Véletlen táncos egybeesés = Coincidance | The Irish Impulse / RaM Colosseum

Posted on 2014. március 2. vasárnap Szerző:

0


coincidance_sajto6-230-állóBedő J. István |

»Igen, el lehet készíteni így is. Mindenhogy lehet, csak sikere legyen.« Ez a velős okfejtés szakács ismerősöm szájából hangzott el, amikor éppen valami különös fúziós fogás született meg a keze alatt – de később világossá vált, hogy amit mond, az egész életre érvényes. Ilyenformán a táncra is.

A legendássá vált ír tánc, a mozdulatlan felsőtest és a géppuska-ropogású talp kombinációja minálunk talán csak kuriózum volt, kevesek csemegéje, míg be nem robbant a nagyszínpadi showműsorok világából Michael Flatley. Akik akkor, a kilencvenes években váltak rajongókká, jobbára már nem ismerték a sztepptánc amerikai változatának 30-as, 40-es évekbeli diadalmenetét – amit mellesleg az Ének az esőben film is elmesél, jelentősen tömörítve –, és valószínűleg vég­képp nem ismerték Fred Astaire, a zseni munkás­ságát. Az utókor gyorsan felejt.

Miért ott kezdem? Mert Fred Astaire nyúlt hozzá először bátran az ír tánc egy kitüntetett eleméhez, és csinált világsikert egy bátor fúzióból: összegyúrta a társastánc elemeit a (jóval régebbi) ír tánc leglátványosabb lépéstípusával, a tulajdonképpeni szteppel. Történetileg nem volt hű ugyan az ír tánchoz, de a lábmunka uralkodóvá tételével új műfajt teremtett.

A Coincidance társulata a RaM Colosseum színpadán bevallottan nem ír műsort hoz, a cím is erre utal: impulzust kaptak az ír sztepptánctól. Az önbemutatás így szól: „2008-ban néhány fiatal művész és egy véletlen hozta létre a Coincidance Kortárs Ír Tánctársulatot. A coincidence szó jelentése véletlen egybeesés, amely [itt] az autentikus ír sztepp és a modern kortárs tánc egyedi összekapcsolódását jelzi. A modern tánc lágyságának és az ír sztepp karakán ritmusvilágának ötvözeteként született meg a kortárs ír tánc. (…) a Coincidance koreográfusa olyan különleges hangulatú és ritmusú produkciókat álmodott, amelyek nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon egyedülállóak.” A társulat tehát a kortárs tánc és hagyományos ír tánc fúziójából kíván sikert kovácsolni.

coincidance_nagy4-550

A műsor maga: válogatás az eddigi előadásokból. Nyomatékosítja a sikerességet, hogy a társulatnak három ír sztepptánc Európa-bajnok is tagja. Nem merem mondani, hogy főszereplője, mert szinte mindenki kap szóló szerepet. A 2-3 perces produkciókat – egyébként nagyon okosan és célszerűen – gépi műsorközlő vezeti be, és szövegéből mindent megtudhatunk, amit a néző számára fontosnak tartanak. Egy-egy ilyen átkötő szöveg nem magyaráz, inkább csak érzelmileg ráhangol a következő darabra.

A műsor pergő, a kísérő zene hangereje óriási, talán sportcsarnokra méretezett. Benne elég sok minden keveredik, Csajkovszkijtól talán Vangelisen át napjaink elektronikus zenéjéig, kicsit amolyan „mindent bele, ami népszerű” hangulatban.

A társulat koreográfiáit Gyulai Júlia (maga is ír sztepptánc Európa-bajnok) alkotta meg. A jelenetekben a kortárs tánc kötött vagy éppen pantomimesen lágy mozdulatai némi hip-hopos beütéssel, olykor egy-egy fej fölé emelt flamenco mozdulattal gazdagodnak, majd erre feleselve egy sorozat merev testű ír sztepp ékelődik a számba.

Azt mondhatnám, szinte vártam, hogy a férfi táncosok elővezetnek valamit, ami ír akcentussal felel meg a magyar verbunkosnak – amikor is a táncosok virtuskodnak, ki tudja szebben cifrázni, illetve a versengés hogyan válik közös produkcióvá. Be is jött, megcsinálták.

coincidance_nagy9-600px

A színpadi show elemeihez az ír kocsmazene – meg a nagy példakép, Flatley – hagyományai szerint is kell egy jó élesen rikoltozó hegedű. Sárhidai Zsuzsanna a dörgő zenei alapra, máskor meg szólózva muzsikált, nagyon szépen, táncruhát idéző tüllökben, megdöntve a mezítláb hegedülés hazai rekordját.

Miért hűvös mégis az estről szóló összefoglalóm? Több oka van.

Legelőször is a sztepptánchoz kopogás kell, hogy a néző, még ha nem is látja, de legalább a csontjáig hatolóan érezze, micsoda ritmusfergeteget és dobolásszerű effektust vágnak ki itt a táncosok.

A RaM Colosseum színpadát vastag műanyag réteg fedheti, hogy a színi előadások alatt ne kopogjon a színművészek bőrtalpa, sarka. Meg azért is, hogy a mezítlábas balettművészek ne léphessenek szálkába. Vagyis a RaM színpada sztepptáncra alkalmatlan. (Ezen ugyan a padlómikrofonok segíthettek volna, de a 30-as hangerővel nyomott zene még egy jobbfajta parketten kopogó acéltalpat [7-es hangerő] is betakart volna.)

Problémás az egyenetlen tánctechnikai színvonal is. A jelenetekben a kortárstánc elemek ugyanolyan pontos és hiteles mozgáskultúrát követelnének deréktól fölfelé, mint egy tisztán kortárs technikákra épülő darabban. És ha a koreográfiában pantomim elemek vannak, azoknak ugyanolyan hiteleseknek kell látszaniuk, mintha színész adná elő. Az „ihlettelen koreográfus és a fegyelmezetlen táncosok” (munka)című jelenetben, de sajnos másokban is, egyszerűen elidegenítő a „nem értem, miért nem jut eszembe semmi” vagy a „miért nem tudod letáncolni, amit neked mutatok” gondolatok mozgássá formált megjelenítése – annyira erősen alatta marad a sztepptáncban bemutatott talentumnak. Lábbal megy a munka, de karral, testtel nem.

A táncos/koreográfus tanácstalanságát Fred Astaire nem is egy filmjelenetében mutatta meg. Nyilván ő maga (kamera nélkül is) sokat vívódott, hogyan tudja összehozni fúziós tánccá a bravúrszteppelést és a hatalmas lendületű társastáncot (quickstep, foxtrott, keringő stb.). Ám amire ezek a fúziók a néző elé kerültek, az olajon sikló alkatrészek pontosságával illeszkedtek össze egyetlen folyamattá – és a nézőben fel sem merült, hogy lehetne másképpen.

Az ír impulzus, bár öt-hat év nagyon kemény munkájáról ad számot, sokszor hagy jókora kérdőjeleket. Nem lehetetlen a Gyulai Júlia által kitűzött cél, bizonyára össze lehet házasítani a tüzet és a vizet: a merev testű lábtáncot és a mozgásos felsőtesteket. Az irány megvan, a táncosok fiatalok – még van remény, hogy csiszolódnak. A műsor ma: egy felfelé futó pályaszakasz, azonban a kezdet tökéletlenségeivel.

Coincidance a RaM Colosseumban
The Irish Impulse – 2014. március 7. péntek, 19:00
Szentivánéji álom – 2014. március 27. csütörtök, 19:00