Reményfüggők | Mitch Albom: Hívások a mennyből

Fekete Judit |

Jó, hogy vannak az emberiség történetében olyan kérdések, amelyekre valószínűleg soha nem kapunk választ. Miért jó? Hát ezekkel mindig meg lehet bolygatni kicsit a tudományt, az irodalmat vagy bármely más művészetet. Időről időre elővehető, remek vitatéma, gondolatébresztő – és sokaknak reményt is ad.

A halál utáni élet kérdése is ilyen. Amióta csak az emberiség létezik – vagy inkább gondolkodik –, örök kérdés, vajon van-e élet a halál után, és szeretteink vajon tényleg egy jobb helyre kerülnek-e. Létezik-e az a bizonyos alagút, meg az a hely, ahol csak szeretet és boldogság lakozik. (Természetesen egyetlen, viszont óriási lombú fával megspékelve egy zöld mező közepén.)

Mitch Albom legújabb könyvében is ezzel a kérdéssel foglalkozik – szerencsére úgy, hogy műve hívőknek, szkeptikusoknak egyaránt élvezhető.

A történet egy kisvárosban játszódik, Coldwaterben, és ahogy az már (a regényekben) lenni szokott, az álmos, nyugodt életet érthetetlen események zavarják meg. Az ott élők furcsa telefonhívásokat kapnak, a bökkenő csak az, hogy ezek a hívások olyan hozzátartozóktól érkeznek, akik már egy ideje nem foglalkoznak földi dolgokkal.

Eleinte valamennyi érintett titkolja, hisz egy ilyen kicsi helyen mindenki ismer mindenkit, és fontos, hogy ki mit gondol a másikról. Senki sem szeretné, hogy bolondnak nézzék, ráadásul érthetetlen, miért éppen náluk történik ilyesmi. Idővel azonban a szokásos istentiszteleten a közösség egyik tagja kiböki, hogy rég elhunyt nővére hívogatja, s ő beszél is vele minden alkalommal.

Egyre többen leplezik le, hogy hozzájuk és érkeztek ilyen „mennyei” hívások, mígnem a hír kiszabadul, és eljut a sajtóhoz. Óriási a felbolydulás, a helyi tiszteletes kezéből lassan kicsúszik az irányítás. Az emberek szinte fanatikusan várják a „megszólíttatást”, Coldwater pedig zarándokhelyé válik.

• Olvass bele!

Mitch Albom jó fantáziával megáldott, ügyes író, de legfőképpen jó történetmesélő. (Ezt alátámasztja, hogy könyveiből több mint harmincnégymillió példányt adtak el szerte a világon…) Korábbi köteteivel – Csak egy kis hit kell, Az idő ura – engem azonnal megvett, és bár írásaiban mindig Istennel vagy a hittel kapcsolatos kérdéseket tapogatja meg, engem, a szkeptikust is elvarázsolt.

A Hívások a mennyből is úgy épül fel, hogy az ember véletlenül se tudja letenni. Csöppet sem akarta rám erőltetni a saját világlátását, és ez nagyon tetszett. A történetből inkább a krimit éreztem, mint a hittérítő szándékot.

A könyv főszereplője egy édesapa, aki egy tragikus esemény következtében elveszíti feleségét, hivatását, börtönbe kerül, majd miután kiengedik, egyedül neveli kisfiát. Albom tökéletesen mutatja be, mennyi mindennel kell küzdenie a férfinak, ha magára marad egy gyerekkel. Hitelesek a karakterek, átélhetők a személyes tragédiák, úgy hiszem, ha Albom megpróbálkozna egy Steinbeck-féle családregénnyel, az is sikerülne neki.

Mégis valami nem hagyott nyugodni a könyv elolvasása után. Pár nap után jöttem rá, mi zavart. A mennyei hívások megmaradhattak volna a kisváros titkának. De – követve a valóságot – kiszabadul, hír lesz belőle. Amikor a hit – vagyis a megmagyarázhatatlan – bekerül a hírgyártás darálójába, az újságírók, a média tömeghisztériát képes előidézni. Albom eljátszott a gondolattal, hogy mi történik, ha visszajelzést kapunk, hogy elhunyt szeretteink „tovább élnek”. Mi történik, ha reményt ébresztünk az emberekben, és ez a remény hisztériává fajul. Ez a gondolat érdekes, izgalmas, talán nagyobb mélységet is megérdemelt volna. (Bár ki tudja, akkor milyen sikert ér el vele.)

A regény végét viszont egy huszárvágással lezárta. Az egyszerűbbik választ adta csattanóként, pedig ha nyitva hagyja a túlvilági telefonhívások kérdését, nem csak a hívő olvasók lettek volna elégedettek. A túlságosan magától értetődő poéntól Albom üzenete hétköznapi lett: márpedig a mennyország létezik. Nem tudom, az amerikaiak hogyan vannak vele, de ezt szeretem én magam eldönteni.

Kétségtelen, Mitch Albom igazi meglepetéseket tud okozni a témáival, és örülök, hogy a szerzői palettán találni lehet olyan írót, aki egyszerre tudja megszólítani a hívőket és a magamfajta nem hívőket. Nem szokás, de hadd dicsérjem meg a könyvborítót. A gyermekrajzot idéző vidám házikók, az égben függő felirat és a gyermekien derűs színek állnak szemben a ténnyel, hogy a könyv felnőtteknek szól. Mert ha tovább vizsgálgatjuk, sejthetővé válik, hogy a képen látható kisvárosban valami nagyon nem stimmel – és ez kissé megborzongat.

Fordította: Dobosi Beáta

Mitch Albom: Hívások a mennyből
Animus Kiadó, Budapest, 2014
320 oldal, teljes bolti ár: 3 290 Ft
ISBN 978 963 324 2940

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy harmincas nőt felhív a nővére. Egy másikat az anyja. A város rendőrfőnökét a fia. Egy vállalkozót elbocsátott dolgozója. Hétköznapi esetek – már ha a telefonhívások élőktől érkeznek. Ám a hívók már több-kevesebb ideje halottak.

Ízetlen tréfa? De hát a hangjuk! Ennyire lehetetlen utánozni! És azokról a dolgokról, amikről beszélnek, rajtuk kívül senkinek sem lehet tudomása. Sully Harding egykori vadászpilóta döbbenten látja, hogy hétéves kisfia maga is egy játék telefonnal mászkál, abban a reményben, hogy balesetben elhunyt édesanyja talán felhívja. A férfi a bizonyító erejűnek tűnő hívások ellenére is meg van róla győződve, hogy csalásról van szó, és eltökéli, hogy a végére jár a dolognak. Üzenetek a mennyből, vagy egy hús-vér ember mesterkedésének köszönhetőek a felzaklató és egyben vigaszt nyújtó hívások? – erre ad választ Mitch Albom lebilincselő meséje.