Összetört életek | Roman Szencsin: A Jeltisev család

Posted on 2016. január 5. kedd Szerző:

0


Szencsin_A-Jeltisev-bor200Somogyi András |

A Jeltisev család kegyetlen regény. Akár egy rosszindulatú daganatról a CT, könyörtelen, de pontos látleletet ad Roman Szencsin egy orosz falu életéről. A kép független politikai rendszerektől, és semmiben sem különbözik az ötven vagy száz évvel ezelőtti életformától. A kulcsszavak: nyomor, bűnözés, lecsúszás, szerencsétlen, félbetört életek, vegetálás és masszív vedelés.

A történet a városban kezdődik, ahol Jeltisev rendőr százados viszonylag nyugodtan éldegél a feleségével, szolgálati lakásban, hűtőszekrény, szekrénysor, televízió birtokosaként, és még egy használt Zsigulijuk is van. Ez az életük felszíne. Jeltisev egy kijózanító intézmény vezetését látja el. Viszonylag jövedelmező az állása, ugyanis ki lehet fosztani a pénzesebb részegeket, ez meg természetesen együtt jár a náluk talált tárgyakról és pénzről felvett hamis jegyzőkönyvek felvételével. A rendőr már régen megunta öregedő, elterebélyesedett könyvtáros feleségét, és felnőtt fiaival sincs szerencséje. A kisebbik, Gyenyisz ötéves börtönbüntetését tölti, mert nyomorékká verte egy iskolatársát. Artyom, az idősebb „félkész ember” maradt felnőtt fejjel is, ingyenélő naplopó, akit csak a szüleitől kérincsélt pénzen tartja fenn magát.

És akkor beüt a katasztrófa. Jeltisev feltehetően némi vodkától vezérelve egy tucatnyi balhés részeget egy apró szobácskába zárat be, és még paprikasprayt is nyomat közéjük. A rendőrt kirúgják, a szolgálati lakástól is meg kell válniuk. Mivel a korábbi mérsékelt jólétből nem maradt egy saját otthonra való, leköltöznek a feleség, Valentyina szülőfalujába, egy idős nagynénivel súlyosbított szűk, rozoga vityillóba.

Jeltisev nagy elhatározással új házat akar építeni, fel akarja újítani a fürdőháznak titulált bódét, de szakértelem, pénz és főleg elegendő akarat híján semmit sem fejez be. A szomszéd előre kifizettet vele egy motoros fűrészt meg építési anyagot, de ezek sosem érkeznek meg. Munka a faluban nincs, Valentyina is hiába keres állást, a valamikori vállalkozások felszívódtak. Pénzük egyre kevesebb, gombaszedésből, erdei gyümölcsök gyűjtéséből élnek, később a mások által főzött, ócska házi vodka illegális árusítását is elvállalják – és isznak, hogy átmenetileg kiszakadjanak a reménytelen, céltalan valóságból. Artyom megnősül, elvesz egy igen mozgalmas múltú lányt – mert jön a gyerek –, de továbbra is szülein élősködik.

A nagynéni, akivel megosztották a vityillót, eltűnik, s később egy elhagyott pincében megtalálják a holttestét. A szerző csak finoman utal rá, hogy az öregasszonyt Jeltisev látta élve utoljára… A család egyre lejjebb süllyed az értelmetlen, vodkában ázó élet romjai közé. Jeltisev egy erdei összeszólalkozás során megöli a szomszédot, aki átverte, de nyomot nem hagy maga után, ezért a rendőrség nem gyanúsítja.

Artyom hol otthagyja feleségét, gyűlölt apósát, anyósát meg a gyerekét – akit nem tud elviselni –, hol visszasomfordál hozzájuk. Egy családi veszekedés során ő is életét veszti, a halálát ráadásul – ha nem is szándékosan – a saját apja okozza. Gyenyisz kiszabadul a börtönből, megjelenik a szüleinél, de másnap ismeretlenek meggyilkolják. A falu élete annyi szennyet, bűnt, nyomorúságot rejt, hogy az ok bármi lehetett.

Az egykori rendőr három hónappal éli túl kisebbik fiát, egyedül hagyva beteg, italba menekülő feleségét. Valentyina még rászánja magát unokája meglátogatására, de az ötéves kisfiú – az utolsó Jeltisev – már nem is emlékszik erre a névre, csak új mostohaapjának nevét ismételgeti.

Nagyon kemény, megrázó könyv, de valódi életről és valódi emberekről szól. Bár a Jeltisevek története sokaknak a nagy irodalmi riportokat (a lengyel riporteriskolát) idézi, és Zola naturalizmusához áll közelebb, Szencsint nem véletlenül sorolják az újrealisták közé. Ahogy a fordítónak is elmondta, nem festi feketébbre a valóságot annál, mint amilyen, de nem volt kedve játékos, fantáziavilágot megrajzoló könyv megírására. Nyilván a kiábrándult, tengődő falu képe csupán jelzés. Valójában Jeltisevék története Oroszországban akárhol megeshetett volna.

M. Nagy Miklós fordítása igazán kitűnő, kiválóan adja vissza a szinte költői leírásokat és a vele kontrasztot mutató, lepusztuló élő beszéd fordulatait.

Roman Szencsin

Roman Szencsin

Roman Szencsin: A Jeltisev család 
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2015
272 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 963 079 9836

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Milyen lehet az élet egy isten háta mögötti orosz faluban manapság? Nyikolaj Jeltisev rendőrnek nincsenek erről különösebb illúziói, és eszébe sem jutna felcserélni nyugodt és viszonylag kellemes életét a vidéki „idillre”. De egy csúnya ügy miatt – amikor a kijózanítóban a kelleténél kicsit szigorúbban, azaz majdnem halálosan fenyíti meg a zajongó részegeket – nincs más választása, mint feleségével és fiával együtt kipróbálni a falusi életet.

Miután állását is, lakását is elveszti, új életet kezd: a család egyelőre meghúzza magát az öreg nagynéni rogyadozó kunyhójában, s házat kezdenek építeni, krumplit termesztenek, gombát és vadgyümölcsöt gyűjtögetnek, s aztán már vodkával is kereskednek…

Igaz, a falubeliekkel nem könnyű kijönni: munkája senkinek sincs, nem is nagyon érteni, miből élnek meg. És egyáltalán: életben lehet itt maradni?

Jeltisevéknek az a legfőbb reményük, hogy majd csak megjön a nagyobbik fiú a börtönből, és vele minden egyszerűbb lesz…

Talán még soha egyetlen könyv sem lett klasszikus olyan gyorsan, mint Roman Szencsin 2009-ben megjelent kegyetlen regénye (melyet mi leginkább Tar Sándor műveihez hasonlíthatunk). Oroszországban az „újrealista” próza legjelentősebb műveként tartják számon – s lassanként a világ is felfedezi: megjelent vagy hamarosan megjelenik a francia, holland, svéd, lengyel, szerb kiadás.