Elfújta? | Varga-Körtvélyes Zsuzsanna: Isten őrzi titkait

Tóth Zsuzsanna |

Valaha – a padban dugdosva az újságpapírba csomagolt kötetet – olvastam egy órán. Észrevették. Szabálykövető gyerek voltam, de ennek nem bírtam ellenállni. Lehettem vagy 12 éves, és a szeleburdi és vonzó Scarlett O’Hara történetét, amit valamelyik osztálytársam talált meg a nagymamája padlásán, egyszerűen nem tudtam letenni.

Igen, az Elfújta a szél egy rongyos-védett példányát szorongattam izzadó tenyérrel, megszégyenülten a lebukástól. A tanár néni példás szigorral – és irántam érzett csalódását hangsúlyozva – kifejtette, hogy amit olvasok, az egy szenny, megmételyezi majd a lelkem, s nem leszek rendes ember soha. Valószínűleg akkor és ott éledt bennem tolerancia – noha nem tartozom a mindent elfogadók köré, mégsem vélem, hogy önmagában egyetlen történet félrevihet egy emberi sorsot. Nem vagyok büszke az esetre, de már nem is éget a szégyen. S hogy miért ez a hosszas bevezető? Legújabb olvasmányélményem hívta elő a régi képet, bár magam sem tudom, mire alapozom ezt a magyar elfújta a szél asszociáció-érzést.

Az Isten őrzi titkait című regény Varga-Körtvélyes Zsuzsanna műve. A szerző történelem–angol szakon végzett bölcsész, jelenleg egy budapesti szakközépiskolában tanít. Maga mögött tudhat már egy családregény trilógiát is. (A Radnayak, A Radnayak örökében, Krisztina bárónő) Láthatóan vonzódik a nagyobb formákhoz, a többszálú történetekhez. Ezt bizonyítja jelen regénye is, amelynek lapjain – némiképp fölösleges keretbe ágyazva – néhány földbirtokos család históriáját követhetjük, főként felnőtté érő lányaik szemszögéből, az 1848-as szabadságharc időszakában.

A történet egy leánynevelő évzáróján indul, a három lány, aki az intézmény falai között álmodozott az életről – egyszer csak belecsöppen a 19. század követelményekkel és kiürült tradíciókkal, no meg némi forradalmi hevülettel teli világába, ahol az egyéni sorsok és a történelem idegjátékai olykor meglehetősen összegabalyodnak. A kellő historikus ismerettel felvértezett szerző fontos kérdéseket is feszeget a remekül felvázolt háttér előtt, a fordulatos, nagyívű cselekmény festése közben. Ugyanakkor az írói hitelességen sajnos csorba esik. Figurái elrajzoltságát csak a következetesen elvarrt szálak mentik. Ám az általa ábrázolt világ édes-bús-romantikus, voltaképpen beleillik a képbe, amit arról a századról őrzünk – főleg a kor közepes és/vagy népszerű íróinak, no meg a romantikus történelmi festészetnek köszönhetően. E világ nem is ritkán túlédesített – vagy könnybe áztatott – melódiái fölött olykor ma is el-elmerengünk.

• Olvass bele! 

A bevezetőből sejthető, hogy nem vagyok éppen fiatal, vagyis lányregényként már nem élvezhetem a vaskos kötetet. Ettől függetlenül azonban a mese megérinti az embert. Bár a leírásokban nem bővelkedő történet csak háttérként használja a kiemelkedő történelmi pillanatot, azért ad némi ízelítőt abból is. Izgalmasnak találtam a kevert családok – a nem is éppen lázadó magyar és az egyértelműen császárhű osztrák nemesség – vegyes házasságaiból adódó kérdéseket. Varga-Körtvélyes erkölcsi problémákat vet fel, melyeket rendkívül fontosnak érzek – és amelyek előképeit már Jókainál is megtaláljuk. Lehet-e harcolnom hűen a hazámhoz – a barátom/rokonom ellen? Kellő érzékenységgel megtaláljuk a mai párhuzamokat, áthallásokat is – és ez jó.

A figurák között vannak igazi romantikus hősök, és persze találunk velejéig romlottat is. A társadalom is változik: a családok épp elszakadóban vannak a hagyományos földesúri attitűdtől; az egyik fiú még a megszokott úri foglalkozást választja, az ügyvédit, de mellette megjelenik az orvos és a mérnök is. (Sajnálom, de itt bejön Mikszáth Két választásának emléke is – annak ironikus, társadalomkritikai felhangjai nélkül…) Igazán persze az a vonzó, aki a jövedelmeiből él, és szabadon járkál a világban. Találunk a regény lapjain szépséges parasztlánnyal szőtt idillt (a rengeteg közepében búvó erdei házban), érdekházasságból megszökő bátor asszonyt, öntudatra ébredő, a férfiakkal egyenértékű feladatokat ellátó nőt, lovas-romantikát és kasztot törő, vállalt szerelmet is. Felvillan egy „amerikás” epizód – egzotikus kitérő, bekukkantás az indiánok és az amerikai munkások életébe –, amely után, kissé megtörve, hazatérnek a szereplők. Van némi kémkedés-kalandorság is a történetben amely a földesúri miliőtől a polgárosodást is jelképező vállalkozásig ível. Olykor megcsillan egy-egy ismerős név is, nyilván a történelmi hitelesség kedvéért. A mese magával ragad, egy idő után nem firtatjuk a sorsok, figurák igazságtartalmát. Akár így is lehetett volna.

A gazdag és szélesre feszített tablóban színesen és olvasmányosan kavarognak a többnyire büszke és nemesi sorsok, amelyeket Varga-Körtvélyes Zsuzsanna élvezetesen kínál fel olvasóinak, még ha nem is ás túl mélyre. Olyan világ ez, amelyet az ábrázolt időszakban nálunk is éppen elfújt a szél. Talán kár érte.

Ámbár ki tudja, lehet, hogy éppen most épül újjá…

Varga-Körtvélyes Zsuzsanna: Isten őrzi titkait
K.u.K. Könyvkiadó, Budapest, 2015
448 oldal, teljes bolti ár 4500 Ft
kedvezményes internetes ár 3825 Ft
ISBN 978 615 536 1289

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy magyar egyetemista lány a bécsi bolhapiac forgatagában bársonyba kötött könyvecskét talál. Meghökkentő módon magyarul íródott, 1847-ben. A belső borítón saját családneve áll. Úgy érzi, megtalálta szakdolgozata témáját.

Három dunántúli földbirtokos sorsa bontakozik ki az 1848–49-es forradalom útvesztőjében és az utána következő nehéz időszakban. Három lány keresi a boldogságát, és álmodik szerelemről, családról. Négy szépreményű fiatalember: orvos, ügyvéd, katonatiszt és mérnök vág neki az életnek és a hivatásnak, ám terveiket és szándékaikat keresztülhúzza a történelem.

Szerelmek, küzdelmek, sajátos sorsok bontakoznak ki a regényben, melyeket korábbi műveihez hasonló páratlan kor- és helyismerettel, olvasmányosan mesél el a szerző.