Írta: Erdélyi Z. Ágnes
Ha körülnézünk kicsit a könyvesboltokban vagy az interneten, meglepő felfedezésre jutunk: több mint 2000 szakácskönyv, receptfüzet, gasztronómiai kiadvány kínálgatja magát csábosan, színes ételfotókkal, trükkös tematikákkal, érdekes egzotikumokkal vagy éppen hagyományok újjáélesztésével. És akkor még nem is beszéltünk a könyvek népszerűségével vetekedő internetes oldalakról, az önjelölt konyhaművészekről, a sikeres bloggerekről. A gasztronómia kétségkívül befutott és toplistás lett. Már nem szükségből főzünk, hanem élvezetből. Egy-két évtizeddel ezelőtt a műkörmöshöz járó lányok még finnyásan elhúzták a szájukat, ha a konyháról esett szó, ma már lelkesen aprítják a hagymát, és egyik főzőtanfolyamról szaladnak a másikra.
Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy az étkezés művészete kilépett a megszokott receptgyűjteményi keretek közül és egy sajátos, új műfaj megteremtésében kapott szerepet, amelyet általánosan gasztroregénynek nevezünk. Ez többféle lehet. Az első fecske kétségkívül a mexikói írónő, Laura Esquivel könyve volt a 90-es években: a Szeress Mexikóban! Ebben egy szerelmes lány főzte bele érzéseit csodás ételeibe, melyek receptjét az egyes fejezetekben megosztotta velünk. Utána jött Joanne Harris, sokak szerint a műfaj megteremtője, a 2000-es években, a Csokoládéval, a Szederborral és az Ötnegyed naranccsal. És elkezdtek sorjázni a többiek, a Ház a Tatin utcán, az Ezer nap Velencében, a Napsütötte Toszkána, az Egy év Provence-ban és a többi, megállíthatatlanul. Közös jellemzőjük, és talán sikerük titka is, hogy olyan szerencsés embertársaink írták őket, akiknek módjukban állt új életet kezdeni a Föld válogatottan legszebb vidékein, s miközben berendezkedtek ott és felfedezték érdekességeiket (beleértve a gasztronómiát is), élményeiket olvasmányos stílusban rögzítették.
Azóta le sem szállnak a bestsellerlisták éléről, életük (és bankszámlájuk) alaposan megváltozott. Susan Loomis főzőtanfolyamokat vezet a normandiai Tatin utcában, Frances Mayes-t a toszkánai Cortona díszpolgárává választották, miután fellendítette a városkába irányuló turizmust, Peter Mayle pedig valóságos provence-i gasztronómiai szakértő lett. Persze történeteikre a filmesek is lecsaptak, hollywoodi szirupba mártva mindazt, amit ők olyan jól megírtak Európáról (Napsütötte Toszkána; Bor, mámor, Provence).
Erica Bauermeister
Utánuk, a műfaj klasszikusai után – ahogy az lenni szokott – megindult az áradat. És innentől már nagyon nehéz kiszűrni a lelkes amatőrök szómenései közül az igazi értéket. Pedig születnek ilyenek. Például az Ízek életre-halálra. Az amerikai írónő, Erica Bauermeister könyve nem véletlenül lett világsiker. Kívül-belül igényes vállalkozás. Borítóképe igazi mediterrán, hívogató idill: meghitt fények, balzsamos illatok és rafinált ízek: Ízek életre-halálra. Mert főzni csak így érdemes. Legalábbis a főhősnő, Lillian számára, aki exkluzív főzőiskolát vezet. Azért lett rendkívüli szakácsnő, mert édesanyja olvasásba temette bánatát, ahelyett, hogy neki főzött volna. Amit Lillian megtanult mesterével, Abuelitával, azt szeretné átadni tanítványainak elegáns étterme konyhájában, azokon a napokon, amelyeket csak a tanfolyamnak szentel. Tanítványai között van fiatal anyuka, aki most szabadul ki először a babaszobából, és fedezi fel újra nő-mivoltát, szeretetben megöregedett házaspár – nekik azért meg kellett küzdeniük az évek során a kísértésekkel –, frissen megözvegyült fiatal férfi és „szingli” nő. S ahogy a főzés alapvető hozzávalói között (a regény eredeti címe erre utal) is megindul valamilyen kémiai folyamat, úgy a mágia azok között is működni kezd, akik elkészítik és megeszik a Lillian által megálmodott ételeket. Mindenkiről megtudjuk, miért kötött ki éppen itt, hol tart az életében, és mi az, amiben éppen ez a tanfolyam tud segíteni neki. Megismerik egymást, baráti, talán szerelmi kapcsolatok is szövődnek közöttük és a végén már nem ugyanazok, mint előtte – a főzés, az ételek varázsa rajtuk is változtatott.
Nem annyira a szereplők sorsa vagy maga a történet az izgalmas: a regény stílusa, bensőséges hangulata emeli ezt a könyvet az átlag fölé. Kellemes olvasmány remek ételleírásokkal. Különleges az a szeretetteljes, olykor kifejezetten érzéki viszony az alapanyagokhoz, az illatokhoz és az ízekhez, ahogy Bauermeister az ételekről és elkészítésükről ír.
Az írónőt egyébként – mi más! – az olasz gasztronómia ihlette meg, amikor két évet töltött Itáliában. Korábban nem írt szépirodalmat, az Ízek életre-halálra az első teljesen önálló könyve, amely nagyjából két hónappal az 50. születésnapja előtt került a boltokba Amerikában. Azt szokták mondani, egy jó regényt megírni nem kunszt. Erica már megírta a másodikat is. Kíváncsian várjuk.
Fordító: Morvay Krisztina
Erica Bauermeister: Ízek életre-halálra
Pioneer Books, 2011
»Erica Bauermeister: Ízek életre-halálra – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«
Olvass bele 
Posted on 2012. augusztus 5. vasárnap Szerző: olvassbele
0