Krimi, sok nevetéssel | Réti László: A hasonmás

Posted on 2014. március 3. hétfő Szerző:

0


Réti_A-hasonmás-bor180Bodó Viktória Booklány |

Ha valami nem merült fel bennem soha könyvek kapcsán, akkor az az, hogy én Réti Lászlót fogok olvasni. Igazából nem is tudom, miért. Talán nem tűnt eléggé érdekesnek, súlyosnak, de az is lehet, hogy csak a borítója nem tetszett. Mindegy is, mert már túl vagyok az elsőn, s biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó.

Valahogy úgy vagyok én ezzel a könyvvel, mit a Die Hard-filmekkel: félve vallom be, hogy tetszenek. Úrinő nem néz/olvas akciót, nem vigyorog kajánul, amikor John McClane beszól valami cinikusat a (már megint) idióta főnökének, nem nevet hangosan (de), amikor Cameron Larkin eszmét futtat. Az igazság az, hogy minden úrinőnek szüksége van egy kis lazításra, amikor igenis Bruce Willis meg Réti László szórakoztatja. Méghozzá nem is kicsit teszik ezt.

Ez a könyv pontosan azt hozza, amire vállalkozik: kikapcsol. Nem többet és nem kevesebbet. Nem akar nagyregény lenni, nem törekszik szépirodalmi babérokra, nem tanít, nem nevel, egyszerűen „csak” szórakoztat. Ami nem is kis feladat, ha belegondolunk. Az egyik legnehezebb dolog szórakoztató irodalmat írni, olyat, ami nevettet, nyelvezetében nem igénytelen, ráadásul izgalmas, feszített tempójú krimi is egyben. Amiben nem teng túl a vulgaritás vagy az erőszak, s ami (s ez a legnehezebb) átmegy Booklány igen érzékeny szűrőjén is. Egy pillanatra sem éreztem izzadságszagúnak, modorosnak, alpárinak vagy unalmasnak a könyvet. Nem volt öncélú egyetlen pillanatra sem, ellenben annyit nevettem olvasás közben, mint már régen. A történet pedig kifejezetten izgalmasra sikerült, a nem kevés komolyzenész barátomnak is ajánlani fogom a legyekként hulló szimfonikusok történetét. Egyébként még meg is tudott lepni: nem, nem tudtam az elejétől fogva, hogy mi lesz a vége.

Élek a gyanúperrel, hogy nem kevés munka van ebben a krimiben. Annyira biztosan vezeti a szálat az író, ami komoly háttértanulmányt sejtet. Talán megcáfol majd, de ez az érzésem egyre erősödött olvasás közben. Ráadásul végre találtam egy olyan krimit, ami egyrészt szerintem inkább akció, másrészt nem „ahogy azt Móricka elképzeli a zsarukról, meg a nyomozókról, meg az amcsikról”, hanem hitelesnek hat. Pont annyira, mint a Die Hard. Angol álnévvel a borítón egy percig sem gyanakodnék magyar szerzőre.

Szemtelen, kicsit pasis, nagyon szarkasztikus, egyszóval: ami jó, az jó. Ez jó. Kedves Réti László! Immáron semmi nem menti meg attól, hogy Booklány elolvassa a többi könyvét is, szóval, még találkozunk! Apropó: jól sejtem, hogy titkon minden zsaru John McClane akar lenni? Ha ez így van – és miért ne lenne így –, akkor azt hiszem, lassan felkerül a listájukra Cameron Larkin is.

Az írás teljes terjedelemben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Réti László

Réti László

Réti László: A hasonmás
Ulpius-Ház Könyvkiadó, 2013
494 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft
ISBN 978 963 254 9439

 * * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

 Cameron Larkin, a Kaméleon című regényben megismert cinikus őrmester a rövid montanai kitérő után visszaköltözik San Diegóba, hogy lankadatlanul üldözze a bűnt, változatlanul pikírt megjegyzéseket tegyen, és ízléstelen nyakkendőket hordjon. Volt főnöke azonban másképp tervezi a visszatérést. A gyilkossági nyomozó egy isten háta mögötti kisvárosban találja magát, ahol a legsúlyosabb bűntett a tyúklopás. Larkinnak ebben az ingerszegény környezetben rövid idő is elegendő, hogy belássa: bármire hajlandó, csak elhagyhassa azt a porfészket.

Ehhez azonban magával az Ördöggel kell megalkudnia. A feladat könnyű és testhezálló. Aztán szép lassan elromlik minden. Larkinnak a benne szunnyadó színészi képességeket kell bevetnie, ha meg akar felelni a feladatnak – mert csak ily módon kerülhet vissza a nagyvárosi rendőrség gyilkossági csoportjába.

Az alku nem játék – az ügy bonyolódik. Egyszerre kell megértenie a melegek, a zenészek és a vakok világát, miközben a nyakára ültetnek egy rendőrnőt, aki minden alkalmat megragad, hogy alaposan kiossza a nagyszájú őrmestert.

Réti László humorral gazdagon átszőtt regénye egy nyomozás néhány őrült napját meséli el, és a végén még a kaliforniai motoros bandák tetoválásainak értelmére is fény derül.