A világ a plafon felől nézve | J. E. Agualusa: A múltkereskedő

Posted on 2012. március 12. hétfő Szerző:

0


Írta: Bedő J. István

A múltkereskedő - borítóHátborzongató könyv. Szerzője, José Eduardo Agualusa portugál szülők gyermeke, de (a portugál gyarmat) Angolában született. A ’94-es forradalomként elkönyvelt véres öldöklés kezdetén szülei visszatelepültek Portugáliába. Afrikában fehér, odahaza angolai – nagy tehertétel az ilyesmi.

És akkor jön egy történettel, amely kettős tükördarab, az olvasó pedig ide-oda vonatozik vagy inkább szálldogál a síkok között.

A múltkereskedő Angolában élő figura. Azt tudja, amit a különféle diktatúrák mindenkori retusőrei: hogy új múltat faragjon a hozzá fordulónak. Ki fordul hozzá? Hát akinek olyan ocsmány, véres, gonosz vagy embertelen az előtörténete a hatalomig jutás lépcsőfokain, hogy azzal nem maradhatna meg sokáig a piedesztálon. Vagy aki üldözött.

A múltkereskedő a vérveres múltat derűs rózsaszínben rajzolja meg, a bemocskolódott nevet eltünteti, helyébe új személyiséget alkot. (Ha valakinek más jut eszébe erről, az csak a véletlen műve. Hasonló azonban zajlott még húszegynéhány éve. Magam is láttam a lomtalanításkor lelkesen kotorászó hölgyet, aki barna fényképeket – nyársat nyelt nagyszülőket, bajszos nagybácsikat, platánsoros Balaton-parti villát – túrt magának a kiszórt halomban.)

Agualusa története akármilyen rövid is, nem adja meg magát könnyen. Látszólag békés, üzleti tárgyalással indul. Valaki múltat szeretne. Miért? Naná, hogy mellédumál, nem mondja el. De pénz beszél.

Mindenkinek az életében van egy letagadni való barikád – írja Moldova. Angola történetében több is, a puccsokról nem is beszélve. Az ország baloldali, vadkommunista fordulatának hiteles történetét érdemes előbogarászni a wiki- vagy más enciklopédia lapjairól. (Még akkor is, ha ismerjük a kommunista rezsimek diktatúrába hajló természetét.) Úgy mégis otthonosabban mozgunk a regény álomszerű szövetében.

Nemigen merném másnak nevezni, mint álomszerűnek, hiszen sok narrátort hallottam, láttam és olvastam, de még eddig egyetlen egy sem volt gekkó! Igen, az a pici gyíkféle, ami minden falon és plafonon gond nélkül közlekedik. Ebben a történetben még ő is álmodik. Ráadásul nem is csak figyeli gazdáját, de beszélgetnek is, mert őkelme (vagy hogy mondjam) előző életében ember volt. Most pedig a múltgyáros otthonában éldegél.

És végignézi mindazokat a különös dolgokat, amelyek gazdáját érik. Az idegen látogatót, aki komplett múltat akar. A vénséges vén asszonyt, aki túlélte a közelmúlt egyik leszámolását, csak mert mire kivégezték volna, elfogyott a lőszer. A gyönyörű nőt, a sebhelyektől szabdalt bőrével, ami titokzatos előtörténetről hallgat. (Vártad, hogy azt mondom: mesél? Tévedtél.)

És ahogy elmerülök a történetben, szinte félni kezdek. Agualusa könyve – mint a hínár. Ha ellököd, visszahív. Ha megijedsz: rád tekeredik, fojtogat. Azzal a titokzatos vágyakozással kell félre tenni, hogy majd ha legközelebb kézbe veszed, csak kiderül, hogy micsoda szörnyűség történik benne.

José Eduardo Agualusa

José Eduardo Agualusa

Így is van. A gekkós történet, a múltfaragó történet, a szerelmi történet egyszer csak megfordul, és mindenre fény derül. Hogy ki az ismeretlen látogató, ki a depressziós őrült (és miért az), és hogy ki a tündöklő szépségű lány, aki fényeket gyűjt, és örökít meg.

Nem a sztorija, nem a nyelve, hanem a történet, helye, ideje, szövete a különös, szinte semmi máshoz nem fogható. Nem mered olvasni – és nem mered félre tenni.

Ha majd a történet véget ér, éjjel forogsz az ágyban, nehogy benyisson valaki az ajtón, és téged kérjen a múltjának felépítésére.

Bense Mónika fordítása tündökletes. Néha különös szavakat ráz ki a kabátujjából, néha a történet minden szava szokványos – de az olvasó azt érzi, lebeg a világ fölött. Mint Eulalio, a gekkó, aki azelőtt ember volt.

Adatok: A könyv fülszövege

José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő

JAK-l’Harmattan, 2010