Minden lehetséges (csupán hinnünk kell benne) | J. Patterson–G. Charbonnet: Máris hiányzol!

Posted on 2012. április 26. csütörtök Szerző:

0


Írta: Zemen Annamária

Máris hiányzol - borítóUgyan kinek ne lett volna gyermekkorában egy képzeletbeli barátja? És amikor a szülői figyelem hiányzik, vagy csupán az önző, kisajátító, fojtogató szeretetre korlátozódik, a fantázia világa még inkább megoldást és feloldást jelent, ahol a gyermek mindazt megtalálja, amit a valóságos élettől nem kap meg.

A könyv főszereplője Jane Margaux, akit magányos, mélabús kislányként ismerünk meg. Édesanyja, a magabiztos, mindenkin átgázoló, sikeres üzletasszony az elfoglaltságai miatt nagyon kevés időt szentel neki. A „gyerekezés” a vasárnapi fagylaltozásban és a Tiffany üzlet ékszereinek megcsodálásában ki is merül. Jane édesapja még kevésbé van jelen a kislány életében, hiszen a középkorú férfi idejét sokkal jobban leköti fiatal barátnője.

Ezért menekül Jane a képzelet világába. Jane-nek van egy barátja, aki mindig mellette áll, ha segítségre van szüksége, aki elkíséri őt az iskolába, ő az aki esténként betakarja, akivel elbeszélgethet az Astor Court kávézójában. Az egyetlen gond az, hogy ezt a barátot, Michaelt csak Jane látja, és senki más nem hisz a létezésében. Nem más ő, mint egy képzeletbeli barát. Az „őrangyal” küldetése azonban a kislány kilencedik évének betöltésekor lejár, és el kell válnia védencétől. Azután Jane-nek már egyedül kell boldogulnia az életben. Michaelt az vigasztalja, hogy Jane nem fog rá emlékezni, így nem okoz majd hiánya fájdalmat neki. Ám Jane más, mint a többi kisgyerek, felnőttként is visszaemlékezik a fiatal, jóképű Michaelre.

Jane, harmincévesen, annak ellenére, hogy van egy csinos barátja – igaz, csupán érdekből jár az akkor már sikeres drámaíróként dolgozó lánnyal –, sokszor visszagondol az ő Michaeljére. És amikor hús-vér emberként újra találkozik vele New York utcáin, nem akar hinni a szemének. A találkozás véletlen, ám a képzelt barát nem álom többé; Michael semmit sem változott a húsz év elteltével, ugyanolyan kedves és vonzó férfi, mint korábban volt, ám most már igazi, emberi érzései vannak. Jane számára a találkozás egyet jelent a meglátni és megszeretni érzéssel, pontosabban tudatosul benne az, amit lelke mélyén mindig sejtett, hogy valójában soha nem múlt el benne Michael iránt érzett szeretete, rajongása.

James Patterson

James Patterson

Az írópáros egyszerű, mégis mágikus szerelmi történetet mutat be. A múltbéli szálak összefonódnak a jelen eseményeivel, a romantikus sztori magával ragad. A főszereplőkön kívül a mellékszereplők is következetesen és részletesen kidolgozottak, minek következtében a történet abszolút koherens. (Vajon melyikük volt a fő- és melyik a mellék-író? A külhoni források szerint a keményebb regényeket író Patterson segítséget kapott a gyakorlott gyermekkönyvszerző személyében.) Átérezzük Jane fájdalmát, amikor tehetsége szikrájának fényét tompítja az árnyék, amelyet anyjának hiperönző viselkedése vet rá, átéljük a lelki tusát, amelyet Michael érez, amikor felnőttként újra látja „védencét”. Mert Jane még felnőttként is próbál megfelelni az anyja elvárásainak, aki zsarnoki módon továbbra is kislányként kezeli.

Michael vívódása, amint próbálja megérteni küldetésének célját, visszavetíthető akár saját életünkre is.

A váratlan eseményekkel tűzdelt regény sodró erejű. Meghökkentő fordulatai fokozzák az egyébként is szokatlan, szinte misztikus, mégis a realitás talaján álló történet feszültségét. A ravasz, kiszámíthatatlan meseszövés az utolsó sorokig éberen tartja az olvasó érdeklődését. Stílusa fiatalos, pergő, amelyhez természetesen hozzájárul Lyrer Ginda remek fordítása is.

A különös szerelmi történet meseszerű megjelenítése csak keret, azonban a sorok között világosan kirajzolódnak a mély és egyetemes üzenetek. A legfontosabb emberi érzelmek kapnak hangsúlyt, a kötődések különböző megjelenési formái. Érzelmek, amelyeket annyiszor és annyian kijátszanak, amelyeket sokan pökhendien semmibe vesznek, amelyeknek álarca mögé bújva egyesek önmagukat is becsapják, amelyeket sokan életük végéig kutatnak és hisznek azok tisztaságában. Azok, amelyek „nélkül semmik sem vagyunk”. Önmagunkra és másokra ismerhetünk, vágyainkat látjuk teljesülni a történetben.

Gabrielle Charbonnet

Gabrielle Charbonnet

Aki hihető és valóságos történetet vár, jobb, ha másik könyvet vesz a kezébe. De aki szeretné megtalálni, ha csak egy villanásnyi időre is, gyermek önmagát, és szívesen felülne egy olyan hintára, amely hol az álom, hol a valóság szférájába lendül át, az jár jobban. És a végén még tanulságot is leszűrhet, mint az igazi meséknél. Ebben a történetben is megjelenik a jó és a rossz oldal, s a vége is mesei, hiszen valóra válik a lehetetlen. Épp ebben rejlik a könyv legnagyobb erénye, ami persze tekinthető hibájának is. Nézőpont kérdése. Én maradok az erénynél.

Lehetne fanyalogni, hogy a történet vége talán túlságosan is egyszerű, és túl nagyra sikeredett rajta a masni, de minek. Legalább egy történet erejéig bízzunk abban, hogy minden lehetséges. Csupán hinni kell benne.

Könyv megvásárlása a Polc.hu webáruházban.

James Patterson, Gabrielle Charbonnet: Máris hiányzol!

Pioneer Books, 2011