Üstökösök Földközelben | Georg Klein: Üstökösök

Posted on 2015. március 1. vasárnap Szerző:

0


KleinG_Üstökösök-bor180Eszéki Erzsébet |

Személyes leszek, mást nem is tehetek. 1990 júniusa óta ugyanis többször találkoztam, beszélgettem, több nagy interjút is készíthettem Georg Kleinnel. Jórészt az ő „otthonában”, a stockholmi Karolinska Intézetben. Georg Klein itt kutat 1948 óta, 1957-től ő vezette a Tumorbiológiai Intézetet (és közben mindig voltak saját kutatócsoportjai is) egészen addig, amíg nyugdíjba nem vonult. Nyugdíjasként ugyanolyan aktív, mint volt, most, közel 90 évesen is kutat. A napokban jelent meg a negyedik magyar nyelvű esszékötete, Üstökösök címmel.

Georg Klein világhírű rákkutató, sejtbiológus volt már akkor is, amikor 1990. június 17-én először találkoztam vele a Karolinska Intézetben. Magyarországon legföljebb csak szakmabeliek ismerték akkor még a nevét. Én se hallottam itthon róla, véletlenül került a kezembe egy rövid stockholmi ösztöndíjam idején a legelső könyve, a memoárja, amely …i stället för hemland (magyarul így szólna: …haza helyett) címmel látott napvilágot 1984-ben. A lebilincselő élettörténet olvasása közben egyre erősödött bennem a vágy: szeretnék találkozni vele, méghozzá sürgősen, mert csak pár napig voltam Stockholmban. Végül sikerült, fél órát kaptam. Kettő lett belőle. Aztán még több hosszabb beszélgetés – amelyekből könyv kerekedett Kardos G. György és Georg Klein párhuzamos élettörténeteként, Menjek haza, vagy maradjak itthon? címmel.

Georg Klein a világ egyik legjelentősebb rákkutatója, de most íróként járt Budapesten. Ő ugyanis mestere az esszéírásnak. Az 1984-es memoárjával egy csapásra ismert lett íróként is Svédországban, ahol azóta tucatnyi könyve látott napvilágot. Ezekben nem tudományos értekezések olvashatók, hanem izgalmas történetekkel teli, tömör, szellemes írások. Az Üstökösök című kötetben három portrét találunk három különleges egyéniségről, Bartók Béláról, Seymour Benzer genetikusról és Barbara McClintock botanikusról.

Bartók bámulatosan egyenes ember volt, ebben is ritka tünemény: noha őt nem fenyegette létében a nácizmus, mégis emigrált, mert nem bírta elviselni a náci beszédet. Mélységesen tiszteli őt emiatt is Georg Klein, egyáltalán: ebből az esszéből valósággal süt, mennyire nagyra tartja és szereti Bartók Bélát, aki zeneszerzőként és tudósként, valamint emberként is rendkívül közel áll hozzá. Bartóknak soha nem lehetett megszabni, hogy mit csináljon, csakis a belső hangját követte. Soha nem ismételte önmagát, minden zeneművében újat tudott alkotni. A tudós-esszéíró szerző különös érzékenységgel mutatja be Bartók legjelentősebb műveit is, ráadásul olyan érthetően és élvezetes módon írja le, elemzi ezeket a zeneműveket, ami zenetudósoknál is rendkívül ritka.

Bartók a tengerentúlon szívszorító szegénységben élt, sokat éhezett, de soha nem fogadott el segítséget. A könyv egyik legmegindítóbb története az, amelyből megtudjuk, miként próbált segíteni Serge Koussevitzky, a bostoni szimfonikus zenekar karmestere. Bartók éppen kórházban volt – már súlyos betegen –, és a karmesternek egy kegyes trükkel sikerült elérnie, hogy a zeneszerző elfogadjon 500 dollárt egy zenemű megírására. Bartók ennek köszönhetően valósággal szárnyakat kapott, és megírta a csodálatos Concertót. Még egyszer sikerült átélnie a maximális alkotói flow-érzést, amelynek köszönhetően egy ideig a halállal is dacolni tudott.

Ez a flow a könyv mindhárom „üstökösére” jellemző volt. És ugyanez vezérli a tudós szerzőt is; nem véletlenül emeli ki sokszor a jól végzett munka örömét, ennek fontosságát. Volt, van benne része neki is bőven, egész életében az vezérelte, hogy a választott problémára összpontosíthasson. Bartók, Benzer és McClintock individualista volt, Bartók erősen introvertált alkat, aki olykor szellemesen kifundált trükkökkel menekült el a társasági élet elől. De ha érdekelte őt valaki, akkor órákig beszélgetett vele. A zenével legálisan megteremtette magának a lehetőséget, hogy egyedül lehessen. Mindhárman egyszerű külsejű emberek egyébként, s mindegyikőjükre jellemző ugyanaz a megbabonázó, mélyre hatoló tekintet, „áthatóan éles pillantás”.

Seymour Benzer genetikus és Barbara McClintock botanikus személyes élettörténetét is úgy szövi össze Georg Klein a kutatásaik lényegét, a tudományos eredményeiket bemutató részekkel, hogy teljes, eleven portré rajzolódik ki róluk is. Közben Benzer kapcsán kifejti gondolatait a politika és a genetika kapcsolatáról, arról, hogy olykor neves, kitűnő genetikusok is veszélyes vizekre eveztek (persze, nem Benzerről van szó). Súlyos visszaélések történtek a genetikával – elég csak a náci fajbiológiára gondolnunk, amely a világtörténelem legnagyobb méretű tömeggyilkosságához vezetett.

Három rendkívüli elme, három szabad alkotó. Minden bizonnyal azért is értek el kimagasló eredményeket mindhárman, mert a belső iránytűjüktől semmi nem téríthette el őket. Mindegyikükre jellemző volt a „koncentrált céltudatosság” – ahogy a róluk író szerzőre is. A szintén irigylésre méltóan szabad, elmélyült Georg Klein analitikus és rendszerező elme. A tudós alaposságával nyúl mindenhez. Rengeteget olvasott, olvas. Mindent elraktároz, ami érdekes számára, és a szellemi élményeit sűrű, olvasmányos stílusban, érdekes, sokszor meglepő asszociációkban, magával ragadó mesélőkedvvel képes elénk tárni. A Corvina Kiadó a tartalomhoz méltó köntösben jelentette meg ezt a kötetet, a kitűnő skandinávos műfordító, Kúnos László érzékeny magyarításában.

Georg Klein egyébiránt rejtőzködő alkat, ha nem is annyira introvertált, mint Bartók Béla (mert udvarias ember). Az esszéiben másokról ír, de a figyelmes olvasó természetesen sok mindent megtudhat a tudós szerzőről is, aki kétféle módon is magas szinten kamatoztatja a bámulatos természettudományos és humán műveltségét. Íme, itt egy mai reneszánsz gondolkodó, jelentős tudós és író, akiben évtizedek óta szépen kiegészíti egymást a tudomány és az irodalom, a zene, az írás. Ő is jól illene az üstökösök sorába.

Georg Klein a könyv budapesti bemutatóján (Fotó: Dobó László)

Georg Klein a könyv budapesti bemutatóján (Fotó: Dobó László)

Georg Klein: Üstökösök. Három öntörvényű élet
Corvina Kiadó, Budapest, 2015
280 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 963 136 2596

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Új esszékötetében Georg Klein három kiemelkedő jelentőségű alkotó, a zeneszerző Bartók Béla, a genetikus Seymour Benzer és az orvosi Nobel-díjjal kitüntetett botanikus Barbara McClintock pályájának bemutatásával és munkásságának elemzésével nagyszabású szellemi kalandozásra invitálja az olvasót. A közös vonásokat keresi és mutatja fel a három öntörvényű életben, miközben a laikus számára is érthetővé teszi életművük úttörő jelentőségét, a genetikai és a molekuláris biológiai kutatások és eredmények lényegét. A szerzőt ugyanaz a szenvedély hajtja, mint hőseit: a gondolkodás szenvedélye, a művészet, a tudomány, a másik ember, a világ működése iránti olthatatlan érdeklődés.