Mindannyiunk nagy, közös és különös esete | A kutyáról, Puskás Tamással

Posted on 2014. január 19. vasárnap Szerző:

0


Puskás Tamás rendező

Puskás Tamás rendező

Sándor Erzsi |

A Centrál Színházban most kezdődött az olva­só­próbája a tavalyi londoni színházi évad siker­darabjának. A kutya különös esete az éjszakában című Mark Haddon-regény át­dolgozásának fősze­replői: Kovács Krisz­tián, Pokorny Lia, Szilágyi Csenge és Schrerer Péter, rendezője: Puskás Tamás. Bemutató: március 8-án.

Igazi londoni színházvadász vagy. Megnézted tavaly a londoni Nemzetiben A kutya külö­nös ese­te az éjszakában című előadást, és most pró­bálod a Centrálban. Ilyen egyszerű?
Az a nagy mázli, hogy előbb olvastam a könyvet, mert sokkal nagyobb hatással volt rám, mint a Nemzeti Színház (NT) előadása.

Holott az összes tavalyi színházi díjat megnyerte, és Londonban hónapokig kell várni a jegyre.
Ez egyáltalán nem véletlen és nem puszta sznobság. A londoni NT gyakran fog bele olyan projektekbe, ahol a megszokott próbaidőn túl fejlesztenek színdarabokat, és kidolgoznak egy-egy témát. Ez rendben is van, mivel az NT az egyetlen állami színház, van is rendesen pénze ahhoz, hogy kísérletezzen.

Ott úgy gondolják, hogy a kísérletezés a Nemzeti feladata?
Úgy. Színdarabokat fejlesztenek, színházi utakat-módokat keresnek, projektekben gondolkodnak, és esélyt adnak a tévedésnek is. Tegyük hozzá, hogy ritkán fognak mellé. Így jött létre A kutya különös esete az éjszakában előadásuk is.

Kovács Krisztián

Kovács Krisztián

Mégis azt mondod, hogy az előadás nem fogott meg maradéktalanul.
A könyvhöz képest. Ott egészen elképesztett ennek a fiúnak a sajátos világa. Különös és idegen világ, de roppant idegesítő. Ugyanis nincsenek bevált eszközeim, hogy megértsem ezt az érzelmeket nélkülöző, praktikus gondolkodáson alapuló világot. Felzaklatott, és alig bírtam elképzelni, hogy megértsem valaha is.

A feszültség tehát megalapozott.
Abszolút. Mert minden idegenségem ellenére lebilincsel az, ahogy lassan megértem Christopher világát.

Ezután nézted meg Londonban.
...és a díjesőben ázó előadásban a legfeltűnőbb az volt, hogy mennyi minden nem tetszik benne. Se a díjnyertes díszlet, se a szintén díjnyertes világítás, se a rendezés, se a főszereplő.

Jó, és mi tetszett!
A szemléletük, a szociális érzékenységük. Van itt egy gazdag ország, ahol mégsem mindegy, hogy mi történik a leszakadókkal, a szegényekkel, a fogyatékosokkal, a hátrányos helyzetűekkel. Mert a többségi társadalom ott átéli a saját felelősségét velük szemben. Itthon erről szó sincs, vagy csak alig. Aki ma nálunk a négymillió szegény közé születik, az ott is marad. Kész. Nincs útja semerre. De már bocsánat, nem lehet, hogy nekünk mégis csak volna valami dolguk velük? Kezdenünk kéne ezzel problémával valamit? Láthatóan Angliában nagyon is akarnak foglalkozni ezzel. Így kerül be a színházba is, és így válik sikerré. A londoni nézőknek fontos, hogy lássák azt, amit a színház megmutat nekik. Sőt, trendivé válik az érdeklődés, és az érzékenység is. Így lett A kutya… óriási siker.

Szilágyi Csenge

Szilágyi Csenge

Így aztán maga az elfogadás is trendivé válik. Ami nem baj.
Ők sem elfogadóbbak, mint bárki más. Éppen csak azt tanulják meg, hogy egy jól működő társadalomban nem boldogulnak tolerancia nélkül.

Nem csapjuk be magunkat mégis? A színház­jegyeket megfizetni tudó réteg nem az, amelyik naponta ki van téve a megkülönböztetésnek.
Ez igaz, nem az ő problémájuk, de az élmény által az övékké válik. Érzékenyítés a hivatalos neve ennek a folyamatnak, és nem ismeretlen a hazai multicégeknél sem.

A könyvben Mark Haddon sehol sem ír arról, hogy ez a fiú autista, illetve Asperger-szind­rómás. De tudunk már annyit az autizmusról, hogy a harmadik mondat után megértjük. Nem spoileres ez nagyon, ha mi itt beszélünk erről?
Nem tudom, mert ennek is van egy fogyatékosságon túli magyarázata. Ebben a műben engem a legjobban nem az autizmus érdekel, bár rengeteg új szempontot vet fel a világ megismeréséhez. A ködben és a homályban ott lappang egy másik történet, ami mindannyiunk számára nagyon ismerős, akár azért mert túl vagyunk rajta, akár azért, mert még előttünk áll. Ez pedig a leválás, az önállósodás, a felnőtté válás. Ez az életünk legfontosabb része. Nehéz és fontos feladatunk. Ezt látom én ebben a szövegben, érzem, hogy ez egy igazi felnőtté válás történet. Egy sztori, ami elmondja az elmondhatatlant. Az angol előadás számára az autizmus volt a legfontosabb – számomra ez a közös út a fontos, amin Cristopher éppen úgy elindul, mint én indultam valaha, és most a gyerekeim. A legfelnőttebb dolog elvállalni a saját életünket. Ezért nagyon különös a kutya esete az éjszakában.

Fotók: Rick Zsófi

Mark Haddon–Simon Stephens: A kutya különös esete az éjszakában
Fordította: Baráthy György
Rendező: Puskás Tamás
A főbb szerepekben: Kovács Krisztián, Pokorny Lia, Schrerer Péter, Szilágyi Csenge
Centrál Színház | Bemutató: 2014. március 8.