes és szinte már mérgező viszony kötötte a húszéves Carrie-t a sármos Harrisonhoz: Fisher bontakozó írói stílusa és a napló tartalma egy koraérett fiatal hölgyre vall.

„Megint kezd elhatalmasodni rajtam a pánik. Az elszigeteltség és az értéktelenség érzése […] Nem jó érzés a fejemben lenni. Jó hely, ha az ember csak látogatóba néz be, de nem akarok ott lakni. Túl zsúfolt hely, túl sok benne a csapda és kelepce.”

Ebben a műben kevesebbet hallunk Fisher mentális, alkohol- és drogproblémáiról, bár már ekkor ráhúzhatjuk, hogy megjelennek a figyelmeztető jelek. Aki ezekről szeretne tudni, annak a többi könyve, mint a Wishful drinking (Vágyivászat, az ebből készült stand up előadást az HBO vetíti), vagy a Shockaholick, de a később filmként is feldolgozott Postcards from the Edge (Képeslapok a szakadékból) is részben a saját, siker utáni életét dolgozza fel. A hercegnő naplójában a fiatalkori siker sokkoló hatását láthatjuk, illetve azt, hogy milyen hatalmas a különbség aközött, amit a média közvetít felénk egy sztárról, és aközött, amit ők valójában megélnek. Magával ragadó, egyedien szarkasztikus stílusa ha meg is nevettet alkalmanként, a maga súlyosságával adja át a fájdalmas és néha abszurd élményeket a hirtelen jött sztárságról és a színésznő szerepével való összemosásáról. Őszintesége sokszor zavarba ejtő:

„Olyan ember vagyok, aki nagyon akarja a népszerűséget […] Persze mindenki szeretné, ha szeretnék. Különösen, ha mérlegre tesszük az alternatívát, a magányt. Még a társadalom undokabb és félelmetesebb tagjai – gengszterek, drogkartelltagok, kertvárosi sorozatgyilkosok – is a maguk módján arra vágynak, hogy valaki szeresse őket […] Nyilvánvaló, hogy számtalan módon kielégülést nyerhet az ember mohó szeretetvágya.”

Carrie Fisher

Folytatás és a teljes cikk elolvasható a Filmtekercs oldalon

Carrie Fisher: A hercegnő naplója
Fordította: Bozai Ágota
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2017
242 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár 3399 Ft,
ISBN 978 963 433 1599

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A hercegnő naplója szellemes, provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan, mint szerzője volt, a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő emlékei rendezgetése közben, régi újsághalmok között bukkant rá saját, kézzel írott naplójára, és szembesült egykori tinédzser önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a Csillagok háborújának forgatását vagy éppen hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját színésztársával, Harrison Forddal.

A hercegnő naplója ezekről az intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló szövegeire. Utóbbiakból egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képe rajzolódik ki, akiben azonban csírájában ott van már az excentrikus, vicces, intelligens, nagydumás Carrie Fisher is. Utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a személyében.