Regényklip | Inczédy Tamás: Nemlétező Szavak Enciklopédiája

Posted on 2012. március 16. péntek Szerző:

0


Írta: Bedő J. István

Nemlétező Szavak EnciklopédiájaPedig a legnagyobb csábítási trükköt vetették be. Mégsem olyan. Megragadja a figyelmet a cím, a borító a nagy sikerű Albatrosz sorozatra hasonlít, a hatvanas-hetvenes évek suta montázsú technikájával a címlapon. És még egy zseniális ötlet is van benne. Csak éppen sms-szerelem lett belőle. (Tudják, amiben a kezdettől a végéig mindent 160 karakterben kell elmondani.)

A zseniális ötlet elvihetné a hátán a könyvet. Géza bá összegyűjti a betűk permutációit, kihúzza az értelmeseket, a maradékot pedig a nemlétező szavak gyűjteményévé formálja, egyetlen példányban. Ebből meg is lehet élni, ha valakinek új szavakra volna szüksége. Gondoljunk csak a liposzómákra, a mikrokapszulákra, a micellákra, a Bifidus actiregularisra, meg a többi hiperkreatív marhaságra, amivel a reklámok etetnek minket. Azt mind innen rángatták elő! Umberto Eco ebből a leleményből hatalmas, sokfelé elkalandozó regényt faragott volna.

A huszonévesnek tűnő Inczédy Tamás könyve azonban nem harap rá a saját (valóban remek) ötletére. Elveszti, és elkezd száguldani. Habár ez a száguldás csak egy kispolski zajos kasznijába zsúfolódva értendő, de hát a gyalogos rendőrnél azért mégis az is gyorsabb. Nem ez a baj. A baj ott van, hogy a száguldás drogkereskedők és -fogyasztók érintésével egy limuzinba, majd a Duna mélyén lévő láthatatlan tengeralattjáróba torkollik, végül japán lányok és angyalok közé kerülünk. Itt még felbukkan a híres enciklopédia, de mire észre vesszük – már eljutottunk a végére, a 180. oldalig.

Nem szánnék túl sok szót a helyenként bájos, máskor szellemes történetre, mert a végén még elmondanám az egészet. Inczédy a lehető legrövidebben írta meg a sztoriját, mintha sms-ekben akart volna mesélni. Ezért aztán az egész olyan, mint egy klip, hirtelen felbukkanó figurákkal, öt-hat mondattal letudott történésekkel, megrajzolatlan alakokkal.

Lehet, hogy neki van igaza, mert saját korosztályának olvasójára gondolt. Arra, akinek szervezete már egy villamosjegynyi szöveg elolvasására is fejfájással reagál. 180 lapnyi szöveget a kezébe sem vesz, csak ha nagyon keskeny a szöveghasáb. Így aztán ez a betűfóbiás olvasó megelégszik a vázlatos jellemek néhány önjellemző mondatával, jót mulat a rendőrök–fűfogyasztók meccs alakulásán, a tengeralattjáróban szolgálatot teljesítő csinos gésák viselkedésén és ötletein, a valószerűtlen, misztikus lezáró megoldáson.

Nagy kár, mert Inczédy Tamás valószínűleg tudna jobb, regényszerűbb regényt is írni. Amiben a fordulatokat késleltetve hagyja megjelenni. Amiben a figuráknak harmadik dimenziójuk is van, nem pedig egynéhány odavetett mondatból tudunk meg róluk valamit. A sietség látszik meg a bemutatkozó könyvön. Ámbár – ismétlem – lehet, hogy neki van igaza: az olvasó ingyen újságra vágyik hárommondatos cikkekkel, és olyan regényre, amit csak egyszer vesz a kezébe. Aminek a végére érve nem emlékezik az elejére.

Inczédy Tamás

Inczédy Tamás

A borítószöveg felidézi Rejtő Jenőt – akinek számos műve jelent meg a régi sárga csíkos sorozatban – mint a szerző ihletőjét vagy példaképét. Rejtő azonban, ne feledjük el, nagyon sokat molyolt szövegein, figuráin, párbeszédein – ahogy a Rejtő-kiállításon láthattuk. A frappáns dialógusok nem olyan gyorsan születtek, ahogyan elhangzanak. Ezen az iskolán írók, humoristák nemzedékei nevelődtek – és igaz: felgyorsult a történetmesélés stílusa is.

Félő, hogy lesz olvasó, aki most becsapva érzi magát: többet szeretett volna megtudni az Alf-ruhás fagylaltosról, vagy éppen magáról a mesélőről. Már készül a következő Inczédy-mű (Emberleves), amelynek mintafejezete ugyanezt a klipszerű száguldást, rövid jelenetes elbeszélésmódot mutatja. Aki erre az „enciklopedikus” műre ráharapott, biztos örömmel veszi meg azt is. Itt és most azonban csak ennyit kapott. Egyetlen rövid órányi száguldást Inczédyvel.

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Inczédy Tamás: Nemlétező szavak enciklopédiája

Ulpius-ház, 2012.