A nyilvánvaló titok / A tudás, amely dramatizálja a képet – Mácsai Pál

Posted on 2012. április 5. csütörtök Szerző:

0


(A cikk eredetileg 2010. május 28-án jelent meg az olvassbele.hu-n. Részlet Eszéki Erzsébet: Így látunk mi – 37 kép, 37 történet című könyvéből, mely a 2010-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg Dobó László fotóival.)

Írta: Eszéki Erzsébet

Mácsai Pál

Mácsai Pál

Mácsai Pál a magyar művészeti élet egyik legsokoldalúbb előadó- és alkotó művésze, akiről az utóbbi években kiderült, hogy csapatot is tud irányítani. A volt Madách Kamarából ő hozta létre igazgatóként az egyik legszínvonalasabb fővárosi teátrumot, az Örkény István Színházat, ahol a parányi igazgatói szobájában beszélgettünk.

A finom humorhoz és a groteszkhez különös érzéke van, Örkény-estjét, az Azt meséld el, Pista! című előadását évek óta hatalmas sikerrel játssza, a bemutató óta eltelt 12 évben körülbelül 430 alkalommal adta elő. Egyébként képek között nőtt fel, hiszen édesapja, Mácsai István festő volt. Mácsai Pál klasszikus festményt választott 2004-es beszélgetésünkkor: Brueghel Bábel tornya című remekéről beszélt.

(…) Brueghel visszatérő trükkje, hogy elrejti azt, ami fontos. Az Ikarosz zuhanása című képén például a címadó esemény csak egy loccsanás a kép jobb alsó sarkában. Talán arra figyelmeztet, hogy nem vesszük észre a lényeget.

(…) a kép valódi főszereplőjét nem lehet látni. Az ugyanis a torony összeomlása.

Mi tudjuk, hogy le fog omlani. Ez a tudás belerezeg a szemlélésbe. Dramatizálja a képet. Csak zárójelben: nem tudnám eldönteni, hogy amit látunk, az épülő vagy pusztuló torony-e. De aki nem tud semmit a babiloni történetről, annak is kereken közvetíti a kép a lelki tartalmat. Megfigyelhető színházban is, hogy ha nem ismeri valaki a „témát”, vagy akár a nyelvet, a jó előadás akkor is érthető.

Brueghel: Bábel tornya
Ehhez a képhez se kell műveltnek lenni. Aki látja ezt a tornyot, érzi a veszélyt. Kinek lenne kedve fölmenni rá? Az ember rossz álmában szokott ilyen helyen bolyongani.

Ez a torony mélyen ízléstelen. Látunk a kép bal oldalán egy szép, élhető kis várost, és mellette ezt az istentelen kőtortát! Szétfeszíti a képet, recseg a keret. Szeretem nagyon ezt a kisvárost. Németalföld, Irakban. Festésmódja megelőlegezi a kubizmust és az impresszionizmust, még Klee afrikai házait is.

Nézegethetjük-csodálhatjuk a kidolgozottságát, a sajátságos építészi koncepciót, a mérnöki részletek iránti érdeklődést, az eleven figuráit, az anekdotikusságát, a mesét, s tekinthetjük mint filozófiai művet, kinek hogy tetszik. Brueghel nem patetikus, nem heroizál. Egyenesen ironikus. Szeretem, amikor az injekció úgy van beadva, hogy nem fáj. Sőt: aki beadja, nem élvezi, hogy fájdalmat okoz. Még titokban sem. Valóban el akarja kerülni, hogy fájjon. És eléri, hogy hasson.