Titkos utazás | Andreï Makine: Ki szerette a cárnőt?

Posted on 2014. január 19. vasárnap Szerző:

1


Makine_Ki szerette a cárnőt-bor180Tóth Zsuzsanna |

A történelemnek vannak alakjai, akik köré mí­toszok szö­vőd­nek, akik állandóan foglalkoztatják a törté­né­szeket, irodalmárokat, művészeket. Mél­tán tartozik ebbe a sorba Nagy Katalin cárnő. Köny­vek, filmek, színdarabok, fest­mények – no meg persze számtalan történelmi feljegyzés, levél, miegymás őrzi alakját. Andreï Makine legújabb regénye természetesen nem a cárnőről szól, de a történet mindenképpen központi figurává teszi Katalint. A főhős, Oleg gondolataiban – és életének egy jelentős részében – minden róla szól.

Ily módon a Ki szerette a cárnőt? című mű, Nagy Katalin-regény. Ugyanakkor mégsem az.  A Szovjetunióban született, 1987 óta Franciaországban élő és alkotó Makine legújabb műve 2013-ban jelent meg franciául (Une Femme Aimée) – majd rekordgyorsasággal idehaza; s ha igaz, ez a tizenharmadik, magyarul is olvasható könyve. A szerző, akinek pályája nem indult könnyedén, ugyanakkor rejtélyes irodalmi alakként (Gabriel Osmonde név alatt) is sikeres lett, ezúttal is remek olvasnivalót ad a kezünkbe. A történet valójában Oleg identitáskeresése, ám a szerető és szerethető Nő keresése is – mind a Nagy Katalinról terjengő históriákban, mind az életben. A kicsit szaggatott, de nagyon érzékletes mesélés kezdetén belepillantunk a valamikori szovjetrendszer utolsó hónapjaiba – egy film engedélyezésének, elkészítésének bürokratizmusába. Moszkva egyszerre a beidegződések és a változások városa; látjuk a váltás előtti kopott, de emberi kapcsolatokkal talán még átmelegített életét, majd a már gazdagabb, ám üres, bizonytalan lebegésűt is. És felvillannak képek Katalin Oroszországából éppúgy, mint Oleg szüleinek életéből. Mondhatnám, látunk fényeket, árnyakat, társbérleti szürkeséget és fényűző palotákat, többféle kivitelben.

Oleg Erdmann, a Katalin életébe kicsit belehabarodott rendező önmagát keresi előbb a régi, számára akkor is küzdelmes, majd a fenekestül felfordult világban. Hogyan létezzen oroszként, miközben német gyökereivel azonosítják, s ő mindeközben teljesen orosznak érzi magát? Tisztáznia kell szüleihez, és azok származásához fűződő, s a szeretett-megvetett országhoz való viszonyát is. Ennek a fonatnak a szétszálazása (akárcsak a Katalin-történeté) visszavezet a távolabbi múltba. Olegnek semmi nem hullik az ölébe, éjszakánként egy vágóhídon álmodozik a sikerről és Nagy Katalinról készítendő filmjéről. Barátság, szerelem, társbérleti szoba, míg végre eljön maga a forgatás is, s megváltozik körülötte a világ. Nem mondhatjuk, hogy egyértelműen pozitívan. Saját sorsának hullámhegyei és -völgyei közben, folyamatosan ott lüktet a könyvben Nagy Katalin, a rendkívüli asszony, aki egyszerre volt a felvilágosodás képviselője és a jobbágyok röghöz kötője, férfifaló és boldogságkereső asszony. Oleg történetének azonban ez csupán egy szelete, ha meghatározó is. De mennyi más kavarog még a regényben! Gondolatok életről, barátságról, szerelemről, tisztességről. Egyéni tragédiák és megalkuvások. Oroszország – és a hős hozzá fűződő ambivalens viszonya, Németország – ahová végül elveti a sors; toposz-figurák a különféle időkből, egy titkos utazás terve, mely erőt ad.

Makine stílusa egyszerre szikár és költői, élvezetesen és sodró lendülettel beszél – Szoboszlai Margit szép fordításában. Képei pontosak és igézőek, néhol lélekmélyi húrokat pendítenek. (Például a behavazott, vagy fénylő fasorban sétáló nőről többször is felbukkanó kép…) A regény izgalmas elegye a komolynak és a romantikusnak, érzelmek és gondolatok olyan kavalkádja, ami előbb meghódítja, majd magához láncolja az olvasót.

Andreï Makine

Andreï Makine

Andreï Makine: Ki szerette a cárnőt?
Ab Ovo Kiadó, 2013
240 oldal, 2950 Ft
ISBN 978 615 535 3307

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Andreï Makine legújabb műve egyszerre izgal­mas regény és nagyszabású történelmi tabló. Párhu­za­mo­san bonyolódnak benne a régmúlt és a jelen eseményei, nyomon követhetjük Nagy Katalin éle­tét, uralkodását és a róla készülő film, illetve tévésorozat moz­gal­mas forgatását.

A cselekményt rengeteg anekdota színesíti, amelyek felidézik Katalin cárnő legendás szerelmi kalandjait (például híres-nevezetes, s talán meg sem történt románcát kedvenc lovával), az udvari cselszövéseket, a jelenből pedig a szovjet korszak társbérleti tömeglakásait, az új oligarchia testőrös luxusvilágát, a filmforgatások olykor mulatságos, máskor tragikomikus zűrzavarát.