Neked mesélik, rólad | Katarzyna Sowula: Nulla-nyolcszáz

Posted on 2012. május 30. szerda Szerző:

0


Írta: M. Dalnoki Fanni

Nulla-nyolcszáz - borítóEz a könyv olyan, mint a tenger: az ember tudja, hogy sós, mégis mindig meglepődik az ízén. Ismerős környezetben, ismerős alakok és díszletek között játszódik. Kellemes, otthonos érzés fogja el az olvasót Katarzyna Sowula novelláskötetétől.

Apró életképekből építkezik, hétköznapi jelenetekkel indít, amelyek aztán kitágulnak, rálátást adnak egy egész életre. Általában egy nem túl vidám életre. Ismerős az is mind. Ismerjük a nőt, aki be akar költözni Varsóba, mert majd ott biztosan boldogulni fog. A reményt, hogy a fővárosban csak jobb lehet, és megcsinálhatja a szerencséjét. A villamos, ahol a tömeget alkotó fiatalok és öregek közötti szakadék olyan hatalmas és olyan nyilvánvaló, nálunk is közlekedik. A bürokrácia, a hivatali rendszer, ami képes megakadályozni egy egyszerű dolog elintézését, amilyen például egy számla befizetése vagy egy lakcímváltozás bejelentése, nálunk is virágzik. Nem valami nagy szám egyik sem, nem nagy dolgok, mégis határtalan megkönnyebbülés letudni őket. Mindez olyan ismerős. Van benne valami meghitt. Jó tudni, hogy ott is ugyanazt jelenti a teszkós szatyor és a szupermarket reklámújságja, mint nálunk.

A nulla-nyolcszáz: az ingyenesen hívható tudakozó száma. Az első történetben játszik igazán szerepet, ahol az E/1-ben beszélő főhős felhívja a számot, és végig úgy beszél, mintha telefonálna. Mi vagyunk a vonal túlsó végén. Mi vagyunk a hallgató. Ez a végtelen közvetlenség süt az egész könyvből, minden novellából. Ha éppen nem hozzánk beszél a főhős, akkor a szerző ír úgy, hogy azt érezzük, a következő mondata az lesz: ez itt pedig Linácska, a nagymamája nevelte, szereti a kutyákat, kedvenc szentje Szent Márta és a leszbikusságával küzd. Sokszor úgy mutatja be a szereplőit, mintha ott lennénk velük a szobában, Linácska maga is bemutatkozhatna, és elmesélhetné szomorú életét. Itt kell megjegyezni, hogy kevesen tudnak úgy írni, hogy azzal képesek legyenek hitelesen jelezni az élő beszédet. Sowula tud. Ezen a ponton pedig szeretnék ünnepélyesen meghajolni Keresztes Gáspár, a könyv fordítója előtt. Élmény olyan szöveget olvasni, amelynek az ember nem csak érti minden szavát, hanem nap mint nap használja is. Egy-egy ilyen szó vagy kifejezés egyik pillanatról a másikra megfogható, érezhető, szagolható közelségbe hozza a történetet. Mintha én mondtam volna. Én is mondhattam volna. Tegnap mondtam is a buszon, a barátnőmnek, az anyukámnak, a telefonban, akárhol. Pont ezzel a hangsúllyal mondtam! Zseniális.

Katarzyna Sowula

Katarzyna Sowula

Az egyetlen központi elem, amely nem tűnik talán annyira ismerősnek, átéltnek a mi számunkra: a lengyel vallásosság. Azon belül is a szentek tisztelete. Valamennyi novellában így vagy úgy felbukkan. Része minden szereplő életének. Meghatározó erejű dolog, nem lehet megkerülni. Van, aki nem hívő, de ki nem hagyná a vasárnapi misét. Vagy hívő, de kiábrándult az egyházból, és ezért nem jár egyáltalán templomba. Sowula egyik alakja a neki megfelelő vallást keresi. Olyat, amelyikben központi szerep jut az állatok védelmének. A társadalomban mélyen benne van a vallásosság, de a 21. század mindentől független és szabad szelleme – meg a viharos történelem – elbizonytalanítja az egyes embert. Nem tudja, hogyan viszonyuljon a saját vallásosságához, ami pedig olyan egyszerű kérdés volt a szülei, és különösen a nagyszülei generációja számára. Érdemes emlékezni arra, hogy Sowula hősei többnyire 30-40 körüliek, és a generációs szakadék köztük és az előző nemzedék között nagyon látványos.

Mindent egybevetve a Nulla-nyolcszáz egy kis lengyel 21. századi társadalmi gyorstalpaló, remek humorral fűszerezve, finom árnyalatokkal, tökéletes arányérzékkel és nagyon mély emberismerettel tálalva.

Katarzyna Sowula: Nulla-nyolcszáz

L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2012