Agyfejlődésre épülő módszerek a gyereknevelésben | D. Siegel, T. P. Bryson: Drámamentes fegyelmezés

Posted on 2015. június 19. péntek Szerző:

0


SiegelBryson-Dramamentes-bor200Szabó Elvira |

Mindannyian szeretnénk támogató szülőkké (nagy­szülőkké, tanárokká, óvodapedagógusokká, edzők­ké stb.) válni, akihez a gyerek bizalommal fordul, akinek hallgat a szavára, és akit példa­képnek tekint. S közben szeretnénk, ha olajo­zot­tan és harmóniában működnének a család (az is­ko­la, óvoda stb.) hét­köznapjai.

Mégis, sokszor nem sikerül magunkat tartani ehhez a célhoz. Sokan tehetetlennek érezzük magunkat azokban a helyzetekben, amikor a gyermekünk felesel, dacos vagy épp követelőző. Talán a saját gyerekkorunkból arra emlék­szünk, hogy ilyenkor kiabálva ledorongoltak, a sarokba állítottak, hogy elgondolkodjunk, vagy eltiltottak a délutáni játszóterezéstől. Talán emlékszünk arra is, hogy ezek a nevelési technikák semmi jóra nem vezettek, magányosnak és védtelennek éreztük magunkat tőlük, akit „senki nem ért meg”. A „hagyományos” fegyelmezési módszerek hatástalanságát Daniel Siegel és Tina Payne Bryson is megerősítik. A szobafogság és tiltások nevelési célzatú alkalmazásával csak annyit lehet elérni, hogy a gyermek nem azon fog elgondolkodni, hogy „milyen rosszat tett”, hanem azon, hogy „neki vannak a világon a legrosszabb szülei”. S valljuk be, az indulatosan sikerült rendreutasítások után – időnként – talán a mi lelkiismeretünk is kaparja a torkunkat.

A gyermeki elme című szemléletformáló művükben Siegel és Bryson már ismertették a gyermeki agy fejlődésére épülő, integrált szemléletű nevelést. A gyermek szükségleteire és belső világára érzékeny megközelítéssel ezúttal a sokszor konfliktusforrást jelentő fegyelmezési helyzetekre javasolnak megoldást.

Siegel és Bryson nem csak a jelenben kialakuló nevelési patthelyzetek kezeléséhez ad fogódzót. Az idegtudomány eredményeit ismertetve elmagyarázzák, hogy gyermekeink agyát, az idegrendszer kapcsolódásait szó szerint formálják azok az élmények, amelyekben részük van. Éppen ezért szülőként, nevelőként óriási a felelősségünk abban, hogy milyen tapasztalatokat élnek át a gyerekek. A könyv útmutatásai nyomán olyan válaszokat tudunk adni a nevelési konfliktusokban és fegyelmezési szituációkban, amelyek egyfelől értékes modellként szolgálnak a gyerekeknek arról, hogyan lehet hatékonyan kezelni az emberi kapcsolatok súrlódásait, másfelől fejlesztően hatnak azokra az agyterületekre és az agyterületek közötti idegi kapcsolatokra, amelyek az önkontroll, a döntéshozatal, a stresszkezelés, az empátia kialakulásáért felelősek. Az integrált szemléletű, drámamentes fegyelmezés tehát nagymértékben képes hozzájárulni ahhoz, hogy egy éretten gondolkodó és magas érzelmi intelligenciájú generációt neveljünk a jövőnek.

Az erélyes kioktatások helyett Siegel és Bryson egy könnyen elsajátítható módszert javasol: guggoljunk le a gyermek magassága alá, és kérdezzük meg, mi a baja. Guggoljunk le, hogy a gyerek azt érezze, a szülő nem felsőbb hatalom, aki élet és halál ura, hanem olyasvalaki, akinek elmondhatja búját-baját. Ezzel biztonságos légkört teremtünk, és megnyugtatjuk az idegrendszerét.

Ha megkérdezzük, miért csinálta ezt vagy azt, vagyis kapcsolatba lépünk gyermekünk belső világával, talán olyan válaszokat kapunk, mint hogy szeretné a figyelmünket, vagy éhes, fáradt, esetleg valami megijesztette, vagy összeveszett a legjobb barátjával. Ezek a belső élmények már elfogadhatóbbnak tűnnek, mint a hiszti, ugye? Azzal, hogy a gyermek heves érzelmeit enyhítettük, és kapcsolatba léptünk azzal, mi zajlik benne valójában, felismerhetjük a valódi, mögöttes problémát, és megoldást kereshetünk rá. S ami minden szülőnek a legfontosabb, szorosabbá fonhatjuk, elmélyíthetjük a vele való kapcsolatunkat.

A szerzők életszerű példákkal, szemléletes és humoros ábrákkal, könnyen érthető magyarázatokkal adják át tudásukat és nyújtanak ötleteket, hogyan reagálhatunk átgondoltan, amikor kitör a testvérháború, amikor bokán rúg a négyévesünk, ha a gyerek azt hajtogatja, hogy „nem, nem”, és az összes többi könnyfakasztó, elkeserítő, elrugaszkodott esetben.

Tina Payne Bryson, Daniel Siegel

Tina Payne Bryson                                      Daniel Siegel

Daniel Siegel, Tina Payne Bryson: Drámamentes fegyelmezés
A káosz lecsillapítása és a fejlődő gyermeki elme integrált szemléletű gondozása
Fordította: Kós Judit
Ursus Libris Kiadó, Budapest, 2015
312 oldal, teljes bolti ár 3900 Ft
ISBN 978 963 971 8784

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Egy müzlistálka átrepül a konyhán, majd tej és gabonapehely fröccsen szerteszét a falon.
A kutya berohan a kertből, és érthetetlen módon kékre van festve.
Az egyik gyermekünk bántani akarja a kistestvérét.
Ebben a hónapban most hívnak harmadszor az igazgatói irodából.
Mit teszünk?

Mielőtt válaszolnánk, felejtsünk el mindent, amit a fegyelmezésről tudunk. Felejtsük el, hogy szerintünk mit jelent ez a szó, és azt is, amit arról hallottunk, hogyan kellene a szülőknek reagálniuk, amikor a gyerekek olyasmit csinálnak, amit nem volna szabad. Inkább tegyük fel magunknak ezt a kérdést: Nyitott vagyok-e arra, hogy legalább elgondolkodjak a fegyelmezés egy másfajta megközelítésén?”

Ezekkel a mondatokkal kezdi új kötetét Daniel Siegel és Tina Payne Bryson, A gyermeki elme című nagy sikerű könyv szerzőpárosa. Ebben a művükben is az agykutatás legújabb eredményeire alapozva kínálnak a gyermek igényeire is érzékeny alternatívát a nevelési konfliktusok kezeléséhez. A Drámamentes fegyelmezés hatékony eszközt ad nemcsak a szülők, hanem a pedagógusok és a gyerekekkel foglalkozó szakemberek kezébe is.

A szerzők ígérete szerint „a drámamentes fegyelmezési szemlélet nemcsak a közvetlen körülmények és a rövid távú viselkedés kezelésére összpontosít, hanem olyan készségek és agyi kapcsolatok kialakítására is, melyek hosszú távon hozzásegítik a gyermekeket ahhoz, hogy körültekintő döntéseket hozhassanak, és maguktól jól kezelhessék az érzelmeiket. Mindez azt jelenti, hogy egyre kevésbé lesz szükség a fegyelmezésre.”