A főideológus mindent följegyez | Robert K. Wittman, David Kinney: Az ördög naplója

Posted on 2016. október 23. vasárnap Szerző:

0


wittmann_az-ordog-naploja-bor240Bodó Viktória Booklány |

Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy ez a könyv nagyon amerikai. Sztárnyomozó, FBI, nürnbergi perek, titkos, soha nem látott náci dokumentumok, Nagy Amerikai Műkincsmentés, nácivadászok és egy ügyész, aki nemcsak személyes ügyének tekinti a háborús bűnösök elítélését egy új típusú perben, de a perek során kezelt dokumentumokat is sajátjaként kezeli.

Igen, ilyen megtörténhetett. Robert Kempner, a nürnbergi perekben közreműködő egyik elhivatott és bosszúszomjas ügyész úgy döntött, hogy az a rengeteg történelmi dokumentum pont jó lesz neki, otthonra, későbbi felhasználásra. Talán memoárt akart írni belőlük, ki tudja? Mindenesetre kiváló érzékkel használta ki azokat a második világháború utáni zavaros időket, és több tonna iratot szállíttatott át, nemcsak az irodájába, hanem az otthonába, ahol haláláig, sőt azon is túl pihentek elfeledetten.

Ez csak egy abból a számos érdekes tényadatból, amelyekkel a könyv szolgál. Korántsem az antiszemitizmus, a zsidókérdés vagy a holokauszt miatt érdemes elolvasni, sőt. Arról már (szinte) minden szempontból, (szinte) mindent leírtak, ezer helyen. Az csak egy adalék a megértéshez.  Ennek a könyvnek a kuriozitása nem ebben rejlik, hanem két másik dologban: egyfelől magában a nyomozásban, másfelől pedig Alfred Rosenberg személyének és naplójának a megismerésében.

Hogy ki volt Rosenberg? Nos, éppen ezért kell elolvasni a kötetet: az ő szerepe és személye nem volt széles körben boncolva sohasem. A náci párt ideológiai vezére, Hitler ideológusa volt, aki a kezdetektől a legbelső körhöz tartozott, fontos pozíciókat töltve be a Harmadik Birodalomban és a pártban. A második legfontosabb náci könyv szerzője volt. Az ő könyve, A 20. század mítosza ágyazott meg sok, mára már mindenki által ismert elméletnek, és a több, mint ötvenmillió ember halálához vezető második világégésnek. A teoretikusként pozicionált Rosenberg ugyan nem volt egy lángelme, de jókor volt jó helyen ahhoz, hogy külföldiként legyen az antiszemita német nacionalizmus egyik szítója és írásba foglalója. Külföldi mivolta éppen annyira nem keltett zavart a rendszerben, mint az alacsony, legkevésbé sem atléta termetű, nem szőke és kék szemű, rossz fizikumú osztrák Hitler, mint a német árja állam legelső férfija. Vannak helyzetek az életben, amikor nincsen más, csak a hit…

De vissza a főhőshöz! Milliós eladást megélt könyvének kiadása után irányított német oktatáspolitikát, majd kisebb kudarcokkal tarkítva a külügyekbe is beleártotta magát. Jelentős szerepe volt a megszállt területekről elkobzott, elrabolt műkincsek szállításának irányításában, majd 1941 után, mint a megszállt keleti területek vezetője, módszeres népirtások irányítója és helybenhagyója volt. A háború végén fel is akasztották.

Persze a csúfos kudarcról még mit sem sejtett, amikor elkezdte írni azt a naplót, ami sokkal később került elő, és amiről a könyv tulajdonképpen szól. 1934-től örökít meg mindent, amit fontosnak tart, a legbelsőbb kör szemszögéből, tarkítva nem is kevés szó szerinti beszélgetéssel, melyeket többek között Hitlerrel folytatott.

Igazából nagy kár, hogy ez a könyv tipikusan amerikai. (Az egyik szerző, Robert K. Wittman FBI-os műkincsszakértő és nyomozó, a másik David Kinney Pulitzer-díjas újságíró.) Ha nem az lenne, ha maga a napló jelent volna meg, esetleg lábjegyzetekkel, magyarázatokkal ellátva: az igazi unikum lett volna. Így az olvasó csak részleteket kap belőle, s a szerzők sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a szereplők bemutatására, a világháborús történések ismételt leírására, valamint Alfred Rosenberg jellemrajzára. Ez a koncepció is lehet érdekes, bár sokkal kevésbé, mint maga a napló lett volna, a maga pőre valójában. A nürnbergi periratokból kivett részek, melyek a kihallgatásából idéznek, kifejezetten érdekesek. Bár azokkal is az a bajom, mint magával a kötettel – meg sok, ebbe az áramlatba illeszkedő kiadvánnyal –: szinte egydimenziós alakokként festi fel a náci vezetőket, akik mintha semmi (vagy csak alig) mást nem tettek volna a holokauszt levezénylésén kívül. Ez a szemlélet nem kedvez sem a tényszerűségnek, sem a történelem valódi megismerésének. A számtalan, összetett háborús, ideológiai, politikai, katonai cselekedet, az államszervezés és a komplex borzalmak közül fölösleges súlyozni ilyen vagy olyan megfontolásból, sőt: véleményem szerint kontraproduktív, árt a történelmi látásmódnak.

Az ördög naplójával tulajdonképpen csak ennyi a bajom, ha bajnak nevezhető ez egyáltalán. Inkább ízlés dolga, hogy kit mi untat, és mi bilincsel le igazán, arról pedig nem vitatkozunk. Még akkor sem, ha éppen emiatt Booklányt néhol bizony untatta.

Viszont ez a cím, ezt eléggé el akarnám feledni…

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Alfred Rosenberg

Alfred Rosenberg

Robert K. Wittman, David Kinney:
Az ördög naplója

– Alfred Rosenberg és a Harmadik Birodalom ellopott titkai
Fordította: Bayer Antal
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2016
500 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft,
kedvezményes webshop ár 3592 Ft
ISBN 978 963 293 5409

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Átütő II. világháborús dokumentum egy lebilincselő nyomozás történetébe csomagolva. Az ördög naplója az Alfred Rosenberg náci államhivatalnok és filozófus (Hitler jó barátja) által papírra vetett személyes napló eltűnésének körülményeit vizsgálja, és feltárja annak titkos lapjait, hogy egy teljesen új, eddig sosem hallott történetet meséljen el a nemzeti szocialisták hatalomra jutásáról és a holokauszt eredetéről.

Alfred Rosenberg a kezdetektől fogva Adolf Hitler legbelsőbb bizalmi köréhez tartozott. Azzal szerzett hírnevet magának, hogy aljas koncepciókat gyártott és terjesztett a zsidóság társadalomból kiűzésének és megsemmisítésének szükségszerűségéről. A Harmadik Birodalom hajnalán adta ki főművét, A huszadik század mítosza című esszét, amely a náci társadalomszemlélet egyik pillérévé vált.