A gyermekéhezés tudósa | Ferge Zsuzsa: Nem cserélek elveket – Weiler Katalin beszélgetései

Posted on 2016. április 21. csütörtök Szerző:

0


Ferge_Nem cserélek-bor200Bogárdi Iván |

„A társadalmi egyenlőtlenségekről harminc-negyven éve beszélek – nyilatkozott Ferge Zsuzsa 2008 karácsonyán a Népszavának. – A feltételek és az adatok sokat változtak, a meggyőződéseim nem.” Ugyanezt mondja rövidebben a könyv címe, amelyben tanítványának, Weiler Katalinnak elmeséli életét: Nem cserélek elveket.

A borító fotóján tekintete szigorú és szelíd, ugyanakkor fürkésző. Egyszerre empatikus és elemző. Egész életében a szegénység foglalkoztatta. Kereste az okokat, a megszüntetés lehetőségét, a társadalmi tennivalókat. A hosszú távú, igazi változás lehetőségét kutatta. „…a segélyezést – mondja – csak ideiglenes és szükséges rossznak tartottuk, lényegesnek az egyenlőtlenségcsökkentő és univerzális jellegű társadalompolitikát tekintettük.”

Ez veszélyesebb nézőpont volt abban az időben, amikor az államvallás pont arról szólt, hogy a szocialista társadalmi rendszerben nem létezik nyomor, éhezés, vagy ha mégis, az automatikusan megszűnik, ha nem térünk le az igaz útról. A 70-es években a felsőfokú tanintézetek diákjai mindentől viszolyogtak, ami a szoc- szótaggal kezdődött, mert az számukra a kötelezően bebiflázandó, unalmas hazugságok gyűjteményét jelentette. Egészen addig, amíg hazánkban is megjelent a szociológia tudománya, és ezzel kiderült, hogy a társadalmat nem közhelyekkel kell leírni, hanem interjúkkal és statisztikai adatokkal. Végre izgalmas és döbbenetes lett a valóság. Ferge Zsuzsa már ekkor kultikussá vált. Az ellenzék felfedezte, hogy az üres jelszavakat és hazugságokat tényekkel lehet aláásni, nem indulatokkal.

Egy ismerősöm, aki sokat éhezett gyerekkorában, azt mondta, hogy a gyerekéhezést úgysem érthetem meg, hiszen nem éltem át. Tiltakoztam: nem kell mindent átélnünk, hogy megértsük. Sokféleképpen megérthetjük a borzalmakat, a gyermekéhezést és a nyomort, vagy akár a legborzalmasabbat, a háborút, azon belül a már fokozhatatlant: a holokausztot. Fel tudjuk fogni, mert képesek vagyunk gondolkozásra és empátiára. A számok is tudnak érzelmeket kiváltani belőlünk. A felfoghatatlanul nagy szám, a négymillió kiváltotta Ferge Zsuzsa „felháborodási képességét”. A statisztikai hivatal (KSH) 2015 nyarán bejelentette, hogy megszüntette a létminimum-számítást, ami Ferge Zsuzsa szerint azért történt, mert a politikai irányítás megijedt attól, hogy már négymillióan vannak a „mélyszegénység küszöbe” alatt. A jól bevált, diktatórikus megoldás: a mérések megszüntetése. A demokratikus kormányok a tények feltárását igénylik, a meseországot építő, öntömjénező, demagóg államhatalom pedig inkább a tényfeltárást szünteti meg.

Ferge Zsuzsa a szegénység, mélyszegénység, gyermekéhezés tudósaként vált ismertté Magyarországon és nemzetközi téren is. Az életútját összefogó interjúban beszél gyermekkoráról, ami ezt az érdeklődést megalapozta. A zsidó polgári környezetben nevelkedett kislány, aki rettegve élte át a üldöztetés éveit – és akinek apja a holokauszt áldozata lett –, felnőtté válva természetesnek érezte, hogy összetartozik a nehéz sorsú gyerekekkel. A társadalmi érzékenység családi örökség. A zsidóság megélése és a szegénységgel való szolidaritás összefüggéséről hadd idézzem Ferge Zsuzsa sorait 1994-ből. Akkor beszélt nagyapjáról, az irodalomtörténész, történész, egyetemi tanár és makói főrabbi dr. Kecskeméti Árminról – „A fasizmussal szembeni védettséghez éppen az segítene, ha nem együtt, hanem külön-külön próbálnánk megérteni, meg-, illetve elítélni a fasizmust és a bolsevizmust. A halottak száma, a mérleg lehet ugyanaz. Ám más volt az indíték, és másféle paranoia vezérelt egyik, mint másik esetben. A bolsevizmus felhasználta és kihasználta a kereszténységgel egyidős szocialista eszme vagy álom mozgósító erejét, a pusztítás démonát egy humánusabb és igazságosabb társadalom ígéretével szabadította fel. A hitleri fasizmus alapja azonban a fajelmélet volt, ami eleve az emberiség egyetemes értékeinek elvi tagadására épült.”

Jó lenne, ha mindezzel szembe tudnánk nézni, ha igazán megértenénk a múlt sokféle üzenetét. És még szebb lenne, ha valaha igaz lehetne a következtetés, amit az imént idézett könyvben, ugyancsak 1927-ben írt Kecskeméti Ármin. Akkori mondatai, amelyeket az Eötvös József formátumú gondolkodók és politikusok szavai-cselekedetei látszottak igazolni, a holokauszt árnyékában szomorúan naivnak tűnnek:

„A vértanúság is emberiségszolgálat: az évezredes igazságtalanság, a zsidó szenvedés látványa is megtermékenyít s erősbíté a jók, a nemesen, becsületesen érzők lelkét az emberi szabadságért, jogokért való küzdelemre.”

Ha Ferge Zsuzsa nem is cserél elveket, de szerencsére nem ragaszkodik rögeszmésen korábbi elhatározásaihoz, különben ezt a könyvet sem foghatnánk kezünkbe. A tanítvány és barát Weiler Katalin egy-egy rövid kérdésével több oldalnyi válaszokat fakaszt fel beszélgetőtársából, akinek csak egy feltétele volt: az életútinterjú nem jelenhet meg addig, amíg ő él. Ezek a beszélgetések másfél évtizeden át folytak, szaporodtak az oldalak, végül is Ferge engedélyezte, hogy a könyv napvilágot lásson.

Ferge Zsuzsa jó egészségnek örvend, és e sorok megjelenésekor (pontosabban április 25-én) ünneplik tanítványai, tisztelői, barátai a 85. születésnapját. Innen is kívánjuk, hogy jó egészségben még sokáig tartson ki elvei mellett!

Ferge_Nem cserélek-INDWeiler Katalin: Nem cserélek elveket
Életút-beszélgetések Ferge Zsuzsával
Noran Libro Kiadó, Budapest, 2016
256 oldal, teljes bolti ár 3600 Ft,
kedvezményes internetes ár 2880 Ft
ISBN 978 615 551 3695

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Weiler Katalin megalkuvást nem tűrően, éveken át készített beszélgetéseket a Széchenyi-díjas Ferge Zsuzsával, ennek eredményeként születhetett meg ez a memoárnak és korrajznak is beillő életút-beszélgetés.

Nem cserélek elveket  nem csupán a híres szociológus portréját nyújtja, hanem a magánemberét is. Ferge Zsuzsa kendőzetlen nyíltsággal vall szerteágazó családjáról, zsidó származásáról, identitásáról, világszemléletéről. És csak azt követően beszél politikáról és szakmáról, a benne állandóan munkálkodó jobbítási szándékról, miután a második világháború előtti, alatti és utáni évekről, férjéről, testvéreiről, barátairól mesélt. A fotókkal kísért, olvasmányos könyvből egy rendkívüli széles látókörű, bölcs ember portréja bontakozik ki.