A norvég Piszkos Fred (2) | Jo Nesbø: Csótányok

Posted on 2012. december 4. kedd Szerző:

0


Nesbo_Csótányok-borÍrta: virginiawoolf

Régóta foglalkoztat, hogy miért olvasunk előszeretettel (skandináv) krimiket? Esetünkben, miért faljuk a vérbő Jo Nesbø-regényeket? Ez utóbbira halálpontos válaszom van: merthogy függőséget okoz. A norvégok bestsellerírója ugyanis úgy képes húsbavágó történeteket kanyarítani, ahogyan a sztárséfek tálalják a szarvasgerincet: delikát módon. Bűnügyi regényről beszélve, az persze nem vitás, hogy már a beszédesen diszkomfortos cím – Csótányok – is előrevetíti, hogy ezúttal sem thaiföldi kéjutazásra invitál a szerző…

Ha valakinek déja vu érzése támadna Jo Nesbø-kapcsán, nem téved nagyot. Valóban nem olyan régen, legutóbb a nyár derekán írtam – A norvég Piszkos Fred címmel – a skandináv sikerszerző első Harry Hole-regényéről. Nem véletlenül hozom ezt fel, hiszen a Denevérember lapjain született meg ennek az alkoholproblémákkal küzdő, zseniálisan intuitív, mindemellett – vagy éppen ezért – öntörvényű detektívnek a figurája. Ő Harry Hole, az oslói rendőr-főkapitányság fenegyereke, aki ne szépítsük, erősen megosztó személyiség, de hatékonyságát még a józan életű kollégái sem kérdőjelezik meg. Vagy mégis?

A második Harry Hole-történetben (Csótányok), nemcsak a helyszín egzotikus, de a gyilkossági ügy is roppant mód kényes. Norvégia thaiföldi nagykövetét ugyanis holtan találják egy bangkoki kuplerájban. Az egyébként is kínos halálesetet még súlyosbítja, hogy a diplomatát a bűnök bűnével – gyermekpornográfiával – is kapcsolatba lehet hozni. S ha ez még mind kevés lenne, akkor gyorsan tegyük hozzá, hogy a nagykövet régi „harcostársa”, jó barátja a norvég miniszterelnöknek. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy miért elengedhetetlen a hatékony, ámde diszkrét nyomozás. Nem csoda, hogy Harry Hole ezt a thaiföldi utat inkább büntetésként, mintsem magas presztízsű szakmai kiküldetésként éli meg.

Bár a Csótányok minden értelemben a Denevérember folytatása, mindazok számára is tökéletesen érthető, akik nem találkoztak a korábbi regénnyel. S ha már a számoknál tartunk, ez a kilencedik magyarul megjelent Nesbø-regény, ami bennünk, törzsolvasókban, azt a hamis illúziót keltheti, hogy ismerjük már annyira a norvég szerző agypörgését, hogy nem igazán érhet minket meglepetés. Nos, jelentem: de!

Az elején ugyan csendesebben csordogál a „megszokottnál” a történet, de Jo Nesbøt nem olyan fából faragták, hogy sokáig szunnyadni hagyná az érdeklődést. Itt is gondoskodik a petárdák mellett a nehéztüzérség – Harry Hole – szólójáról is, és ő aztán tud ám zajosan durrantani! A több szálon futó nyomozás során a sztárdetektív élete és/vagy testi épsége többször is veszélyben forog, de bármilyen éles legyen is a helyzet, az ironikus humora soha nem hagyja cserben.

A hozzám hasonló Nesbø-függők jól tudják, hogy a norvég író regényeit elsősorban nem a furfangos gyilkolási módok miatt szeretjük. (Zárójelben jegyzem meg, azért abban is élen jár, ahogyan kitalálja a különféle halálnemeket…) Jo Nesbø védjegye azonban, hogy folytassam az imént félbehagyott gondolatot, a pszichológiai feltérképezés. A szerzőt minden egyes gyilkossági ügyben a kiváltó okok izgatják, a lélektani mozgatórugóknak jár utána. Nesbø beavat a jó-rossz szereplők előéletébe, ami magyarázatul szolgálhat arra, hogy mi teszi az embert gyilkossá vagy áldozattá – és lássuk be, olykor csupán paraszthajszálnyi a különbség.

Jo Nesbø

Jo Nesbø

A Csótányok olvasása közben, majdhogynem tudományos választ kapunk arra, mitől válik valaki pedofillá. Egyetérthetünk abban, hogy rémisztő dolog ez, még akkor is, ha a könyvben idézett pszichológusi szakvélemény szerint: gyakori, hogy az elkövetők maguk is szexuális bántalmazás áldozatai voltak gyermekkorukban, vagyis a mintát ismétlik. Szánjuk és rettegjük őket. Azt már persze már nem árulhatom el, hogy ebben a regényben mindez ki(k)re vonatkozik, legyen annyi elég, hogy Harry Hole előtt semmi nem marad titokban.

Nem kertelek, a Csótányok kemény könyv a javából! Megviselős. Miért olvassuk hát el mégis? Nem annyira ostoba kérdés ez, mint ahogyan első ránézésre tűnik. Józan, hétköznapi aggyal ugyanis felfoghatatlan, hogy miért akarjuk beleásni magunkat egy-egy brutális gyilkosság(sorozat) minden egyes részletébe, mint ahogyan azt sem lehet ép ésszel átlátni, hogy lelkileg miként élik túl, vészelik át a nyomozók az ehhez hasonló rázós ügyeket. Harry esetében tudjuk a választ – sehogy, azért iszik, hogy felejtsen. De mi van velünk „civilekkel”?

A látszólagos paradoxon feloldására Jo Nesbø-t hívom segítségül: „Az erőszak pont olyan, mint a Coca-Cola és a Biblia. Klasszikus.”

Hát ezért.

Fordító: Petrikovics Edit

Jo Nesbø: Csótányok – Skandináv krimik sorozat
Animus Kiadó, 2012
»Jo Nesbø: Csótányok – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«

Jo Nesbø magyarul megjelent bűnügyi történetei: Leopárd, Fejvadászok, Hóember, A megváltó, Boszorkányszög, Nemeszisz, Vörösbegy, Denevérember és Csótányok.