Lávsztorik a szakácstól | J. Oliver: Jamie természetesen

Írta: Bedő J. István

A cikk eredetileg 2009. november 29-én jelent meg az olvassbele.hu oldalon.

Tájékozott olvasó tudja, hogy Jamie nem lehet más, mint Oliver, és a cím tévedés, a világsikerű szakács nem írt lávsztorit, és ő a hitvesi hűség példaképe satöbbi. Mondja a tájékozott olvasó, és hihetetlenül blamálja magát.

Tudniillik Jamie Oliver csak szerelmes regényeket ír. Lávsztorikat. Semmi köze ezeknek a vaskos köteteknek a szakácskönyvekhez, pláne nem a szakács tankönyvekhez. Ezek szerelmi vallomások. Lista a hódításokról.

Jamie könyvében ötvözi magában Don Giovannit és Leporellót – olvasgatás közben a híres Regiszter-áriát hallgattam.

Jamie ételcsábász. Volt eddig. Megtetszett neki egy nyersanyag – legyen marhaszelet, tőkehal, lazac, más, padlizsán, csirkecomb, szendvics, paradicsomsaláta vagy tőzegáfonya, és sutty: magáévá tette. Aztán meg eldicsekedett vele a könyveiben, hogyan hódította meg. A végén az a benyomásunk támad, hogy a pácolt sertésszűzpecsenye akart az övé lenni. Ha visszafelé élnénk, a malac boldog lehetne, hogy egyesülhetett szerelmesével.

Most meg itt ez a legújabb. Már a felesége is gyanakszik, szögezi le a könyv elején. Mert beleszeretett a paradicsomaiba, a padlizsánjaiba, a gombáiba, a káposztáiba. Hát ez az ember mindenbe beleszeret!? Leporello azt mondja a gazdájáról, annak minden jó, „Szoknyát hordjon, csak ez a lényeg”. Ez a derék essexi fiatalember most meg pont így tombol. És minden kell neki.

Álságosan azt mondja a címében: Jamie természetesen. És végigmegy az egész éven, ki nem hagyna egy percet sem, hogy együtt lehessen az imádottjaival. Valójában pedig arra csábít, hogy mi is olyanok legyünk, mint ő.

És olyan meggyőzően, az érzékeket marcangolóan írja le most már nemcsak főzési, hanem termesztési élvezeteit, hogy fölajzza az olvasót: rohanj a kertészeti boltba, vegyél cserepet, magot, két zacskó földet, és kezdd kicsiben. Ha belejöttél, törj nagyobbra, ne állj meg a fűszernövényeknél, retkezz, salátázz, gombázz, mint én. És főzd, süsd, grillezz, kavard, kend, ahogy én.

Mint a legkommerszebb lávsztori, nem tudod letenni, mert – bár tudod, egymáséi lesznek – minél előbb el akarsz jutni a végére. [Kicsit zavar, hogy lila vagy szürke alapon olvasol időnként egy-egy oldalt, de erőt veszel magadon: Ez neked kell! A recept viszont szerencsére mindig olvasható.]

A végén pedig ott ülsz a fotelben, kiégetten, mert 100 recept az akárhogy is, de 100 recept, csak azért nem rontottad el a gyomrod, mert a tejszínes részeket átugrottad. Menthetetlen vagy. A hűtőből már nem akarod kienni a fóliás csomagolású sonkát, visszatolod a csirkegyári mellfilét is. Az ablakpárkányt nézegeted (Dehogy kiugrani, oda kellene helyezni az első virágládát!), a minierkélyedet (Talán egy paradicsomos vödör elférne…), lesétálsz a pincébe, jut-e hely a gombás zsáknak (A barkácsgépet hátrébb toljuk…).

Elvesztél. Téged is behálózott azokkal a vágyteli szavaival. Színtiszta pornográfia!

Fordító: Dobos Anna

• Fülszöveg

Jamie Oliver: Jamie természetesen. 100 recept a kertemből.

Park Könyvkiadó, 2009.