Amikor valamely letűnt társadalmi korszakot jellemző ügy, esemény, módszer stb., az utókor boncasztalára kerül, akkor többnyire azok a vizsgálatok és feltárások élveznek elsőbbséget, amelyekkel a legplasztikusabban kimutathatok az elődök és utódok közti különbségek, illetve a legegyszerűbben, tehát leggyorsabban indokolhatók az utódok olykor radikális teendői is. Maradva a hasonlatnál: a kéz, a láb, a száj a boncasztalon is bizonyára a legkönnyebben hozzáférhető. A mélyebb, talán a finomabb feltáráshoz (mondjuk: szív, szem, agy) nem a politika, hanem inkább a tudomány eszközei valók – a társadalomtudományok szinte mindegyike.
Ez a könyv, a Hogyan beszéltek? című sorozat új darabja is ilyen megközelítéssel nyújt értékes adalékot a sokat emlegetett ügynökvilág ismeretéhez és megértéséhez. Közreadja egykori besúgók még 1956-ban, 1957-ben, 1958-ban, 1960 körül és 1970-ben kelt írásait, amelyekben a véleményüket, tapasztalataikat mondják el a besúgásról. Van köztük olyan írás is, amely oktatási segédanyaggá vált a megfelelő intézmény megfelelő tanszékén. Ezek elemzésén nyugszik a szerző kötetet bevezető tanulmánya, amely főként tartalmi elemekre és kevésbé stilisztikai sajátosságokra fókuszálva számos érdekes és fontos megállapításra jut.
Feltehető ezeknek az írásoknak az ismeretében is, hogy a besúgónyelv – például a jelentésekben – más irányú, nyelvi vizsgálatai még sok, értékesnek mondható új, vagy a már meglévőket erősítő ismeretet nyújthatnak ezeknek az embereknek a szerepfelfogásáról, értelmi képességeiről, jelleméről, életkörülményeiről, műveltségéről.
Hiszen például a tevékenységük iránti elkötelezettségük fokáról és minőségéről nemcsak az lehet leleplező, amit mond, hanem az is, ahogyan. Ha például, mint az itt közölt írások egyikében ezt olvassuk önmagáról: „az írásinger sokkal inkább a szellemi anyagcsere égéstermékének kiürítésére szolgál, mint hiú ambíciók kielégítésére” – akkor abban a cinizmus elég jól tetten érhető. Egy másik mondat: „Nem vagyok zseni, de talán egy emberről, akit több mint 10 éve ismertem, s egy tanulmányról, amit meghallgattam, elolvastam, talán meg tudom állapítani, hogy lényeges-e nekünk, vagy sem.” Eléggé nyilvánvaló, hogy a kétszer is alkalmazott talán szócska e helyen ironikus hangulata sértettséget, sőt bírálatot is tartalmazhat. Hogy aztán az „oh, hányszor beszéltem erről süket füleknek” – mondat stílusa, s benne az oh használata mire utalhat, felesleges is részleteznem.
Amint arra a sorozatszerkesztő Veliky János rámutat, a „Nyelv és társadalom kapcsolatának vizsgálata az utóbbi évtizedekben a szaktudományok érdeklődési körébe is bekerült”, a szóban forgó állambiztonsági iratok társadalomtörténeti jellegű kutatása nyelvi megközelítésből ezért is több mint aktuális.
Egyébként is: minél árnyaltabban tudja az utókor elemezni az egyes ügynökök tevékenységét, illetve sorsát, annál hitelesebb és pontosabb lesz az egész intézményre vonatkozó ismerete. Ezért kell üdvözölni minden munkát, amely erre irányul.
Takács Tibor: Besúgók a besúgásról.
L’Harmattan Kiadó, 2013
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Az 1990 előtti állambiztonsági ügynökhálózat tagjainak tevékenysége, a „besúgás” az államszocialista diktatúrával való kollaboráció egyik sajátos formájának tekinthető. A kötet a még aktív hálózati személyek által a Kádár-korszakban írt – megbízójuk, a titkosrendőrség által íratott – visszaemlékezések segítségével vizsgálja a rendszerbefoglaltságnak, a kollaborációnak a fokozatait, formáit, minőségi eltéréseit.
Az ügynökök által elbeszélt saját történetek lehetőséget teremtenek annak a tanulmányozására, hogy a hosszabb ideje dolgozó hálózati emberek miként reflektáltak saját hálózati működésükre – nem utólag, hanem „menet közben”, ügynöki munkájuk sűrűjében. A szövegek alapján képet alkothatunk az ügynök mint kollaboráns identitásáról.
Végső soron a visszaemlékezések révén első kézből szerezhetünk információkat arról, hogy a besúgók miként vélekedtek magáról a besúgásról.
Takács Tibor: Besúgók a besúgásról. Ügynök-visszaemlékezések a Kádár-korszakból
L’Harmattan Kiadó, 2013
154 oldal, 2100 Ft
ISBN 978 963 236 686 9
Olvass bele 
Posted on 2013. szeptember 29. vasárnap Szerző: olvassbele
0