Saját börtönünkbe zárva | Murakami Haruki: A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei

Posted on 2014. augusztus 25. hétfő Szerző:

1


Murakami_A-szintelen-Tazaki-bor180Fekete Judit |

Amikor egy könyvet úgy ajánlanak, hogy a történet az em­beri lélek mélységeiről szól, rögtön menekülőre fogom, mert nyomasztó gondolatokra, lassú tempójú elmél­ke­dé­sekre számítok. De kíváncsiságom ezúttal erősebb volt, hogy vajon mit tudhat az irodalmi Nobel-díj küszöbén álló Murakami Haruki.

A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei című regénye azonban se nem nyomasztó, se nem lassú. A történet egy harminc körüli férfiról szól, aki súlyos önértékelési gondokkal küzd. Az önmagáról alkotott képe lényegesen lesújtóbb annál, mint amit a külvilág lát, önbizalom­hiánya pedig szinte már kóros.

Hogy megértsük miből ered Tazaki visszahúzódása, visszatérünk vele a múltba. Középiskolás évei alatt egy furcsa, szinte természetellenes baráti társaság tagja volt. Az egymástól elválaszthatatlan három fiú és két lány szimbiózisa – úgy tűnik – egy egész életre szól. Cukuru titkon mégis kívülállónak érzi magát közösségükben, pedig minden porcikájával, minden lélegzetvételével hozzájuk akar tartozni. A szoros kötelék szinte az életet jelenti számára.

Aztán történik valami, aminek következtében minden magyarázat nélkül kiteszik a társaságból, és rövid úton megszakítanak vele minden kapcsolatot. Tazaki majdnem belehal a veszteségbe. Eltűnt minden, ami biztonságot nyújtott számára, majd egy nehéz és fájdalmas időszak után úgy dönt, szívós önuralommal, apránként újból összerakja az életét. Megváltozik kívül-belül, és a súlyos trauma után látszólag rendbe is jön.

De amikor végre megérinti a szerelem, és találkozik a néhány évvel idősebb Szalával, rájön, hogy mégsem lesz zökkenőmentes ez a kapcsolat. Szala ultimátumot ad: ha fontos neki a közös jövőjük, derítse ki mi történt húsz évvel ezelőtt, és ha végre begyógyultak a sebek, térjen vissza hozzá. Cukuru tehát nekivág, hogy megkapja a múltját és a jövője ígéretét.

A könyv tézise voltaképpen rém egyszerű. Ahhoz, hogy az ember igazán megélhesse a jelenét, előbb a múltját kell rendbe tenni. Lehetne ez akár egy szépen becsomagolt Coelho-féle közhely is, de Murakami szerencsére jobban tálalja.

A történet hangulata beletenyerel az emberbe. Elgondolkodtató, vajon milyen hatással lenne az életünkre, ha fény derülne minden múltban történt dolog igazi miértjére. Ha kiderülne a valódi indítéka az elejtett félmondatoknak, amelyek miatt sírtunk vagy nevettünk, vagy amelyek egy-egy komoly (esetleg elhibázott) döntés felé löktek. Lehet, hogy minden egészen más megvilágításba kerülne, és más utat választanánk. Talán.

Tazaki története azt sugallja: jobb szembenézni az igazsággal (még ha az gyilkos is) mint saját félelmeink csapdájába zárni magunkat, és így élni le az egész életünket. Bár lélektani a dráma, de jó tempójú, sodró lendületű, és míg faljuk (mert eteti magát) a történetet, van időnk Tazakival együtt gondolkodni.

Murakami nem bízza a véletlenre a sikert. A történetben felbukkan egy barát, Haida, aki folyton kedvenc zongoraművét hallgatja. Cukuru kérdésére meg is mondja, mi az: Liszt Ferenc Honvágy (Le Mal du Pays) című darabja. Liszt műve, mely többször is visszatér a történetben, tökéletes aláfestése a regénynek, szinte érezzük Cukuru magányát és a vágyat, hogy valahova tartozhasson. (Murakami tömegbefolyásoló hatását jelzi, hogy Japánban a könyv megjelenését követően szinte azonnal az első helyre került a letöltési listákon a Liszt-mű, a boltokban kapható cd-ket pár nap alatt elkapkodták.)

A lélek-sztori mellett (vagy ellenében) némi hiányérzetet hagy a karakterek kibontat­lansága. Tazaki minden gondolatát, rezdülését megértjük, átérezzük, viszont a négy barátról szinte alig tudunk meg valamit. Pedig az ő személyiségük, motivációik rásegítettek volna, hogy jobban megértsük Tazaki karakterét. Igaz ugyan, hogy megismerhetjük jelenkori személyiségüket, hiszen ők is változtak a történtek hatására.

Az egyébként hétköznapi és szépen terelgetett mondatok között meglehetősen elriasztóan hatottak rám a helyenként közbeszúrt bölcselkedések. Lehet, hogy csupán ízlésbeli dolog, ám hajlandó vagyok úgy tekinteni, hogy a japán történetszövésnek ez elengedhetetlen része (mint a tömegtánc az indiai filmekben…).

Meg kell említenem a borító grafikáját. Jól eltalált és szépen tükrözi a regény hangulatát. A fehér, üres háttéren az áthúzott vonalak valamifajta szimbólumai lehetnek az idő lassú múlásának. Ahogy a filmekben is látjuk a börtön falára karcolva az elmúlt napok, hetek számát.

Tazaki Cukuru zarándokévei lehetnének akár a mi éveink is. Sérülések, tüskék, hegek mindenkiben vannak – csupán bátorság kérdése, szembe merünk-e nézni velük.

Fordító: Nagy Anita

Murakami Haruki

Murakami Haruki

Murakami Haruki: A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei
Geopen Kiadó, Budapest, 2013
360 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft
ISBN 978 615 533 1145

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tazaki Cukuru harminchat éves. Zárkózott, magányos férfi, pedig nincs egyedül. Szala, a barátnője úgy érzi, Tazaki megrekedt vala­hol a felnőtté válás küszöbén, és ez kap­cso­la­tukat is visszaveti. A Tokióban élő férfi majd­nem két évtizede elköltözött szülővárosából, ahol középiskolás éveit szinte egymáshoz nőve töltötte négy barátjával, két fiúval és két lánnyal. Bár az öt fiatal elválaszt­ha­tat­lanul összetartozott, Tazaki közülük is kiló­gott: két fiú és két lány nevében szerepelt egy színt jelölő írásjegy, egyedül Cukuru volt „színtelen”.

Aztán az öröknek hitt barátságnak egyszer csak vége szakadt, de a férfi azóta is egyhangúnak tartja magát, mint akinek nincs egyénisége. Szala rábeszélésére Tazaki hazautazik szülő­földjére, hogy megtudja, miért fordítottak neki hátat egykori társai. Miközben tizenhat éve bezárult ajtókat tár fel, egyre biztosabb abban, hogy Szalával való kapcsolatának is csak akkor lesz jövője, ha megfejti a titkot…

Murakami Haruki most is az emberi lélek mélyére száll. Ahogy a Norvég erdő című, kultikussá vált regényében, most is a felnőtté válás veszteségeinek, a nagyvárosi ember elmagányosodásának, elvágyódásának és elbizonytalanodásának okait kutatja.