Ringlispil | Végel László: Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja

Posted on 2017. március 12. vasárnap Szerző:

0


vegel_balkaniszepseg-bor240Tóth Zsuzsanna |

Az 1941-es születésű, Kossuth-díjas Végel László a vajdasági Új Symposion első generációjának tagjaként, 1967-ben megjelent Egy makró emlékiratai című regényével robbant be az irodalmi köztudatba. Azóta is a magyar irodalom élcsapatának tagja – írói hivatásának lovagja*–, számos regénye, elbeszélése, drámája mellett esszéi, naplójegyzetei is jelentősek. Nem hagyta el szülőföldjét, így a kisebbségi lét meghatározó élmény számára – ugyanakkor látóköre széles, s írásait européer gondolkodás jellemzi.

A Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja című műve szórakoztató és egyben felzaklató regény. A 2015-ben megjelent történet valódi hőse Jovan Slemil (Johann Schlemihl, Slemil János), elbeszélőnk nagyapja, afféle mindenkori kisember, aki ráadásul valahogy mindig kisebbségben él – népek, nevek, eszmék, történelmi viharok és nem túl magasröptű álmok sodrásában. Nevével ellentétben nem annyira ügyetlen, kétbalkezes, mint inkább kiszolgáltatott, alapvetően identitását kereső ember. „Egyre megy, hogy komcsi volt vagy fasiszta, az a lényeg, hogy eszelős volt”, „egy kétes hírű magyar” – summázzák a szomszédok a történet végén. Tipikus kelet-európai sors az övé, hogy ugyanabban a házban, városban – de mindig más hatalom alatt, más nyelvvel és más néven alkalmazkodva kell élni az életet. Vagyis a körülményekhez igazított (német, szerb, magyar, nacionalista, kommunista, ellenálló, kollaboráns) alkalmi – vagy inkább elvárt – identitással. Azt is mondhatnánk, Slemil maga a lúzer, aki csak kapkodja a fejét ezen a bolond élet-ringlispílen, hazák, remények, csalódások, árulások tragikomikus körhintáján.

Unokája – ugyanazon vezetéknéven – mintegy folytatja az öreg Slemil történetét, a jelen változásaiban önmagát szintén nem lelő ember. Jelképes a tevékenységük is – (éppen aktuális) címereket készítenek a hovatartozásukat demonstrálni készek számára. (Ez a fajta figura Pesten is feltűnt a háború utáni változó széljárású napokban, majd ’56 őszén is: pártjelvények gyártásával…)

A történet során sokszor találunk hazai múltunkból s jelenünkből ismerős, érdekes párhuzamokat, érzékelhetjük az áthallásokat, amelyek miatt egyértelműen magyarnak, magunkénak érezzük a regényt. Ismerős a figurák tablója, a helyzetek többsége – mintha a települést is ismernénk, utcáról utcára –, ugyanakkor egyedi is. A fordulatok váratlan meglepetéseket hoznak, persze az egészben van valami „kis közép-európai abszurditás”, afféle sírós-nevetős hangulat. A stílus – ahhoz képest, hogy végig élőbeszédről van szó – letisztult, nem kívánja az elbeszélésben a hangos monológ szabálytalanságát követni, mégis megőriz valamit az elevenség vibrálásából, zizegéséből. A visszatérő motívumok, a szédítő körforgás, az önmaga farkába harapó történet egyszerre bizarr, mulatságos és szomorú, sőt: tragikus. Nagyra értékeltem Végel szövegének humorát is.

A mások (a történelem? a hatalom?) által eltékozolt életűek meséje persze nem érhet igazán jó véget. Csak ülnek az élet ringlispiljén, kívülről szemlélve jelenüket és múltjukat, s folyamatosan vágynak egy másik, igazabb, értelmesebb emberi létezésre. Amely a Föld ezen táján úgy látszik nem adatik meg nekik (nekünk) csak úgy, egyszerűen.

*A hivatás lovagja elnevezésű szerbiai díjat, amely az alexandriai világítótornyot ábrázoló emlékérme, s amelyet minden évben az emberi jogok világnapján adnak át, egy civil szervezet ítéli oda „jelentős alkotói életműért, a lelkiismeret és szakmai tudás egyensúlyáért, erkölcsi feddhetetlenségért, valamint önálló és tisztességes cselekedetekért”. Az elismerés átvételekor Végel László elmondta: nehéz lovagnak lenni egy ólomkorban.
Végel László (Fotó: Végel Dani)

Végel László (Fotó: Végel Dani)

Végel László: Balkáni Szépség
avagy Slemil fattyúja

Noran Libro Kiadó, Budapest, 2016
300 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes webshop ár 2392 Ft,
ISBN 978 615 527 47189

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„A könyökömön jön ki, hogy mindenki Európáról papol. A múltkoriban Horváth Jani egy veszett nagy kocsival állt meg a házam előtt, és húsz darab magyar címert rendelt. A magyarok élnek-halnak a magyar címerért, tájékoztatott. Jelentőségteljesen mondta, hogy az anyaországban jó pénzért vásárolják, ott most nagyon divatos lett a címer, ott is a kovácsoltvas kerítésre hegesztik, vagy a bejárati ajtó fölé biggyesztik. Biztatott, vegyem fel a magyar állampolgárságot, magyar útlevéllel úri módon távozhatok Németországba.”