»Aki hallgat, az is beszél« | Aczél Petra: Neked van igazad?

Posted on 2017. április 1. szombat Szerző:

0


Kiss Gábor |

Bár nem mindig gondolunk rá és még ritkábban vesszük észre, de az embert körülvevő világban minden döntést valamilyen szintű vita előz meg. Hiszen ugyanazokról a dolgokról gondolkodhatunk különbözőképpen. (Sőt: ez a leggyakoribb eset.) A sokféle nézőpontból végül egy kerül ki győztesen. De hogyan lehet meggyőzni a másik embert, hogy feladja korábbi álláspontját?
Aczél Petrának a Tinta Könyvkiadónál nemrég megjelent könyve, a Neked van igazad? ezzel foglalkozik. A szerzőt a kiadó vezetője, Kiss Gábor kérdezi.

A könyv címlapján csupán egy kulcs az illusztráció. Melyik zárat nyitja ez a kulcs?
A gondolkodásban, a beszélgetésben vagy beszédben megjelenő zárakat nyitja. Azokat az akadályokat jelzi, amelyek elől sokszor inkább visszafordulunk. Például úgy, hogy inkább nem beszélgetünk azokkal, akik más véleményen vannak, a mienktől eltérő nézeteket képviselnek. Vagy úgy, hogy ott is megsértődünk, ahol nem rólunk van szó. Az emberi kommunikáció zavartalansága: mese. Szép idea, ami sokszor elaltatja azt az igényünket, hogy fejlesszük kommunikációnkat. A könyv borítóján lévő kép egyébként egy különleges kulcsot ábrázol: a tollában két emberarc körvonala, felül, a karikában két beszédbuborék látszik – azt sugallva, hogy a kulcsok voltaképpen mi magunk vagyunk.

Érvelés és meggyőzés a gyakorlatban – ez a könyv alcíme. Miért kell érvelnünk és miért kell meggyőznünk másokat?
Nem arról van szó, hogy kell, hanem arról, hogy akkor is tesszük, amikor nem tudjuk. A könyv egyik mottója, hogy mindenki érvel. Az is, aki nem tudja, és az is, aki nem tud. A hétköznapi boldogulásunk tele van érveléssel; egymásra való hatással. Érvelni nem csak laboratóriumokban vagy az Országházban szoktak. Érvel az anya, amikor reggel elindítja a családot, és aztán a munkahelyén a csapatát irányítja, a gyerek, aki önállóságra törekszik, iskolában vagy vizsgán felel, a közéleti szereplő, aki beszédeket tart és médiavitákban vesz részt, a tanár, aki rábír a gondolkodásra, az orvos, aki rábeszél a leszokásra, az üzletember, aki tárgyal, és a szerző, aki az érvelésről ír könyvet. Az érvelés szerintem nem eszköz, hanem magatartás: a dolgok sokszínűségét meglátó gondolkodás, a másokkal való bátor és sokszor kockázatos találkozások képessége.

Miért tartotta fontosnak az alcímben rögzíteni, hogy „gyakorlatban”?
Mert sok példa és gyakorlat van a könyvben. Vagyis ki lehet próbálni mindazt, amiről szó esik. Persze nem minden feladatnak lehet egyetlen helyes megoldása, talán éppen ez az igazi kaland. A könyvben azért igyekszem útmutatást vagy – ahol erre szükség lehet – kulcsot is adni a gyakorlatokhoz.

„Ha hebehurgyán, oktalan beszélsz, / azt visszaszívni később már nehéz. / Ha kimondták, már elrepült a szó, / útjában többé nem gátolható. / Ha bánod is, kiadtad már magad, / kinek meséltél, rabszolgája vagy.” Több idézet mellett ez a Geoffrey Chaucertől való, több mint fél évezredes bölcsesség is olvasható a honlapján. Továbbfűzve a gondolatot, fordítva is igaz, a hallgató is függ aztán a beszélőtől.
A hallgatóról eddig is tudtuk, hogy függ. Rá van sokszor „kényszerítve”, hogy hallgassa a megszólalót. Az ő szolgasága valahogy ismerős mindannyiunknak, akik ültünk már unalmas, fárasztó előadáson, akik hallgattunk már a mások figyelmével kevésbé kíméletes megszólalót. Egy ideje már azt is tudjuk, hogy mindenki, aki kommunikál, valamennyire ki van szolgáltatva a médiának – vagy azért, mert maga enged hozzáférést, vagy azért, mert mások keresnek hozzá utat. Chaucer idézetében pont az az érdekes, hogy a „szó elszáll” megkönnyebbülése helyett a kimondott szó javíthatatlanságáról beszél, és arról a kapcsolatról, amelyben csak látszatra a beszélő az úr.

Önt gyakran hívják külföldi nagy tudományos tanácskozások vendégelőadójának, és szívesen tart népszerűsítő, tanácsadó előadásokat a kommunikáció témakörében. Ennyire félresiklott volna az emberiség, hogy a normális kommunikációhoz tanácsok szükségesek?
Ha az előadásaim tanácsadásnak is tűnnek, nem annak szánom őket. Inkább gondolatébresztő felvetéseknek, közös válaszok megszületését elősegítő kérdéseknek. De a kérdésére válaszolva, az emberiséget nem ismerem, nem tudom, félresiklott-e. Én embereket ismerek, akik már rég rájöttek, hogy bár a kommunikáció varázslatos szó, és mindenre alkalmas gyógyírként hirdetik, még mindig az egyik legnagyobb problémánk maradt. Ez benne a jó is: hogy dolgunk van vele! Amint egyre többet tudunk róla, annál több. Nem lehet nem kommunikálni, így szól a kommunikációtudomány egyik, 1967-ben kimondott alapállítása. Ezért hát minden kommunikáció, ami (mi) vagyunk. Így, ha a kommunikációról beszélgetünk, tulajdonképpen magunkról szólunk. Szerintem ez a soha nem múló kihívás.

Ön a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének igazgatója, itt foglalkozik kommunikációval, érveléstechnikával. A Corvinus közgazdasági egyetemként ismert, de miért fontosak ezek a tantárgyak napjaink – pontosabban a jövő – üzletembereinek?
Egy brit cég évről évre megjelenteti nemzetközi kutatásból nyert adatait arra vonatkozóan, mennyire sikeresen kommunikálnak a mai üzletemberek és politikusok. Az eredmény több éve lesújtó. Ezt azért mondom, mert szerintem az üzletember nem üzletet köt: az valójában következmény vagy cél. Inkább embereket, ötleteket menedzsel. Kockáztat, irányít, befektet. Látjuk, hogy a legsikeresebb cégek vezetői ma nem egyszerűen dollármilliárdosok, hanem véleményformáló, világalakító tényezők. Hatalmasok, mert az embereket önkéntes csatlakozásra – például vásárlásra, részvételre – képesek bírni. A hamarosan bekövetkező ipari-gazdasági változások, a robotizáció-automatizáció egyébként megítélésem szerint még inkább fel fogja erősíteni azokat a képességeinket, amelyek igazán emberiek. Ilyen a nem algoritmikus kommunikáció, a világot feltáró és a változásokra felkészítő érvelés is.

Feljegyzések vannak az ókorból, hogy a hallgatóság felhördült, sőt megtapsolta a szónokot, ha az egy jól sikerült, szellemes retorikai fordulattal élt. Ebből mintha az következne, hogy nemcsak a szónokoknak voltak komoly retorikai ismereteik, hanem a hallgatóknak is. Könyvének egyik célja az lenne, hogy gyarapítsa a hallgatóság érvelési-retorikai-stilisztikai ismereteit?
Pontosan így gondolom. Nem mindenki áll majd tömegek elé, és tart üzleti vagy közéleti beszédeket. Aki hallgat, az is beszél – mármint részt vesz az interakcióban –: gondolkodik, dönt, véleménye alakul ki. A rossz beszélő (eladó vagy előadó) minősítése gyakran a hallgató felelőssége. Mert nem tudja megítélni, hogy amit hall, az igaz vagy igazságos-e. Erre pedig érdemes mindenkinek képessé válnia.

Amikor írta a Neked van igazad? című könyvet, milyen olvasót, könyvhasználót képzelt maga elé?
A fiamat, aki éppen érettségire készült, és a jövőjéről hozott, hoztunk döntéseket. A tanárait, akik néha kedvetlenül tanítják az érvelés mesterségét, ha egyáltalán tudnak foglalkozni vele. A hallgatóimat az egyetemen, akik hasznos tudásra vágynak, olyanra, ami kéznél van. A trénereket, akik érzik, hogy a bevett módszerek megújítására van szükség. Azokat a kollégáimat, akik szívesen használnának új gyakorlatokat. Barátokat, akik több év munka után fejlesztenék magukat, de iskolába nem vágynak már. És az édesanyámat, az ő generációját – akik tudják, mekkora érték, hogy lehet, hogy szabad és hogy fontos érvelni.
Az érvelés az általános műveltség eleme, nem specifikus hozzáértés. Ez vezérelt, amikor a könyvön dolgoztam. Megtisztelő, ha a könyvet olvasók velem tartanak ennek az állításnak a bizonyításában.

***

Aczél Petra Neked van igazad? c. könyvének bemutatója 2017. április 10-én hétfőn 17 órakor lesz a Budapesti Corvinus Egyetemen Központi könyvtárának „Akvárium” termében

Aczél Petra

Aczél Petra: Neked van igazad?
Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2017
184 oldal, teljes bolti ár 2490 Ft,
kedvezményes webshop ár 1992 Ft,
ISBN 978 963 409 0830

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A világ csupa érvelés. Mindenki érvel, az is, aki nem tudja és az is, aki nem tud. Ez a kis könyv azoknak szól, akik készen állnak az ilyen és hasonló állítások megvitatására. Akikben már felmerült, hogy érvelni mindig, mindenhol kell, hogy meggyőzni fontos és hatni felelősség. Akik egyszerre gondolkodni és beszélni tanulnának, nemcsak egyiket vagy másikat. Akik elfogadják, hogy az érvelés: találkozás. A gondolatok, tudatok és emberek találkozása. Azoknak szól, akik tudják, hogy ez a találkozás sikerülhet rosszul és jól. És elhatározták, hogy az utóbbit tűzik ki célul.

Aczél Petra a Budapesti Corvinus Egyetem intézetvezető professzora. Szakterülete a retorika, a kommunikáció elmélete és gyakorlata, az újmédia és a közélet kommunikációja.