Egy boldog epizodista élete | Szőke Szakáll: Vonósnégyes Casablancában

Bedő J. István |

Elveszett könyvek, kiadványok felbukkanása mindig öröm: a megtalálónak is, a kiadónak is, sokszor az olvasónak is. Különösen, ha a szerző ismert alak, a téma érdekes. Szőke Szakállnak emlékezetét ma már jobbára csak két opusz őrzi, a Vonósnégyes című bohózat, és a Casablancában játszott, viszonylag apró, de emlékezetes szerepe, a kövérkés pincér.

Az angol nyelvű kiadásból magyarra visszafordított életrajzi mű tehát, ha már csak ezt a két szót és SzSz képét teszi a címlapra, máris nyerhet. Mégis jelentős merészség Gerő Jenő (született Gärtner Sándor, így viszont senki nem ismeri) életútját közzé tenni.

Együtt nőtt fel a múlt századdal és a pesti kabaréval. Jeleneteket és gegeket, poénokat írt másoknak, kabarészerzői munkásságába beleépítette saját életének abszurd fordulatait is.

Életútja beilleszthető lenne akár a Pál utcai fiúk történetébe is, hiszen Boka, Áts Feri, Nemecsek kortársa volt, az ő városa sem különbözött túlságosan a Lónyai utcába járó kiskamaszokétól. Így tehát a Vonósnégyes Casablancában története szemléletes, olykor megmosolyogtató képet rajzol a századforduló utáni Budapestről.

*-*-*

Renault: Carl, ügyeljen arra, hogy Strasser őrnagy a legjobb asztalt kapja, közel a hölgyekhez.
Carl: Én mindig a legjobbat adtam neki, tudva, hogy ő német, tehát mindenképpen elfogadja.

*-*-*

Szőke Szakáll színészi, sőt filmszínészi pályája igen korán kezdődik: 1915 és ’37 között négy tucat magyar, német, osztrák filmben szerepel. (Ezzel hadd érzékeltessem azt is, hogy remekmű nemigen akadt köztük.) Aztán? Még jókor hagyta itt Európát, mielőtt az európaiság hagyta volna el őt.

• Olvass bele!

Igazán érdekessé válik a könyv a világjárásról és a hollywoodi író-színész karrierről beszámoló fejezetekkel – ugyanakkor problematikussá is. S. Z. Sakall (az írásmódot ottani névtáblája tanúsítja) közszeretetnek örvendő figura volt a filmgyári magyarok és nem magyarok körében. Ismerte mindenki, szerették a poénjait, számos filmbe belekerült epizodistának borzalmas angol kiejtése ellenére. Hiszen mindig mulatságos egy rémesen artikuláló, de igyekvő alak a vásznon.

Szakmai barátság fűzte sok-sok színészhez, és az életrajzban könnyedén odavetve meg is említi őket. Ezeket a csillagokat és csillagocskákat (a könyv születése idején és helyén) minden filmrajongó ismerte, és örvendezett, ha egy kis szereplő megemlít akár csak egy emlékmorzsát róluk. Azóta viszont elmúlt jó néhány évtized, felnőtt legalább három újabb generáció. A kevés naggyá és fényessé csiszolódott filmsztár – nő vagy férfi – kivételével a megemlítettek legnagyobb része alig tűnik ismerősnek. A mai olvasó csak kapkodja a fejét, hogy ki mindenki köreiben és filmjeiben fordult meg Szakáll. De a néven túl semmit nem tud meg róluk. Illetve megtudhat, ha elkezdi böngészni filmes szakmunkákat – de valószínűleg akkor sem lesz sokkal okosabb.

Szőke Szakáll alighanem kiváló társasági ember volt, ezért is szerették annyian. Humora, szelíd replikái igen népszerűek lehettek, és bizonyára remekül ráérzett arra, hogy kedves színész kollégáinak milyen poén állna jól. Mégis az elmesélt életrajznak nincs olyan ereje, mint amit a cím alapján várnánk. Talán mindig színészi játékban gondolkodott – amikor a dialógushoz a színész személyisége adódik, hanghordozása, gesztusai, arcjátéka. De leírva egész másfajta tálalás kelt tűzijátékszerű hatást.

Talán éppen a papír fékezte őt a szövegeinek megformálásában. Az életrajzot eredetileg magyarul írta, angolul Londonban jelent meg, az lett a mostani kiadás alapja. Ám bármilyen jó és pontos Gálvölgyi Judit* fordítása, ha az elmesélt sztori a mai olvasónak hiányos. (Az ilyesmit általában a kiadó oldja meg a szereplőkről szóló jegyzetapparátussal.) Máskor viszont hosszabb a szükségesnél. Ha a szerző a verbális poén után még hozzáfűz két szónyi magyarázatot vagy lezárást, akkor a poén meghal, a petárda egyszerűen befullad.

Ugyancsak a K.u.K. kiadó hozta ki a közelmúltban Királyhegyi Pál hasonló felépítésű és Szakálléval párhuzamos életútját. Ott a sztorizgatás önmagában megállt a lábán, pedig abban is már elhunyt színészek voltak a fecsegőpartnerek. De hát Királyhegyi humorista [író], és a magyar olvasóra tekintve írta meg Első kétszáz évét, Szakáll pedig komédiás [színész].)

A Vonósnégyes Casablancában dokumentumértékű kötet, és ezt remekül egészíti ki a nagy stúdióktól beszerzett képanyag. Nem hiányozhat azoknak a polcáról, akik rajonganak a nem színes filmek suta bájáért, a filmes világ belterjességéért meg a hetven-száz évvel ezelőtti humorért.

*Gálvölgyi Judit augusztus első napjaiban vehette át a Krisztina-díjat – mellyel egy kuratórium azon feleséget tünteti ki, aki „művészférje gondoskodó társaként, múzsájaként sokat tett-tesz azért, hogy kiváló művészi teljesítmények születhessenek meg”. Duplán örülünk.

Szőke Szakáll: Vonósnégyes Casa­blancában
K.u.K. Könyvkiadó, Budapest, 2015
256 oldal, teljes bolti ár 2980 Ft
ISBN 978 615 536 1258

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

»Sakall! Sakall!« kiáltott Szőke Szakállra Adolf Hitler a berlini utcán A revizor című német filmje bemutatója után. »Sakall! Nem szégyelli ezt az ostoba, bárgyú filmet? Sajnálom a rá pazarolt időmet.«

Szőke Szakáll nem várta meg Hitler bosszúját. Tudta, ha a Führer hatalomra jut, a nácizmus ellenségeit a lámpavasakra fogják akasztani. Amerika nyerte meg azt, amit Európa elveszített: élete végéig a komikus több mint negyven hollywoodi filmben játszott, köztük a legendás Casablancában is.

A világhírű magyar-német-amerikai filmszínész és kabarészerző legemlékezetesebb bohózata a Salamon Bélának írt Vonósnégyes. Szórakoztató önéletírása 50 éve jelent meg Londonban. Furcsa módon a könyve magyar nyelven most először olvasható.