Írta: paddington
Ülök a szobában egy e-olvasóval a kezemben, a másik szobában kamasz fiam egy on-line játékban egy rettenetesen ronda szörny bőrébe bújva, hasonlóan ronda álarc mögött tanyázó barátaival bulizik, sárkányt ölnek, virtuálisan. Az e-olvasón pedig az első nyomtatott könyv megszületése körüli kalandokról olvasok. Meg arról, ahogy egy amerikai fiatalember egy hasonló sárkányölős játékban kap fontos információkat, amelyek az első nyomtatott könyvhöz elvezethetik. Igazi 21. századi olvasásélmény.
Tom Harper második magyarul megjelent regénye, a Titkok könyve a ma nagy népszerűségnek örvendő történelmi thriller műfaját kedvelők számára íródott. Azok, akik olvasták Dan Brown, Steve Berry vagy Glenn Cooper regényeit, nagyjából tudják, mire számíthatnak. Párhuzamosan futó múltbéli és jelen idejű történetre, ahol a múltban történt esemény, a múltban létrejött tárgy vagy intézmény jelenbeli megmentése vagy legalábbis megtalálása a cél, amit valakik mindenáron meg akarnak akadályozni.
Tom Harper jól ismeri – és profi mesteremberként műveli – ezt a műfajt. Nem kell, nem is szabad ennél többre számítani, ha viszont erre készül, jól fog szórakozni a Titkok könyve olvasója. Jól felépített, a feszültséget az utolsó pillanatig fenntartó sztorit kapunk, amelyből egyfelől a középkori mesteremberek kevéssé ismert világába pillantunk be, másrészt nosztalgikus vagy éppen kíváncsiságot ébresztő utazást tehetünk néhány régi európai városban és New Yorkban.
Adott egy fiatal, talán nem meglepő módon rejtvényfejtésből élő fickó, esetünkben Nick Ash az amerikai titkosszolgálat számára töredékekből egész információkat helyreállító szakember. Adott továbbá egy nagyrészt rejtélyes üzenet, ami elindítja az eseményeket, és arra készteti hősünket, hogy végigutazza az Óvilág egy részét. Adott továbbá a „csinos segítő” szerepét játszó hölgy, akivel a főhős vagy szerelembe esik vagy nem. Az események elindítója, ahogy ez szintén számos hasonló történetben előfordul, valaki, aki a főhős szívének kedves, esetünkben a volt barátnő, akinek az üzenete a vakszerencse következtében landol az ex-nél – ugyan az utolsó a potenciális címzettek listáján, ám egyedül ő lóg a neten. Adott még egy titkos egyházi szervezet, amelynek évszázadok óta az a feladata, hogy megakadályozza valaminek a napvilágra kerülését, küldetésüket akár emberéletek árán is teljesítik, a főhős pedig most útjukba kerül. Ezek a műfaj szükséges kellékei, és ebben a regényben egytől egyig meg is jelennek.
A középkorban gyökerező titok nem máshonnan, mint a könyvnyomtatás atyja, Gutenberg életéből származik. Ám nemcsak hozzá, hanem a középkorból a játékkártyák mestere néven ismert művészhez is visszavezethető. (Tudnivaló, hogy a középkor értékrendje az alkotás tökéletességét isteni adománynak tartotta, így szükségtelen volt az alkotó személyével, nevével kapcsolatos információ, sőt világi hívságnak, bűnnek tartották, ha egy író vagy festő aláírja művét.)
Tom Harper
Már a New York-i utazás is visszavisz bennünket az európai középkorba, hiszen a Cloisters, a Metropolitan Múzeum középkorral foglalkozó és építészeti megoldásaiban is a középkort idéző részlege áll az ottani események középpontjában. Európában, a középkorban és napjainkban, ellátogatunk néhány olyan városba, ahol a történeti szálon futó események idején, a 15. század első kétharmadában még javában folyt a katedrálisok építése, azoké, amelyeket a mai utazó is ámulva csodál. Ha valaki még nem látta, biztosan meg szeretné nézni a könyv olvasása után a kölni dómot, a párizsi Notre Dame-ot vagy a csodálatos rózsaszínű kőből épült strasbourgi katedrálist. (Ezeken a helyeken korábban volt szerencsém járni, így az otthonosság érzésével követhettem a két párhuzamos történet hőseit. Azt viszont sajnáltam, hogy Bázel és Mainz eddig még kimaradt úti élményeimből, de eldöntöttem, hogy biztosan pótolni fogom.)
Bár a Da Vinci-kódhoz hasonlóan ennek a regénynek a nyomán is ki lehetne adni útikönyveket és szervezni társasutazásokat, a könyv mégis inkább a kalandok miatt válik megfelelő hétvégi vagy szabadság alatti olvasmánnyá. Nick és Emily nyaktörő tempóban rohan végig az úton a nyomokat követve, hogy együtt megtalálják Nick korábbi barátnőjét, a véletlenül neki üzenetet küldő Gilliant. Az izgalmas, és a számítógépek és a modern technológia adta lehetőségeket maximálisan felhasználó kaland időről időre lefékez, és átvált Gutenberg életének lassan csordogáló történetére. Azzal, hogy valójában róla van szó, a szerző csak jócskán a történet vége felé szembesíti az olvasót, bár hamar sejthetővé válik, hogy Mainz leghíresebb szülöttéről olvas.
Ne feledjük, a könyvnyomtatás feltalálásáról, a középkor egyik legfontosabb eseményéről van szó. Ez alapozta meg a reformáció gyors terjedését (és következményként az újkor korszakhatárának kijelölését). Közismert, hogy Gutenberg élete korántsem nyitott könyv. Tom Harper történetében a mester életét olyan késztetés vezérli, mely még az új, sosem volt könyvkészítési módszer kidolgozása iránti vágynál is sokkal erősebb. Férfiak iránti vonzalma számos alkalommal fordít sorsán, a belsejét marcangoló, de soha be nem teljesülő vágy akadályozza a sikerben. E vágy egyik tárgya a játékkártyák mestereként ismert művész is, aki létrehozza a regény vezérfonalát jelentő könyvet… (Ennél többet a leendő olvasónak nem szabad előzetesen elárulni, sajnálom…)
Meg kell osztanom viszont azt a varázslatos technológiát, amelynek részletes leírása számomra páratlan élmény volt. Nem tudtam, hogy létezik olyan berendezés, amelynek segítségével a régi, nedvességgel átitatott könyvekből ki lehet vonni a vizet úgy, hogy a kötet nem károsodik. Nem tudtam, hogy az átázott könyveket mélyfagyasztják, vákuum segítségével vonják ki belőle a vizet, ami a szublimáció során nem alakul újra vízzé, majd lassan ismét szobahőmérsékletre melegítik. Ez a restaurálási módszer talán ugyanannyira lenyűgöző újdonság, mint a maga korában a nyomtatott könyv megjelenése volt – de lehet, hogy csak nekem. Felhívta azonban a figyelmet arra a régi igazságra, hogy a könyvekben nagyobb kárt tud tenni sok esetben a víz, mint a tűz, ám a modern technológia, ezek szerint ma már változtatott ezen. Ebben a könyvben ráadásul a tűznek is jelentős szerepe van…
Tom Harper regényeit a Ventus Libro Kiadó e-könyv formájában is közre adja. Ami nagyszerű dolog (lásd a bevezetőben leírt élményt), ám ugyanakkor elgondolkodtat, hogy Gutenberg Bibliáit még ma is lapozgathatjuk (na jó, csak a kutatók), de vajon az e-könyveket hogyan lehet biztonságosan és hosszú ideig megőrizni?
Fordította: Tomori Gábor
Tom Harper: Titkok könyve
Ventus Libro Kiadó, 2012
»Tom Harper: Titkok könyve – megvásárolható a polc.hu webáruházban«
Olvass bele 
Posted on 2013. február 12. kedd Szerző: olvassbele
0