Szóda nélkül | Shakespeare: Tévedések vígjátéka / Globe Színház | Uránia

Posted on 2015. július 7. kedd Szerző:

0


Antipholus, a szirakúzai (Simon Harrison)

Antipholus, a szirakúzai (Simon Harrison)

Bedő J. István |

Nyilván sem Shakespeare, sem a londoni Globe Színház társulata nem szorul rá az elragadtatott hangú kritikára, csakhogy az Urániában történetesen most vetítették egyetlen alkalommal a Tévedések vígjáté­kának tavaly rögzített előadását.

A Shakespeare-búvárok pontosan tudják, mi a történet – de nem mindenki tartozik ebbe a csoportba. Adott tehát egy görög város, Efeszosz (Ephesus), ahol a vele ellenséges Szirakúzából (Syracusa) érkező kereskedőket sebtében halálra ítélik, ellenvetés nincs. Igen ám, de indításként egy idős úr, Égeon érkezik onnan, és harminchárom éve elveszett (egyik) ikerfiát, Antipholust keresi, aki hajótörésben tűnt el. Akkor veszítette el szem elől a feleségét és a másik ikerfiút is. És hogy a kavarodás még nagyobb legyen saját fiaihoz egy örökbe fogadott másik ikerpár is kötözve volt a hajó roncsaihoz. Emezeket, szegény anyától származók lévén, szolgasorsa szánták – de a hajótörés óta se saját, se fogadott gyerekek, se feleség. (William mester, ahogy olvasom, Plautus egyik komédiáját használta nyersanyagnak – témáinkat csakis tiszta forrásból vegyük…)

Mit tesznek a görög istenek: a Korinthoszba hurcolt és Szirakúzában élő Antipholus és szolgája, Dromio szintén e napon érkezik Efeszoszba, ahol ugyebár már mindkét név foglalt, mert a kor ostoba szokása szerint az ikrek azonos nevet viselnek. Az efeszoszi házas ember, a másik még legény, a helyi Dromio kvázi-vőlegény, a másik jaj-dehogy.

Szökevények

Szökevények

Adj hozzá jégkockát, rázd meg, és Zeusz sem ismeri ki magát többé.

A Globe színházi előadás parádés. A két Antipholus és a két Dromio alakítója megtévesztésig hasonló, míg nem látjuk (a legvégén) együtt őket. Nem csoda, hogy a helyi feleség nem érti a férjének hitt másik iker viselkedését – és aztán mindenki mindenkivel helyet cserél, mindenki rossz vagy hazug választ ad vagy kap. Ahogy egy klasszikus félreértéses játékban ennek lennie kell. (Aki a teljes történetet minden részletében szeretné áttekinteni, nem a Shakes­peare-összeshez irányítom, hanem a Lamb testvérek átiratához. Komolyabb hát­tér­magya­rázat Géher István tanár úr Shakes­peare-ol­vasó­könyvében található.)

A címben említett „szóda nélkül” arra utal, hogy 100 százalék Shakespeare hangzik, zajlik, történik a színpadon. Történelmi áthallások, utalgatások nélküli az egész előadás, angol reneszánszot idéző jelmezekben. A félreértések, tévesztések (errors = hibák) komédiája önmagában is lenyűgöző, hiszen mi tudjuk, hogy ők nem tudják, hogy mi tudjuk stb.

Adriana (Hattie Ladbury) és Antipholus, a szirakúzai (Simon Harrison)

Adriana (Hattie Ladbury) és Antipholus, a szirakúzai (Simon Harrison)

Akárcsak A hárpia megzabolázásában – itt is elhangzik a kioktatás, hogyan kell viselkednie egy tisztességes nőnek. Akinek jogait, ugye, a férje adja, és ha férjuram elkóricál mindenféle efeszoszi könnyű lányokhoz, arról is csak az asszony tehet. Persze a főpoén, hogy először maga Adriana ad a húgának önvallomásszerű oktatást, majd később ő kapja a kolostor apátnőjétől (ne akadjunk fenn azon, hogy vajon Efeszoszban volt-e apátság és női szerzetesrend), akiről kiderül (hepieeeend!), hogy ő a zaklatottan bolyongó Égeon felesége, aki megmenekült a hajótörésből, de szintén nem tudott semmit vér szerinti és fogadott gyermekei hol- és hogylétéről.

A Globe jókora – és alig bedíszletezett – színpadán gyorsan pereg a darab, mint a motolla (aki nem tudná, mi az, keresse meg az értelmező szótárban). A két Antipholus és a két Dromio lenyűgözően viseli az ostobábbnál ostobább félreértéseket. A helyi, efeszoszi Dromio egy csudálatos némajátékkal indít: elképesztő magasságokból bravúrosan leszedi a továbbiakban majd „játszó személyek” száradó ingeit. A „rossz akrobata” című bohócszám valódi cirkuszi siker – megfejelve a Dromio zavart tükröző arcjátékával.

Dromio, az efeszoszi (Jamie Wilkes)

Dromio, az efeszoszi (Jamie Wilkes)

Nem volna helyes akárkit is kiemelni, hiszen mindenkinek egyként kijut a harsogó nevetés. De közös az is (egyébként Globe-hagyomány), hogy erősítés nélkül is olyan remek artikulációval játszik mindenki, hogy a második emeleti üléseknél is minden érthető (már amennyire a shakespeare-i szöveg érthető a mai nézőnek).

A magyar feliratozás Nádasdy Ádám fordítása alapján készült. Mindig lenyűgöz, mennyire gazdag szókincsűek a fordításai, minden archaizálás nélkül – ugyanakkor a hosszú, egymásba fonódó mondatok egyértelművé teszik az eredeti mű saját korát.

Antipholus, az efeszoszi (Matthew Needham) és Dromio, a szirakúzai (Brodie Ross)

Antipholus, az efeszoszi (Matthew Needham) és Dromio, a szirakúzai (Brodie Ross)

A színpadi erkélyen, olykor a színen lévő muzsikusok természetesen mostanság szerzett zenét játszanak, ám van ebben egy nehezebben észrevehető csavar: ugyanis a zene klezmeres – ami ugyan közép-európai, de közel-keleti hangzás-utalásokkal. Ám megmagyarázódik az egész a fináléban, amikor görögössé válik, és hóra/szirtaki jellegű összekapaszkodásban, lépéskombinációkban mutatkozik meg az utalás a görög terepen játszódó történetre.

Van azért még egy cseppnyi modern kori kitérő, összekacsintás a mai nézővel. Egy kisebb szobor feje a földre hull, két néma díszletmunkás jön takarítani, egyikük felveszi, és szembenéz vele, mint Hamlet Yorick koponyájával. Aztán söpörnek kettőt, felpattannak a seprűre, és egymásnak dobálva az arany fejet (vö: Harry Potter kviddicsmeccse) kiszáguldanak – a közönség visít.

William Shakespeare: Tévedések vígjátéka
Rendezte: Blanche McIntyre
Jelmez, díszlet: James Cotterill
Zene: Olly Fox

Szereplők
Antipholus, a szirakúzai – Simon Harrison
Antipholus, az efeszoszi – Matthew Needham
Adriana – Hattie Ladbury
Luciana (Adriana húga) – Becci Gemmell
Dromio, a szirakúzai – Brodie Ross
Dromio, az efeszoszi – Jamie Wilkes
Aegeon – James Laurenson
Emilia, az apátnő – Linda Broughton

Ez a 2014-es Globe-előadás valóságos megkönnyebbülést hoz a háborúk és tragédiák sorából álló évadban. Az egymásról mit sem tudó ikerpárok harsány bohózati elemekkel, helyzetkomikumokkal és társadalmi feszültségekkel teli kesze-kusza meséje végig telt házzal ment a londoni Globe Színház műsorán, a közönség végeláthatatlan hahotázása mellett. Az eredeti reneszánsz kosztümöket és díszletet alkalmazó darabot „a lehető legmulatságosabb zűrzavar kíséri végig, amit csak kutyára, macskára vagy egy identitásválságon keresztül menő szolga fejére zúdítani lehet.” (London Theatre Guide).

A Shakespeare’s Globe Színház következő előadása:
július 23. 19:00 John Webster: Amalfi hercegnő

A Royal Shakespeare Company következő előadásai:
augusztus 13., 21 és 27. 19:00 Shakespeare: A velencei kalmár