Mindig van lejjebb | Simándi Irén: Így szólt a Magyar Rádió 1949–1952 között

Posted on 2015. június 22. hétfő Szerző:

0


SimándiIrén_Politika-stb1949-53-bor200Ayhan Gökhan* |

| Átvéve az Átlátszó.hu oldalról |

A Magyar Rádió csatornáiból és az intézményből érkező mai hírekhez képest kismiska az, mi tör­tént Rákosi Mátyás korában ugyanott. Mai pers­pektívából nézve nem meglepő, hogy a Szov­jet­unió egye­düli urának születésnapja a kará­csony­nál is fontosabb ünnep volt Magyar­or­szágon. Vagy hogy a Rajk-per tárgyalását több más kon­cepciós perrel együtt szinte egyenesben köz­vetí­tette a rádió, és természetesen a pro­pa­gan­da a gyermekek életébe is beszivárgott.

Persze, persze, ma békésen hátradőlve nyugtázhatjuk, nem úgy van most, mint volt régen. Vagy egy kicsit mégis? Esetleg nagyon? Ha ma nem is ünneplik országos szinten Vlagyimir Putyin vagy az épp regnáló hatalom miniszterelnökének születésnapját (legfeljebb szentmisét tartanak az országvezetők lelki üdvéért), azért a mintákért ma sem kell a szomszédba menni.

Elég ehhez a megújult m1 jelenlegi tevékenységét figyelembe vennünk, vagy a csupa jót, a kormány és az ország felemelkedését fáradhatatlan lelkesedéssel harsogó rádiót hallgatnunk.

Bár már létezik egy Simándi Irén jegyezte Politika, társadalom, gazdaság a Magyar Rádióban 1945-1948 című kötet, a második, a szintén rendhagyó és hiánypótló kötet hasonlóan nem kisebb feladatra vállalkozik, mint a Rákosi-rendszer megszilárdítása után a Magyar Rádió életében és műsorsávjában bekövetkező radikális változások mélyreható feltárására.

Ha csak az elmúlt időszakban megjelent, a szocializmus magyarországi térhódításával, mechanizmusával, sajátosságaival és komoly ellenőrzés alatt működtetett intézményeivel részletesen foglalkozó könyveket nézzük, az látszik, hogy ezek a kiadványok részben a kielégítetlen érdeklődés, részben pedig a múlttal való szembenézés szükségességének jegyében fogantak.

E törekvések nem mindig hozhatók összhangba a regnáló politikai hatalmak érdekeivel, a múlt felvállalása és a múlttal való megbékélés ugyanis nem számított prioritásnak az elmúlt évtizedekben.

Az elmúlt rendszer bűneit feltáró könyvek közül említésre méltó Gervai András nemrég megjelent, Titkos Magyarország című, az ügynökökkel foglalkozó, közérthetően – majdnem azt írtam: olvasmányosan – megírt dokumentumkönyve, s aktualitása kivált most válik jelentőssé, amikor a múlt díszleteinek tudatos átszervezése, az eddig másképp hívott szimbólumok és jelképek átnevezése – Horthy Miklós tevékenységének legitimálásától a német megszállásig – zajlik fáradhatatlan rohamtempóban.

Simándi Irén könyve kisebb-nagyobb áttételekkel kísérletet tesz a diktatúra első időszakában a rádióban hozott döntések, a demokrácia intézményét lényegében felszámoló, sértő és megcsúfoló változtatások ismertetésére, s megkísérli feltárni, hogy a „dolgozó” nép manipulálása miképpen ment végbe, milyen műsorok és fogások segítségével próbálták meg átalakítani a közfelfogást.

Nem újdonság, a Magyar Rádió kivette a részét a szocialista államhatalom fenntartását szolgáló intézkedésekben, a koholtan megszervezett eseményeknek a lakosság számára érthető nyelven való megfogalmazásában, kezdve az 1949-es választásoktól a nem épp klerikális érzülettel megáldott Mindszenty-peren át Sztálin és Rákosi Mátyás születésnapjának kollektív megünnepeltetéséig.

Nézzünk hát körül kicsit a rádió archívumában. A szerző pontos, kivétel nélkül lekövethető adatokkal követi nyomon a „média” bevonásával hírül adott Rajk-per tárgyalását. Az ominózus perről a tömegtájékoztatás aligha tárgyilagos módon adott hírt, aminek következtében a száraz hírértékű közlemény egy dráma ezer fokon égő bombájaként csapódott le:

„A tárgyalás nemcsak a Rajk-bandát leplezte le, hanem gazdáikat is, a galád Titót, az imperialistákat, az amerikai ágyúgyárosokat. Napfényre kerül Tito egész aljas haditerve. Vissza akarta hozni a földbirtokosokat, a bankokat, a csendőröket. Gyarmattá akarta tenni szabad hazánkat. Mindezt úgy akarta a gyűlöletes Tito elérni, hogy legyilkolja népünk legjobb vezetőit, Rákosi, Farkas, Gerő elvtársakat” – hangzott el 1949. szeptember 24-én tizenegy órától.

S hogy a Rajk-perről zavartalanul folyjanak az információk, a rádió vezetősége a szerkesztőket a hivatalos műsorok átalakítására utasította.

A 49-es év túlmenően azon, hogy az állam teljes átszerveződésével járt együtt, üdítő színfoltként magával hozta az új alkotmány létrehozását, s természetesen annak népszerűsítésében szintén nem maradhatott el a Magyar Rádió közreműködése. Az új, szovjet mintára készült, a régi világrendet háta mögött hagyó és végképp elutasító alkotmány magában foglalta

„a győzelmes harcot, a dolgozók hatalmát és a győzelmes építés eredményét, a romba dőlt ország újjáépítését.”

Az 1949. augusztus 20-án, az időközben az új kenyér napjává lefokozott Szent István napján közzétett alkotmány egy jobb és boldogabb Magyarország mézes-madzagos ígéretével, nagyszabású, ünnepi keretek közt került kihirdetésre, mint azt – ha ritkán is – de megszokhattuk az új alkotmányok elfogadását követően. (…)

A teljes cikk elolvasható itt

Simándi Irén főiskolai tanár

Simándi Irén főiskolai tanár

Simándi Irén: Politika, társadalom, gazdaság a Magyar Rádióban 1949–1952
Gondolat Kiadó, Budapest, 2015
416 oldal, teljes bolti ár 3800 Ft
ISBN 978 963 693 5740

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A könyv a Magyar Rádió 1949–1952 közötti történetét mutatja be eredeti dokumentumok alapján. Folytatása a 2012-ben megjelent munkának, amely az 1945–1948-as koalíciós időszak történéseit tartalmazza.

Jelen kötet részleteiben ismerteti az 1949-es választások után a rádióban is alapjaiban megváltozott helyzetet. A rádiót államosították és egyben a párt közvetlen irányítása alá került. Átszervezték a rádió vezető testületeit, ezek között létrehozták az Agitációs és Propaganda osztályt, amelyhez a legfontosabb rovatok tartoztak.

A rádió vezetése követte a párt célkitűzéseit, műsoraiban jelentős propagandát fejtett ki azok megvalósítás érdekében. Így az adásokban erőteljes szerepet kapott az imperializmus elleni küzdelem, a klerikális reakció elleni harc, a kulákság ellenségképének ébrentartása, a békeharc erősítése, a sztahanovista-mozgalom, az egyéni munkaversenyek, a szövetkezetesítés, a békekölcsönök, a népnevelők világának propagandája. Műsoraiban, riportjaiban a politikusok mellett gyakran mutatta be és szólaltatta meg a munkásokat, a vidék parasztságát a propaganda eszközeinek felhasználásával.

A rádió történetének feldolgozása tovább folytatódik az 1953–1958 közötti időszak bemutatásával.