Protestáns mennyország? | Jessie Burton: A babaház úrnője

Posted on 2015. május 15. péntek Szerző:

0


Burton_A-babaház-bor200Bodó Viktória Booklány |

Az év egyik legkülönlegesebb könyve Jessie Burton nagy nemzetközi sikert magáénak tudó kötete, A babaház úrnője. Nem csupán nyelvezetében szép és finom, témájában egyedi, fordítói munkában alapos, hanem a kiállítása is jó ízléssel készült. Kellhet ennél több? Persze, hogy nem kell.

A 17–18. századi Hollandiában járunk, a kálvinista morál és munkaerkölcs fellegvárában. Amszterdamban, ahol a gazdag kereskedők soha nem látott vagyonokra tesznek szert, és elképzelhetetlen világrészekkel üzletelnek, ahol a mindennapi élet talán nagyobb küzdelem mégis, mint Európa bármely másik pontján akkoriban. Talán ez az egyetlen ország, amit a lakóinak mindennapos, állhatatos küzdelme tart csupán a tengerszint felett, s Damoklész kardjaként lebeg a fejek felett, hogy egyszer átszakadnak a gátak. Ez a napi harc az elemekkel adta a társadalom szerveződés sajátosságait, a szoros egymásra figyelést, a közösségbe beolvadás és beolvasztás vágyát, a szikárságot, a puritanizmust vagy legalábbis a puritán élet láttatását.

Ez a világ az is, ahol rengeteg jogtalan ember keveredik egymással: a kereskedelem révén bevándorlók, a feketék, a más vallásúak és a nők. A feketék, akik külsejük miatt voltak megvetettek és elnyomottak, bár akkoriban rabszolgaság nem létezett Hollandiában. Csak a gyarmataikon… A különféle vallásúak, akikkel szintén nem keveredtek szívesen, mert aki más, az gyanús. A nők, akik a kor kétkeresős családmodellje ellenére (mert bizony, a kevés kiválasztott kivételével ez volt szokásban) szinte teljesen jogfosztottak voltak ebben a képmutató városban is. Sorsuk alakulásába nem lehetett beleszólásuk, nem lehetett vagyonuk, kereső foglalkozásuk, nem is látszódtak igazán, kivéve, ha férjhez mentek. Egy férjezett nő már elismert státuszt kap a társadalomban, vagyonra azonban csak özvegysége révén tehetett szert. Csak akkor dolgozhatott céhtagként, azaz legálisan. Csak így rendelkezhetett a testéről, az életéről.

Erről a szikár világról szól a regény, pontosabban a benne feszülő ellentétpárokról: a társadalom hivatalos és valódi arca közötti különbségről, a hihetetlen gazdagság és a fennen hirdetett döbbenetes vagyonok közötti különbségekről, a nők és a férfiak lehetőségei közötti ellentétekről, a nők jogfosztottsága és a sorsuk alakítása iránti vágy ellentéteiről, a mi és a ti – minden elképzelhető módon kihangsúlyozott – eltéréseiről, s mindezt egy ízig-vérig hipokrita társadalom szemszögéből mutatva meg.

Ha egy jó házból való, de szerény körülmények között élő, vidéki úrilányt abban a korban elvett egy vagyonos amszterdami kereskedő, mindenki úgy hitte – maga a lány is –, hogy megcsinálta élete szerencséjét. Megtette az egyetlen dolgot, amit megtehetett: férjhez ment. Azonban mi történik akkor, ha az álom-férj olyan, mintha nem is létezne? Mi történik akkor, ha elképzelhetetlen titkot rejteget?

Petronella egy gyönyörű babaházat kap a férjétől ajándékul, ami egyfelől sértés a fiatal feleség számára, hiszen neki akkor és ott, 18 évesen, felnőttként kellene helyt állnia, nem pedig gyermekként játszadoznia a miniatűr világában. Azonban ez a miniatűr világ életre kel, és összekeverednek az apró meg a valós méretű dolgok. Sorra hullanak le a leplek és az álarcok a város egyes, köztiszteletben álló tagjairól, pattanásig feszülnek az ellentétek, s ahogyan az várható, el is pattannak, mert el kell pattanniuk.

Különösen szerencsésnek érezheti magát az olvasó, amiért egy ilyen kettős (a miniatűr és a valódi) világ közvetítésével élheti át a történetet. Így válik teljesen világossá az üzenet a társadalmi berendezkedés és az egyes emberek hibáiról, a másság és a másik ember meg nem értéséről, a gonoszságról. Továbbá mindarról, amivé válhat egy csoportnyi ember, ha uralkodóvá válik a vallással megtámogatott képmutatás. Emlékezzünk csak: ez a fajta őrület vette rá minden idők egyik legnagyobb művészét, Sandro Botticellit, hogy saját kezűleg vesse tűzre a nem eléggé vallási témájú műveit – Savonarola prédikációinak hatására!

Kivételesen szép, igényes, alapos munka A babaház úrnője, melynek témaválasztása is rendhagyó, az írónő felhasznált eszközei pedig a legjobbak közül valók. Farkas Krisztina fordításában szépen szólalnak meg a hűvös tárgyilagosság mögött izzó érzelmek.

A Booklány szereti… oldalon megjelent írás szerkesztett változata

Jessie Burton

Jessie Burton

Jessie Burton: A babaház úrnője
Artpop – JAK Világirodalom sorozat
Libri Kiadó – JAK, Budapest, 2015
496 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft
ISBN 978 963 310 3722

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Amszterdam, 1686. A tizennyolc éves Petronella Oortman a városba érkezését követően elfoglalja helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes Brandt oldalán. Hamarosan rá kell azonban ébrednie, hogy az élete nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, és hogy a Brandt-ház szívfacsaró titkokat rejteget. Miközben kétség­beesetten igyekszik eligazodni a kusza és veszedelmes viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatűr-készítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni.

Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai.