Szántó T. Gábor: Édeshármas

Posted on 2012. május 30. szerda Szerző:

0


Egy mester, egy tanítvány és egy nő próbálnak kikeveredni életük zsákutcáiból az ezredforduló Budapestjének jellegzetes helyszínein: az Újlipótvárosban, a Duna-parton, divatos bárokban vagy éppen romkocsmákban, a zsidónegyed sikátoraiban.

Hol együtt, hol külön, hol egymást segítve, hol egymás elől menekülve keresik a választ: hogy viseljék el a szerelmet, az életet és a halált?

Keresik a választ: kiléphetnek-e a múlt árnyékából, vagy holtig magukban hordozzák. Keresik a választ: hogy lehet így élni és szeretni?

*

– Hagyja, hogy elmenjen, Miklós. Nőzzön egy kicsit. Akkor majd féltékeny lesz és visszajön. Akar átjönni? Iszunk egy kis szilvapálinkát.
– Nem lehet, reb Slojme, már van bennem két nyugtató.
– Maga nyugtatót szed?
– Nem jókedvemben.
– Keressen magának másik lányt.
– Nem tudom elképzelni az életem mással.
– Ha nagyon kapkod utána, nem jön vissza. Nem kellene esetleg egy pszichiáter magának? Én negyven éve járok.
– És segít?
– Nem, de rendkívül jól szórakozom. Egy idő után azt mondják, mintha én kezelném őket.

*

Egy vészkorszakot túlélt öreg emigráns tér vissza Amerikából Budapestre, s költözik az Újlipótváros szívébe. Visszatér szülőhazájába, mert nem tud elszakadni tőle, és tudatosítani akarja, milyen kincseket rejt a múlt. Fiatal tanítvány szegődik mellé, s míg kezdetben ő támogatja nagy terveket dédelgető, beteg mesterét, szerelmi válsága következtében egyre inkább a fiatalember szorul rá az idős férfi élettapasztalatára, bölcsességére.

Párhuzamosan bonyolódik a regény szerelmi szála, illetve a mester és tanítványa kalandjai. Szexualitás és vallás kérdései éppúgy ütköznek, mint a menni vagy maradni dilemmája. Az öreg nemcsak a hagyományra, hanem az életre is tanítja a fiatalembert, mintha azt akarná sugallni: ha a tanulásnak mint életformának lőttek, még mindig ott az élet mint tanulási forma.

A múlt élő valóság e könyvben, mely azonban ízig-vérig kortárs regény. A szerelmi szenvedély és a nemzedékek közötti dialógus lehetősége éppúgy szerepet kap benne, mint az, hogy a különböző hitű és gondolkodású embereknek hogyan kellene élnie egymás mellett, s mihez kezdjen a tradíció és a modern kor kihívásaival korunk szülötte.

A regény szereplői, miliője ismerősek a szerzőnek a Népszabadságban megjelent tárcanovella-sorozatából is. A tárcák és a regény azonban más-más történeteket villantanak fel szereplőik életéből.

Szántó T. Gábor: Édeshármas
L’Harmattan Kiadó, 2012
ISBN 978 963 236 5527